Jávor Pál levelei az emigrációból

Hazatérés Magyarországra

Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."

6.

Zádor Tibor ideiglenes ügyvivő levele Horváth Imre külügyminiszternek Jávor Pál és felesége utazásának fejleményeiről

Washington, 1957. szeptember 24.

 

14/4/szig. titk. 1957.                                                                                     szigorúan titkos

 

                                                                                              Washington, 1957. szeptember 24.

                                                                                              Tárgy: Jávor Pál ügye

 

 

Az elmúlt futárposta óta újabb fordulat következett be Jávor Pál hazatérési ügyében. Levelet írt a követségnek, amelyben kérte, hogy New Yorkban teendő utunk alkalmával értesítsük, mert fontos mondanivalója lenne.

Ennek alapján legutóbbi New York-i tartózkodásom során Nyulasi elvtárs találkozott Jávorral, aki Sárossy Mihály társaságában előadta, hogy változatlanul az a szándéka, hogy hazatérjen Magyarországra, annak ellenére, hogy legutóbb - szerinte - rajta kívülálló okokból kifolyólag nem állt módjában elutazni a tőlünk kapott jegyekkel. Sárossy meglehetősen nagyképűen igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy Jávor hazatérése legalább annyira, ha nem nagyobb, érdeke a magyar kormánynak, mint Jávor Pálnak, és erre alapítva anyagi előnyöket igyekezett Jávor számára elérni. Így többek között még amerikai tartózkodása idejére bizonyos pénzösszeget, az útra jegyeken kívül költőpénzt, majd Magyarországra érkezését követően nagy forintösszeget jelölt meg, amelyet addig is, amíg Jávor szerződést kap, folyósítani kellene számára.

Nyulasi elvtárs ezek elől a kérdések elől természetesen kitért, majd a következő nap egy levélben tájékoztattuk Jávort arra nézve, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyek hazatérésével kapcsolatban fennállanak. Röviden összefoglaltuk a magyar hatóságok álláspontját, és kértük, hogy tájékoztasson bennünket azzal kapcsolatos véleményéről.  Rövid időn belül Jávor tudatta velünk, hogy a maga részéről teljesen elfogadja a mi elképzelésünket, és nem azonosítja magát a Sárossy által elmondottakkal. Kérte, hogy hajójegyét számára és felesége számára küldjük meg, mellyel Kanadából kívánnak hazautazni. Jelenleg Jávor Sárossy színtársulatával az Egyesült Államokban és Kanadában vendégszerepel magyar közönség előtt, és ez a szereplés október 16-án fejeződik be. Azt követően bármikor útra készen áll.

A magunk részéről azt javasoljuk, hogy Kanadából a Báthory lengyel hajóval utazzanak haza, mely Gdyniába, ahonnan vonattal utaznának tovább Budapestre. Kérjük, hogy a további jegyek helyett, melyeket, mint ismeretes, Börzsey elvtárs és családja használt fel, ezúttal a Báthoryra váltsanak jegyet Jávorék számára, majd Gdyniától a vonatjegyet egészen Budapestig. A hajó november 10-én indul Montrealból. Kérjük, hogy a jegyek megváltásáról bennünket értesíteni szíveskedjenek, és azt idejében meg is kapjuk.

 

Zádor Tibor

id[eiglenes] ügyvivő

 

Horváth Imre

külügyminiszter elvtárs

Budapest

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.

 


 

 

Ezen a napon történt november 13.

1918

IV. Károly magyar király (I. Károly néven osztrák császár) a Bécs melletti Eckartsau vadászkastélyban írt levelében lemond a magyar...Tovább

1918

A magyar kormány és az antant balkáni haderőinek képviselői Belgrádban aláírnak egy 18 pontos fegyverszüneti egyezményt, az ún. belgrádi...Tovább

1938

Kihirdetik az 1938:XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről.Tovább

1942

Az Egységes Pártból előző év nyarán kilépett képviselők Gömbös Gyula vezetésével megalakítják a Magyar Nemzeti Függetlenségi (fajvédő)...Tovább

1957

A Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdet a Nagy Íróperben: Déry Tibort 9 év, Háy Gyulát 6 év, Zelk Zoltánt 3 év és Tardos Tibort 1,5 év...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő