Mészöly Gyula MTA tagja, biológus, Kossuth-díjas növénynemesítő.(†1974)Tovább
Jávor Pál levelei az emigrációból
Hazatérés Magyarországra
Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."
4.
Külügyminisztériumi levelek Jávor Pál és felesége „ügyéről"
a.
Első József, minisztériumi referatúra vezető levele a washingtoni magyar követségnek Jávor Pál és felesége utazásának körülményeiről
Budapest, 1957. július 10.
Külföldi Magyarok Önálló Referatúrája Tárgy: Jávor Pál ügye
szigorúan titkos! Hiv. szám: 00707/3.
Mell.: 2 személyre hajó- és vonatjegy
Mint azt másutas táviratunkban már közöltük, Jávor Pál színművész megkapta hazatérési engedélyét - másodszor is.
A szakmai szervek ígéretet tettek Jávor budapesti foglalkoztatására, valamint lakáskérdésének megoldására.
Mellékelten megküldjük Jávor Pál és felesége részére szóló utazási jegyeket. A Queen Elisabeth hajón II. o[sztályú], a vasúton I. o[sztályú] hely és hálókocsi van számukra biztosítva. A jegyeken szándékosan van elírva Jávorék neve. Nem akartuk nyilvánosságra hozni itthon a dolgot.
Jávorék hazaindulását rögzítsék le. Indulásukról előzetes értesítést kérünk. Az utazási jegyek átadásakor bizonyos kötelezvényt írassanak alá Jávorral az ellenérték Magyarországon történő visszatérítéséről.
Budapest, 1957. VII. 10.
Első József
Ref[eratúra] vezető
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-3-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírt másodlat.
b.
A washingtoni követség jelentése a Külügyminisztériumnak Jávor Pál ügyéről
Washington, 1957. július 23.
14/4//57. szig. titk. szigorúan
!!!E[lőadó]: Nyulasi Antal Washington, 1957. július 23.
Tárgy: Jávor Pál ügye
Mell[éklet]: 2 levélmásolat
Mellékelten felterjesztem Jávor Pálné július 12-én kelt és Jávor Pál július 23-án kelt Kanadából küldött levelének másolatát. A második levél választ ad a tervezett hazautazásuk elmaradására.
Jávor Pálék hazatérése ügyében, mint arról a központnak tudomása van, a követség igen sokat dolgozott. Utoljára június 24-én Jávorné bent volt a követségen, amikor hazautazásukkal kapcsolatos összes kérdések tisztázódtak. Jávorné akkor említette, hogy hazautazásuk előtt Kanadába utaznak egyik fiának meglátogatására, akinek ott textilfestő üzeme van.
Hazautazási szándékukhoz nem fért kétség. Jávorné júniusban elvesztette állását Gábor Joly ékszerüzletében, Jávor Pál - tudomásunk szerint - a Lexington Avenue egyik szállodájában, mint liftkezelő dolgozott, lakásukat felmondták, bútoraikra vevőt kerestek.
Hazautazási szándékukat nem kezelték kellő titoktartással. Jávor Pál levelet írt haza Bárdy György színésztársának, amelyben közölte hazautazási szándékát. Bárdy az ügyet meglehetősen szellőztette, hazatérési szándékukról Pesten is sokan tudnak, ami abból is kiderül, hogy Jávor Pál említette, hogy leveleket kap Magyarországról ismeretlenektől, amelyekben hazatérési szándékát bírálják. Hazatérési szándékát itt sem tartotta kellően titkokban. Több „bizalmas" barátjának mondotta el, és mint nem eléggé szilárd, saját ítélőkészségében nem bízó, tőlük kért tanácsot. Az ügy annyira ismert volt itt, hogy az egyik magyar templomban a pap a szószékről róla tett említést.
Jávor Pálékkal New Yorkba való visszatérésük után a kapcsolatot ismét felvesszük, de hazatérésüket nem vetjük fel.
Zádor Tibor
id[eiglenes] ügyv[ivő]
Horváth Imre
külügyminiszter elvtárs
Budapest
***
1. sz. melléklet
Jávor Pálné levele Zádor Tibor washingtoni ideiglenes ügyvivőhöz utazásuk lemondásáról
Kanada, 1957. július 12.
Tisztelt Zádor Úr!
Férjemmel átjöttem elbúcsúzni fiúnktól és unokáinktól. Sajnos itt férjem olyan idegösszeroppanást kapott, hogy cselekedetei teljesen irracionálisak, de annyira, hogy kénytelenek vagyunk orvosi tanácsra bizonytalan ideig pihenő kúra alá fogni. Idegállapota még azt sem engedi meg, hogy visszatérjen New Yorkba. Sajnos ezért eddigi terveink férjem egészségi állapota miatt nem aktuálisak, és így a rajtunk kívül álló okok miatt nem keresztülvihetők.
Szívélyes üdvözlettel,
Olga Jávor
***
2. sz. melléklet
Jávor Pál levele a washingtoni követségnek
1957. július 23.
Tisztelt Uraim. Két nehéz hét után ma végre hozzányúlhattam az írógépemhez, hogy magyarázatát adjam, hogy miért is változtattuk meg elhatározásunkat, amit rajtunk kívülálló okok miatt tettünk. Engem, mikor az útlevelemet kértem, nagyon valószínű, hogy magyar felebarátaim feljelentettek, és azért az útlevél kérésemet elutasították, majd sok huza-vona után esküt tettem, hogy nem szándékszom Budapestre utazni. Annyi hivatalos közeggel lett egyszerre dolgom, mint 11 évi amerikai itt tartózkodásom alatt sohasem. Kijöttek hozzám investigátorok, hogy kik terjesztették és segítették elő a hazautazásomat. Kikkel találkoztam és beszéltem a magyar megbízottakkal? Milyen szerepet játszottak a hazautazásom gondolata körül? Én tagadtam mindent, és esküket tettem. Aztán jöttek névvel és névtelenül levelek, amelyek tele voltak átkokkal és fenyegetésekkel. Mire Canadába kerültem, idegileg teljesen tönkrementem. Mert nem vagyok az a típus, aki nem mond igazat, és főleg nem akkor, mikor arra, amit mondtam, esküt is kellett tettem. Egy ideig bírtam a gyanúsításokat, de aztán összetörtem a folytonos feszültségben és vigyázásban, hogy egy esetlegese legközelebbi vizsgálatnál ugyanazt mondjam, mint előzőleg. Letörtem és belefáradtam az örökös vigyázzállásba. Nagyon sajnálom, hogy Önöknek annyi fáradtságot és felesleges izgalmat okoztam, de vigyáztam, hogy véletlenül se keverjek bele valakit az én utazási kalandomba. Remélem, hogy semmi harag nem homályosítja el az ismeretségünket és hiszem, hogy ha majd a feszültség megenyhül körülöttem, akkor ismét beszélgethetünk egymással. A hazautazással annyi magyar keresett fel engem New Yorkban és segítséget kértek tőlem, amit én nem mertem sugallani sem a fent említett okoknál fogva. Földes Ignác, az utazási irodás is hozzám fordult tanácsért, de én neki is letagadtam a kapcsolatunkat. Nagyon gyenge vagyok még írni, s ezért, ha hibát követtem el a levelemben, kérem elnézésüket.
Szívélyesen üdvözli önöket,
Jávor Pál
1957. július 23.
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt másolatok, a kísérőlevél eredeti.
c.
Zádor Tibor ideiglenes ügyvivő jelentése Horváth Imre külügyminiszternek
Washington, 1957. szeptember 6.
szigorúan titkos
14/4/57. szig. titk. Washington, 1957. szeptember 6.
E[lőadó]: Nyulasi Antal Tárgy: Jávor Pál ügye
Augusztus 5-én New Yorkban Nyulasi elvtárs felkereste Incze Sándort és Sárossy Szüle Mihályt. Jávorékról említve mindkettő említette, hogy Jávorék Kanadában vannak, Jávorné az elmúlt héten még New Yorkban volt. Jávornak a közelmúltban (az „idegösszeroppanás" ideje alatt) volt néhány szereplése a kanadai rádióban, és valószínűleg a kanadai televízióban is lesz. A jövő hónapban Jávorék Sárossy színtársulatával kb. másfél hónapos turnéra mennek az Egyesült Államok és Kanada magyarlakta vidékeire. A turné után Jávorék egy időre valószínűleg Kanadában maradnak.
Sem Incze, sem Sárossy nem említette, hogy Jávort hazautazási szándéka miatt háborgatták az amerikai hatóságok.
Zádor Tibor
id[eiglenes] ügyv[ivő]
Jávor Pál a jelentés elkészülte után a mellékelt levelet küldte el számunkra, amelyben közli, hogy találkozni akar velünk. Amennyiben közölnivalója valóban érdekes, úgy azt táviratilag a központtal tudatjuk.
Horváth Imre
külügyminiszter elvtárs
Budapest
***
Melléklet
Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak személyes találkozásukról
New York, 1957. szeptember 2.
Hotel Lucerne
201 West 79th Str.
New York 24. N. Y
EN 2-7100
Szept[ember] 2. 1957.
Kedves Nyulasi Uram. Megkaptam levelét, és nagyon örülök, hogy megválaszolta. Azt hiszem, hogy nem lesz érdektelen az, amit mondani, illetve közölni szeretnék Önnel. Sajnos, mi már játszunk 7. és 8-án. Általában a szombat és vasárnapok nem jók nekem, mert ezeken a napokon játszunk. Mivel nagyon fontos számomra, hogy találkozzak Önnel, úgy arra kérem, hogy egy másik találkozási lehetőséget találjon számomra. Ismétlem, hogy nagyon fontos ez a találkozás mindannyiunk számára. Tehát kérem, hogy egy másik napot találjon. Szeptember 24-én megyünk a nagy road-ra. Legjobb volna valamelyik kedd, szerda, csütörtök. Kérem az ügy sürgősségére, hogy mielőbb válaszoljon. A fenti címen lakom.
Szívélyes üdvözletemet kérem Zádor úrnak is tolmácsolni. Önt természetesen szívélyesen üdvözli,
P. Jávor
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség, 14-4/1957. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott levelek.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 06.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő