Jávor Pál levelei az emigrációból
Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."
3.
Levélváltás Jávor Pál utazási szándékának megváltoztatásáról
a.
Jávor Pál levele a washingtoni magyar követségnek
New York, [
Tisztelt Uraim. Kések a válasszal, de feleségem néhány nappal tovább maradt, és telefonon nagyon körülményes volt nekem beszámolni a beszélgetésünkről. Most, hogy itthon van, elmondottam neki a tényeket, s rájöttünk, hogy semmi, de semmi nincsen elintézve és semmi, de semmi nincsen részemre biztosítva. Nekünk már az a gyanúnk, hogy azok, akiknek törődniük kellene velünk, nem nézik jó szemmel a hazatérésünket. Ha esetleg Önök lennének az én helyemben, és a jövőjüket ilyen fél kézzel intéznék, hát kétlem, hogy bármelyikük gondolna a hazamenetelre. Úgy érzem ezek után, hogy a mi helyzetünk marad úgy, ahogy eddig volt. Én a magunk részéről mindent elkövettem, hogy hazakerüljünk.
Hívük,
Jávor Pál
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.
b.
Zádor Tibor ügyvivő levele Jávor Pálnak hazatérési szándékának megváltoztatásáról
Washington, 1957. június 22.
Jávor Pál Úr
New York 1957. június 22.
Tisztelt Jávor Úr!
Legutóbbi leveleink keresztezték egymást, ennek ellenére azonban szükségesnek tartom e sorok megírását.
Az Ön leveléből - éles ellentétben legutóbbi beszélgetésünkkel - az derül ki, hogy nincs megelégedve hazatérésük intézésének módjával. Vagy talán helyesebb lenne, ha azt írnám, hogy a kedves felesége nincs megelégedve. Számunkra természetesen teljesen mindegy, hogyan alakult ki ez a negatív álláspont.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a hazatérés gondolata az Ön részéről merült fel. Amint azt nyilván személyesen is tapasztalta, mind mi, mind pedig a hazai hatóságok megkülönböztetett gonddal és körültekintéssel intéztük kérését. Ennek eredményeként közöltük legutóbb, hogy Budapestről megküldik a hajójegyeket, az egyik budapesti színház azonnal szerződteti hazatérése után és a lakás visszaadásának a kérdésében is döntő mértékben számíthat a magyar hatóságok teljes támogatására.
Egészen bizonyos vagyok abban, hogy egyetlen ország sem tette volna meg 11 évvel ezelőtt eltávozott bármely állampolgára érdekében.
Ha Önök mégis a legutóbbi levélben körvonalazott álláspontra jutottak, azt semmiképpen sem lenne helyes a mi intézési módunkkal indokolni. Annak oka - véleményem szerint - egészen más. Ez természetesen csak Önökre tartozik.
Mi úgy érezzük, hogy minden támogatást megadtunk és a lehető legkedvezőbb eredményeket értük el hazatérési szándékuk realizálása érdekében. Ha Ön úgy érzi, hogy valóban a mi oldalunkon mutatkozott meg a hiányosság, akkor ezzel nekem személy szerint is komoly csalódást okozna.
Ezzel - legutóbbi levelükkel - az egész kérdést lezártnak tekintem. Közlöm Budapesttel megváltozott szándékukat, hogy mind az útiköltség, szerződés, mind pedig a villa kérdésében ennek fényénél tudjanak intézkedni, illetve terveiket megmásítani.
Őszintén sajnálom, hogy Jávor Pál végleg elkallódik.
Kérem, fogadják teljes tiszteletem kifejezését.
Zádor Tibor
ügyvivő
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 31.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő