Felrobbantják az Újpesti vasúti hidat.Tovább
Jávor Pál levelei az emigrációból
Hazatérés Magyarországra
Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."
5.
Jávor Pál és Nyulasi Antal követségi titkár levélváltása
a.
Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak személyes találkozásukról
New York, 1957. szeptember 8.
Hotel Lucerne
201 West 79th Str.
New York 24. N. Y
EN 2-7100
Szept[ember] 8. 1957.
Kedves Nyulasi Uram. Ma kaptam meg a levelét, s azt köszönettel nyugtázom. A jelzett időpont, szept[ember] 16-án 9 órakor ott leszek a 10 E 75 St[reet]-en levő épület előtt. Azért az épület előtt, mert nem tudom, hogy ki és mi van a házban, s ha valaki megkérdezné, kit keresek, nem tudnék választ adni. Zádor urat üdvözlöm, úgyszintén Önt igaz szeretettel,
Jávor Pál
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott levél.
b.
Nyulasi Antal levele Jávor Pálnak egy újabb utazásuk tervezéséről
1957. szeptember 17.
T[isztelt] J[ávor] Úr!
Tegnapi találkozásunkat megbeszéltem belső hivatali vonalon. Nem tudom, hogy mindaz, ami
Úr részéről elhangzott, teljes mértékben fedi-e az Ön véleményét. Amennyiben igen, az nagyon nehezen, vagy szinte egyáltalán nem lenne realizálható.A helyzet a következő:
A hazatérési igazolvány bármikor átvehető. A hajójegy kérdésében legutóbb komoly csalódást okozott nekünk. Nem merném azt állítani, hogy ismét sikerülne Budapestet megnyerni a jegyváltás gondolatának.
Ami az otthoni lehetőségeket illeti:
1/ Hivatalosan közölték, hogy egy budapesti színház szerződtetné Önt, ha hazatérne.
2/ A lakás visszaadásában a magyar hatóságok közreműködnének.
Mindkét lehetőség változatlanul fennáll, ami azonban a tényleges fellépést illeti, számítani lehet esetleges időbeli eltolódásra.
A fentieken túlmenően semmiféle ígéretre nem került sor. Tisztában vagyok azzal, hogy közel tizenkét év után egy újabb nagy változásba belekezdeni nem könnyű. Úgy érzem azonban, hogy részünkről messze túlmentünk minden olyan kereten, amely ilyen jellegű kérdésben szokásos. Amennyiben úgy gondolja, hogy fentiek elfogadhatók Önnek és K[edves] feleségének, kérem, értesítsen.
Teljes tisztelettel:
Ny[ulasi] A[ntal]
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.
c.
Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak utazásáról
New York, 1957. szeptember 18.
New York, 1957. szeptember 18.
Nyulasi Antal Úrnak
Washington D. C.
Tisztelt Nyulasi Úr!
Levelét megkaptam, melynek értelmében közlöm Önnel, hogy
Úr részéről elhangzottak csak baráti jelleggel bírtak, annak semmi hivatalos értéke nem volt.A magam részéről fenntartom az Önökkel megbeszélt eredeti megállapodásomat - mint ahogy Ön azt levelében lefekteti - azzal a határozott kéréssel, hogy önhibámon kívül történt okok miatt igénybe nem vett hajójegyekre feltétlen számítok.
Így a levelében foglaltakat elfogadhatónak tekintem, és csak arra kérem Önöket, hogy ezen ügy keresztülvitelében minél előbb segítségemre legyenek, mert október 16-ika után utazásra készen vagyunk. Ebbeli elhatározásomban a feleségem is egyezik velem.
Kérem levelem nyugtázását, válaszával.
Teljes tisztelettel
Jávor Pál
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-6-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 31.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő