Jávor Pál levelei az emigrációból
Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."
6.
Zádor Tibor ideiglenes ügyvivő levele Horváth Imre külügyminiszternek Jávor Pál és felesége utazásának fejleményeiről
Washington, 1957. szeptember 24.
14/4/szig. titk. 1957. szigorúan titkos
Washington, 1957. szeptember 24.
Tárgy: Jávor Pál ügye
Az elmúlt futárposta óta újabb fordulat következett be Jávor Pál hazatérési ügyében. Levelet írt a követségnek, amelyben kérte, hogy New Yorkban teendő utunk alkalmával értesítsük, mert fontos mondanivalója lenne.
Ennek alapján legutóbbi New York-i tartózkodásom során Nyulasi elvtárs találkozott Jávorral, aki Sárossy Mihály társaságában előadta, hogy változatlanul az a szándéka, hogy hazatérjen Magyarországra, annak ellenére, hogy legutóbb - szerinte - rajta kívülálló okokból kifolyólag nem állt módjában elutazni a tőlünk kapott jegyekkel. Sárossy meglehetősen nagyképűen igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy Jávor hazatérése legalább annyira, ha nem nagyobb, érdeke a magyar kormánynak, mint Jávor Pálnak, és erre alapítva anyagi előnyöket igyekezett Jávor számára elérni. Így többek között még amerikai tartózkodása idejére bizonyos pénzösszeget, az útra jegyeken kívül költőpénzt, majd Magyarországra érkezését követően nagy forintösszeget jelölt meg, amelyet addig is, amíg Jávor szerződést kap, folyósítani kellene számára.
Nyulasi elvtárs ezek elől a kérdések elől természetesen kitért, majd a következő nap egy levélben tájékoztattuk Jávort arra nézve, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyek hazatérésével kapcsolatban fennállanak. Röviden összefoglaltuk a magyar hatóságok álláspontját, és kértük, hogy tájékoztasson bennünket azzal kapcsolatos véleményéről. Rövid időn belül Jávor tudatta velünk, hogy a maga részéről teljesen elfogadja a mi elképzelésünket, és nem azonosítja magát a Sárossy által elmondottakkal. Kérte, hogy hajójegyét számára és felesége számára küldjük meg, mellyel Kanadából kívánnak hazautazni. Jelenleg Jávor Sárossy színtársulatával az Egyesült Államokban és Kanadában vendégszerepel magyar közönség előtt, és ez a szereplés október 16-án fejeződik be. Azt követően bármikor útra készen áll.
A magunk részéről azt javasoljuk, hogy Kanadából a Báthory lengyel hajóval utazzanak haza, mely Gdyniába, ahonnan vonattal utaznának tovább Budapestre. Kérjük, hogy a további jegyek helyett, melyeket, mint ismeretes, Börzsey elvtárs és családja használt fel, ezúttal a Báthoryra váltsanak jegyet Jávorék számára, majd Gdyniától a vonatjegyet egészen Budapestig. A hajó november 10-én indul Montrealból. Kérjük, hogy a jegyek megváltásáról bennünket értesíteni szíveskedjenek, és azt idejében meg is kapjuk.
Zádor Tibor
id[eiglenes] ügyvivő
Horváth Imre
külügyminiszter elvtárs
Budapest
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő