Jávor Pál levelei az emigrációból

Hazatérés Magyarországra

Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."

5.

Jávor Pál és Nyulasi Antal követségi titkár levélváltása

 

a.

Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak személyes találkozásukról

New York, 1957. szeptember 8.

 

Hotel Lucerne

201 West 79th Str.

New York 24. N. Y

EN 2-7100

Szept[ember] 8. 1957.

 

Kedves Nyulasi Uram. Ma kaptam meg a levelét, s azt köszönettel nyugtázom. A jelzett időpont, szept[ember] 16-án 9 órakor ott leszek a 10 E 75 St[reet]-en levő épület előtt. Azért az épület előtt, mert nem tudom, hogy ki és mi van a házban, s ha valaki megkérdezné, kit keresek, nem tudnék választ adni. Zádor urat üdvözlöm, úgyszintén Önt igaz szeretettel,

 

Jávor Pál

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott levél.

 

 

b.

Nyulasi Antal levele Jávor Pálnak egy újabb utazásuk tervezéséről

1957. szeptember 17.

 

T[isztelt] J[ávor] Úr!

 

Tegnapi találkozásunkat megbeszéltem belső hivatali vonalon. Nem tudom, hogy mindaz, ami 

 Úr részéről elhangzott, teljes mértékben fedi-e az Ön véleményét. Amennyiben igen, az nagyon nehezen, vagy szinte egyáltalán nem lenne realizálható.

A helyzet a következő:

A hazatérési igazolvány bármikor átvehető. A hajójegy kérdésében legutóbb komoly csalódást okozott nekünk. Nem merném azt állítani, hogy ismét sikerülne Budapestet megnyerni a jegyváltás gondolatának.

Ami az otthoni lehetőségeket illeti:

1/ Hivatalosan közölték, hogy egy budapesti színház szerződtetné Önt, ha hazatérne.

2/ A lakás visszaadásában a magyar hatóságok közreműködnének.

Mindkét lehetőség változatlanul fennáll, ami azonban a tényleges fellépést illeti, számítani lehet esetleges időbeli eltolódásra.

A fentieken túlmenően semmiféle ígéretre nem került sor. Tisztában vagyok azzal, hogy közel tizenkét év után egy újabb nagy változásba belekezdeni nem könnyű. Úgy érzem azonban, hogy részünkről messze túlmentünk minden olyan kereten, amely ilyen jellegű kérdésben szokásos. Amennyiben úgy gondolja, hogy fentiek elfogadhatók Önnek és K[edves] feleségének, kérem, értesítsen.

 

Teljes tisztelettel:

Ny[ulasi] A[ntal]

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.

 

c.

Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak utazásáról

New York, 1957. szeptember 18.

 

New York, 1957. szeptember 18.

 

Nyulasi Antal Úrnak

Washington D. C.

 

Tisztelt Nyulasi Úr!

 

Levelét megkaptam, melynek értelmében közlöm Önnel, hogy 

 Úr részéről elhangzottak csak baráti jelleggel bírtak, annak semmi hivatalos értéke nem volt.

A magam részéről fenntartom az Önökkel megbeszélt eredeti megállapodásomat - mint ahogy Ön azt levelében lefekteti - azzal a határozott kéréssel, hogy önhibámon kívül történt okok miatt igénybe nem vett hajójegyekre feltétlen számítok.

Így a levelében foglaltakat elfogadhatónak tekintem, és csak arra kérem Önöket, hogy ezen ügy keresztülvitelében minél előbb segítségemre legyenek, mert október 16-ika után utazásra készen vagyunk. Ebbeli elhatározásomban a feleségem is egyezik velem.

Kérem levelem nyugtázását, válaszával.

 

Teljes tisztelettel

 

Jávor Pál

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-6-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.


 

 

 

Ezen a napon történt október 07.

1915

Bulgária a központi hatalmak oldalán belép az első világháborúba.Tovább

1938

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választmánya határozatában támogatja a Felvidék visszacsatolását.Tovább

1938

Németországban törvényt hoznak, mely előírja, hogy minden zsidó állampolgár útlevelébe "J" megkülönböztető jelzést kell pecsételni.Tovább

1949

Megalakul a Német Demokratikus Köztársaság (NDK).Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő