Jávor Pál levelei az emigrációból

Hazatérés Magyarországra

Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."

4.

Külügyminisztériumi levelek Jávor Pál és felesége „ügyéről"

  

a.

Első József, minisztériumi referatúra vezető levele a washingtoni magyar követségnek Jávor Pál és felesége utazásának körülményeiről

Budapest, 1957. július 10.

 

 

Külföldi Magyarok Önálló Referatúrája                                          Tárgy: Jávor Pál ügye

szigorúan titkos!                                                                          Hiv. szám: 00707/3.

Mell.: 2 személyre hajó- és vonatjegy

 

Mint azt másutas táviratunkban már közöltük, Jávor Pál színművész megkapta hazatérési engedélyét - másodszor is.

A szakmai szervek ígéretet tettek Jávor budapesti foglalkoztatására, valamint lakáskérdésének megoldására.

Mellékelten megküldjük Jávor Pál és felesége részére szóló utazási jegyeket. A Queen Elisabeth hajón II. o[sztályú], a vasúton I. o[sztályú] hely és hálókocsi van számukra biztosítva. A jegyeken szándékosan van elírva Jávorék neve. Nem akartuk nyilvánosságra hozni itthon a dolgot.

Jávorék hazaindulását rögzítsék le. Indulásukról előzetes értesítést kérünk. Az utazási jegyek átadásakor bizonyos kötelezvényt írassanak alá Jávorral az ellenérték Magyarországon történő visszatérítéséről.

 

Budapest, 1957. VII. 10.

 

Első József

Ref[eratúra] vezető

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-3-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírt másodlat.

 

 

b.

A washingtoni követség jelentése a Külügyminisztériumnak Jávor Pál ügyéről

Washington, 1957. július 23.

 

 

14/4//57. szig. titk.                                                                 szigorúan 

!!!

E[lőadó]: Nyulasi Antal                                                        Washington, 1957. július 23.

                                                                                              Tárgy: Jávor Pál ügye

                                                                                              Mell[éklet]: 2 levélmásolat

 

 

Mellékelten felterjesztem Jávor Pálné július 12-én kelt és Jávor Pál július 23-án kelt Kanadából küldött levelének másolatát. A második levél választ ad a tervezett hazautazásuk elmaradására.

Jávor Pálék hazatérése ügyében, mint arról a központnak tudomása van, a követség igen sokat dolgozott. Utoljára június 24-én Jávorné bent volt a követségen, amikor hazautazásukkal kapcsolatos összes kérdések tisztázódtak. Jávorné akkor említette, hogy hazautazásuk előtt Kanadába utaznak egyik fiának meglátogatására, akinek ott textilfestő üzeme van.

Hazautazási szándékukhoz nem fért kétség. Jávorné júniusban elvesztette állását Gábor Joly ékszerüzletében, Jávor Pál - tudomásunk szerint - a Lexington Avenue egyik szállodájában, mint liftkezelő dolgozott, lakásukat felmondták, bútoraikra vevőt kerestek.

Hazautazási szándékukat nem kezelték kellő titoktartással. Jávor Pál levelet írt haza Bárdy György színésztársának, amelyben közölte hazautazási szándékát. Bárdy az ügyet meglehetősen szellőztette, hazatérési szándékukról Pesten is sokan tudnak, ami abból is kiderül, hogy Jávor Pál említette, hogy leveleket kap Magyarországról ismeretlenektől, amelyekben hazatérési szándékát bírálják. Hazatérési szándékát itt sem tartotta kellően titkokban. Több „bizalmas" barátjának mondotta el, és mint nem eléggé szilárd, saját ítélőkészségében nem bízó, tőlük kért tanácsot. Az ügy annyira ismert volt itt, hogy az egyik magyar templomban a pap a szószékről róla tett említést.

Jávor Pálékkal New Yorkba való visszatérésük után a kapcsolatot ismét felvesszük, de hazatérésüket nem vetjük fel.

 

Zádor Tibor

id[eiglenes] ügyv[ivő]

 

Horváth Imre

külügyminiszter elvtárs

Budapest

 

***

 

1. sz. melléklet

 

Jávor Pálné levele Zádor Tibor washingtoni ideiglenes ügyvivőhöz utazásuk lemondásáról

Kanada, 1957. július 12.

 

Tisztelt Zádor Úr!

 

Férjemmel átjöttem elbúcsúzni fiúnktól és unokáinktól. Sajnos itt férjem olyan idegösszeroppanást kapott, hogy cselekedetei teljesen irracionálisak, de annyira, hogy kénytelenek vagyunk orvosi tanácsra bizonytalan ideig pihenő kúra alá fogni. Idegállapota még azt sem engedi meg, hogy visszatérjen New Yorkba. Sajnos ezért eddigi terveink férjem egészségi állapota miatt nem aktuálisak, és így a rajtunk kívül álló okok miatt nem keresztülvihetők.

 

Szívélyes üdvözlettel,

Olga Jávor

***

 

2. sz. melléklet

 

Jávor Pál levele a washingtoni követségnek

1957. július 23.

 

Tisztelt Uraim. Két nehéz hét után ma végre hozzányúlhattam az írógépemhez, hogy magyarázatát adjam, hogy miért is változtattuk meg elhatározásunkat, amit rajtunk kívülálló okok miatt tettünk. Engem, mikor az útlevelemet kértem, nagyon valószínű, hogy magyar felebarátaim feljelentettek, és azért az útlevél kérésemet elutasították, majd sok huza-vona után esküt tettem, hogy nem szándékszom Budapestre utazni. Annyi hivatalos közeggel lett egyszerre dolgom, mint 11 évi amerikai itt tartózkodásom alatt sohasem. Kijöttek hozzám investigátorok, hogy kik terjesztették és segítették elő a hazautazásomat. Kikkel találkoztam és beszéltem a magyar megbízottakkal? Milyen szerepet játszottak a hazautazásom gondolata körül? Én tagadtam mindent, és esküket tettem. Aztán jöttek névvel és névtelenül levelek, amelyek tele voltak átkokkal és fenyegetésekkel. Mire Canadába kerültem, idegileg teljesen tönkrementem. Mert nem vagyok az a típus, aki nem mond igazat, és főleg nem akkor, mikor arra, amit mondtam, esküt is kellett tettem. Egy ideig bírtam a gyanúsításokat, de aztán összetörtem a folytonos feszültségben és vigyázásban, hogy egy esetlegese legközelebbi vizsgálatnál ugyanazt mondjam, mint előzőleg. Letörtem és belefáradtam az örökös vigyázzállásba. Nagyon sajnálom, hogy Önöknek annyi fáradtságot és felesleges izgalmat okoztam, de vigyáztam, hogy véletlenül se keverjek bele valakit az én utazási kalandomba. Remélem, hogy semmi harag nem homályosítja el az ismeretségünket és hiszem, hogy ha majd a feszültség megenyhül körülöttem, akkor ismét beszélgethetünk egymással. A hazautazással annyi magyar keresett fel engem New Yorkban és segítséget kértek tőlem, amit én nem mertem sugallani sem a fent említett okoknál fogva. Földes Ignác, az utazási irodás is hozzám fordult tanácsért, de én neki is letagadtam a kapcsolatunkat. Nagyon gyenge vagyok még írni, s ezért, ha hibát követtem el a levelemben, kérem elnézésüket.

 

Szívélyesen üdvözli önöket,

 

Jávor Pál

 

                                                                                                          1957. július 23.

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt másolatok, a kísérőlevél eredeti.

 

 

c.

Zádor Tibor ideiglenes ügyvivő jelentése Horváth Imre külügyminiszternek

Washington, 1957. szeptember 6.

 

                                                                                                               szigorúan titkos

14/4/57. szig. titk.                                                                 Washington, 1957. szeptember 6.

E[lőadó]: Nyulasi Antal                                                        Tárgy: Jávor Pál ügye

 

Augusztus 5-én New Yorkban Nyulasi elvtárs felkereste Incze Sándort és Sárossy Szüle Mihályt. Jávorékról említve mindkettő említette, hogy Jávorék Kanadában vannak, Jávorné az elmúlt héten még New Yorkban volt. Jávornak a közelmúltban (az „idegösszeroppanás" ideje alatt) volt néhány szereplése a kanadai rádióban, és valószínűleg a kanadai televízióban is lesz. A jövő hónapban Jávorék Sárossy színtársulatával kb. másfél hónapos turnéra mennek az Egyesült Államok és Kanada magyarlakta vidékeire. A turné után Jávorék egy időre valószínűleg Kanadában maradnak.

Sem Incze, sem Sárossy nem említette, hogy Jávort hazautazási szándéka miatt háborgatták az amerikai hatóságok.

 

Zádor Tibor

id[eiglenes] ügyv[ivő]

 

Jávor Pál a jelentés elkészülte után a mellékelt levelet küldte el számunkra, amelyben közli, hogy találkozni akar velünk. Amennyiben közölnivalója valóban érdekes, úgy azt táviratilag a központtal tudatjuk.

 

Horváth Imre

külügyminiszter elvtárs

Budapest

 

***

 

Melléklet

 

Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak személyes találkozásukról

New York, 1957. szeptember 2.

 

Hotel Lucerne

201 West 79th Str.

New York 24. N. Y

EN 2-7100

Szept[ember] 2. 1957.

 

Kedves Nyulasi Uram. Megkaptam levelét, és nagyon örülök, hogy megválaszolta. Azt hiszem, hogy nem lesz érdektelen az, amit mondani, illetve közölni szeretnék Önnel. Sajnos, mi már játszunk 7. és 8-án. Általában a szombat és vasárnapok nem jók nekem, mert ezeken a napokon játszunk. Mivel nagyon fontos számomra, hogy találkozzak Önnel, úgy arra kérem, hogy egy másik találkozási lehetőséget találjon számomra. Ismétlem, hogy nagyon fontos ez a találkozás mindannyiunk számára. Tehát kérem, hogy egy másik napot találjon. Szeptember 24-én megyünk a nagy road-ra. Legjobb volna valamelyik kedd, szerda, csütörtök. Kérem az ügy sürgősségére, hogy mielőbb válaszoljon. A fenti címen lakom.

Szívélyes üdvözletemet kérem Zádor úrnak is tolmácsolni. Önt természetesen szívélyesen üdvözli,

 

P. Jávor

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség, 14-4/1957. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott levelek.

 


 

 

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő