Jávor Pál levelei az emigrációból

Hazatérés Magyarországra

Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."

4.

Külügyminisztériumi levelek Jávor Pál és felesége „ügyéről"

  

a.

Első József, minisztériumi referatúra vezető levele a washingtoni magyar követségnek Jávor Pál és felesége utazásának körülményeiről

Budapest, 1957. július 10.

 

 

Külföldi Magyarok Önálló Referatúrája                                          Tárgy: Jávor Pál ügye

szigorúan titkos!                                                                          Hiv. szám: 00707/3.

Mell.: 2 személyre hajó- és vonatjegy

 

Mint azt másutas táviratunkban már közöltük, Jávor Pál színművész megkapta hazatérési engedélyét - másodszor is.

A szakmai szervek ígéretet tettek Jávor budapesti foglalkoztatására, valamint lakáskérdésének megoldására.

Mellékelten megküldjük Jávor Pál és felesége részére szóló utazási jegyeket. A Queen Elisabeth hajón II. o[sztályú], a vasúton I. o[sztályú] hely és hálókocsi van számukra biztosítva. A jegyeken szándékosan van elírva Jávorék neve. Nem akartuk nyilvánosságra hozni itthon a dolgot.

Jávorék hazaindulását rögzítsék le. Indulásukról előzetes értesítést kérünk. Az utazási jegyek átadásakor bizonyos kötelezvényt írassanak alá Jávorral az ellenérték Magyarországon történő visszatérítéséről.

 

Budapest, 1957. VII. 10.

 

Első József

Ref[eratúra] vezető

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-3-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírt másodlat.

 

 

b.

A washingtoni követség jelentése a Külügyminisztériumnak Jávor Pál ügyéről

Washington, 1957. július 23.

 

 

14/4//57. szig. titk.                                                                 szigorúan 

!!!

E[lőadó]: Nyulasi Antal                                                        Washington, 1957. július 23.

                                                                                              Tárgy: Jávor Pál ügye

                                                                                              Mell[éklet]: 2 levélmásolat

 

 

Mellékelten felterjesztem Jávor Pálné július 12-én kelt és Jávor Pál július 23-án kelt Kanadából küldött levelének másolatát. A második levél választ ad a tervezett hazautazásuk elmaradására.

Jávor Pálék hazatérése ügyében, mint arról a központnak tudomása van, a követség igen sokat dolgozott. Utoljára június 24-én Jávorné bent volt a követségen, amikor hazautazásukkal kapcsolatos összes kérdések tisztázódtak. Jávorné akkor említette, hogy hazautazásuk előtt Kanadába utaznak egyik fiának meglátogatására, akinek ott textilfestő üzeme van.

Hazautazási szándékukhoz nem fért kétség. Jávorné júniusban elvesztette állását Gábor Joly ékszerüzletében, Jávor Pál - tudomásunk szerint - a Lexington Avenue egyik szállodájában, mint liftkezelő dolgozott, lakásukat felmondták, bútoraikra vevőt kerestek.

Hazautazási szándékukat nem kezelték kellő titoktartással. Jávor Pál levelet írt haza Bárdy György színésztársának, amelyben közölte hazautazási szándékát. Bárdy az ügyet meglehetősen szellőztette, hazatérési szándékukról Pesten is sokan tudnak, ami abból is kiderül, hogy Jávor Pál említette, hogy leveleket kap Magyarországról ismeretlenektől, amelyekben hazatérési szándékát bírálják. Hazatérési szándékát itt sem tartotta kellően titkokban. Több „bizalmas" barátjának mondotta el, és mint nem eléggé szilárd, saját ítélőkészségében nem bízó, tőlük kért tanácsot. Az ügy annyira ismert volt itt, hogy az egyik magyar templomban a pap a szószékről róla tett említést.

Jávor Pálékkal New Yorkba való visszatérésük után a kapcsolatot ismét felvesszük, de hazatérésüket nem vetjük fel.

 

Zádor Tibor

id[eiglenes] ügyv[ivő]

 

Horváth Imre

külügyminiszter elvtárs

Budapest

 

***

 

1. sz. melléklet

 

Jávor Pálné levele Zádor Tibor washingtoni ideiglenes ügyvivőhöz utazásuk lemondásáról

Kanada, 1957. július 12.

 

Tisztelt Zádor Úr!

 

Férjemmel átjöttem elbúcsúzni fiúnktól és unokáinktól. Sajnos itt férjem olyan idegösszeroppanást kapott, hogy cselekedetei teljesen irracionálisak, de annyira, hogy kénytelenek vagyunk orvosi tanácsra bizonytalan ideig pihenő kúra alá fogni. Idegállapota még azt sem engedi meg, hogy visszatérjen New Yorkba. Sajnos ezért eddigi terveink férjem egészségi állapota miatt nem aktuálisak, és így a rajtunk kívül álló okok miatt nem keresztülvihetők.

 

Szívélyes üdvözlettel,

Olga Jávor

***

 

2. sz. melléklet

 

Jávor Pál levele a washingtoni követségnek

1957. július 23.

 

Tisztelt Uraim. Két nehéz hét után ma végre hozzányúlhattam az írógépemhez, hogy magyarázatát adjam, hogy miért is változtattuk meg elhatározásunkat, amit rajtunk kívülálló okok miatt tettünk. Engem, mikor az útlevelemet kértem, nagyon valószínű, hogy magyar felebarátaim feljelentettek, és azért az útlevél kérésemet elutasították, majd sok huza-vona után esküt tettem, hogy nem szándékszom Budapestre utazni. Annyi hivatalos közeggel lett egyszerre dolgom, mint 11 évi amerikai itt tartózkodásom alatt sohasem. Kijöttek hozzám investigátorok, hogy kik terjesztették és segítették elő a hazautazásomat. Kikkel találkoztam és beszéltem a magyar megbízottakkal? Milyen szerepet játszottak a hazautazásom gondolata körül? Én tagadtam mindent, és esküket tettem. Aztán jöttek névvel és névtelenül levelek, amelyek tele voltak átkokkal és fenyegetésekkel. Mire Canadába kerültem, idegileg teljesen tönkrementem. Mert nem vagyok az a típus, aki nem mond igazat, és főleg nem akkor, mikor arra, amit mondtam, esküt is kellett tettem. Egy ideig bírtam a gyanúsításokat, de aztán összetörtem a folytonos feszültségben és vigyázásban, hogy egy esetlegese legközelebbi vizsgálatnál ugyanazt mondjam, mint előzőleg. Letörtem és belefáradtam az örökös vigyázzállásba. Nagyon sajnálom, hogy Önöknek annyi fáradtságot és felesleges izgalmat okoztam, de vigyáztam, hogy véletlenül se keverjek bele valakit az én utazási kalandomba. Remélem, hogy semmi harag nem homályosítja el az ismeretségünket és hiszem, hogy ha majd a feszültség megenyhül körülöttem, akkor ismét beszélgethetünk egymással. A hazautazással annyi magyar keresett fel engem New Yorkban és segítséget kértek tőlem, amit én nem mertem sugallani sem a fent említett okoknál fogva. Földes Ignác, az utazási irodás is hozzám fordult tanácsért, de én neki is letagadtam a kapcsolatunkat. Nagyon gyenge vagyok még írni, s ezért, ha hibát követtem el a levelemben, kérem elnézésüket.

 

Szívélyesen üdvözli önöket,

 

Jávor Pál

 

                                                                                                          1957. július 23.

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt másolatok, a kísérőlevél eredeti.

 

 

c.

Zádor Tibor ideiglenes ügyvivő jelentése Horváth Imre külügyminiszternek

Washington, 1957. szeptember 6.

 

                                                                                                               szigorúan titkos

14/4/57. szig. titk.                                                                 Washington, 1957. szeptember 6.

E[lőadó]: Nyulasi Antal                                                        Tárgy: Jávor Pál ügye

 

Augusztus 5-én New Yorkban Nyulasi elvtárs felkereste Incze Sándort és Sárossy Szüle Mihályt. Jávorékról említve mindkettő említette, hogy Jávorék Kanadában vannak, Jávorné az elmúlt héten még New Yorkban volt. Jávornak a közelmúltban (az „idegösszeroppanás" ideje alatt) volt néhány szereplése a kanadai rádióban, és valószínűleg a kanadai televízióban is lesz. A jövő hónapban Jávorék Sárossy színtársulatával kb. másfél hónapos turnéra mennek az Egyesült Államok és Kanada magyarlakta vidékeire. A turné után Jávorék egy időre valószínűleg Kanadában maradnak.

Sem Incze, sem Sárossy nem említette, hogy Jávort hazautazási szándéka miatt háborgatták az amerikai hatóságok.

 

Zádor Tibor

id[eiglenes] ügyv[ivő]

 

Jávor Pál a jelentés elkészülte után a mellékelt levelet küldte el számunkra, amelyben közli, hogy találkozni akar velünk. Amennyiben közölnivalója valóban érdekes, úgy azt táviratilag a központtal tudatjuk.

 

Horváth Imre

külügyminiszter elvtárs

Budapest

 

***

 

Melléklet

 

Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak személyes találkozásukról

New York, 1957. szeptember 2.

 

Hotel Lucerne

201 West 79th Str.

New York 24. N. Y

EN 2-7100

Szept[ember] 2. 1957.

 

Kedves Nyulasi Uram. Megkaptam levelét, és nagyon örülök, hogy megválaszolta. Azt hiszem, hogy nem lesz érdektelen az, amit mondani, illetve közölni szeretnék Önnel. Sajnos, mi már játszunk 7. és 8-án. Általában a szombat és vasárnapok nem jók nekem, mert ezeken a napokon játszunk. Mivel nagyon fontos számomra, hogy találkozzak Önnel, úgy arra kérem, hogy egy másik találkozási lehetőséget találjon számomra. Ismétlem, hogy nagyon fontos ez a találkozás mindannyiunk számára. Tehát kérem, hogy egy másik napot találjon. Szeptember 24-én megyünk a nagy road-ra. Legjobb volna valamelyik kedd, szerda, csütörtök. Kérem az ügy sürgősségére, hogy mielőbb válaszoljon. A fenti címen lakom.

Szívélyes üdvözletemet kérem Zádor úrnak is tolmácsolni. Önt természetesen szívélyesen üdvözli,

 

P. Jávor

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség, 14-4/1957. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott levelek.

 


 

 

Ezen a napon történt február 08.

1986

A Duna Kör – előzetesen betiltott – környezetvédelmi sétáját a rendőrség brutális eszközökkel feloszlatja.Tovább

1990

Karády Katalin magyar színésznő, énekesnő (*1910)Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

 

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő