Jegyezz békekölcsönt!

Egy munkás kálváriája az ötvenes években

D. I. „szemben áll társadalmi rendünkkel, keresetével arányban álló jegyzésével nem hajlandó a szocializmus felépítését elősegíteni.” Az egy havi fizetésnek megfelelő békekölcsönjegyzés megtagadása a szigorú büntetést, politikai megbélyegzést eredményezett a forrásokban szereplő fiatal darukezelő számára.

A megyei bíróság ítélete  

A miskolci megyei bíróság.
Pf. 20165/1956-8                                                                                                  10187/956
A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A miskolci megyei bíróság D. I. diósgyőri lakos felperesnek Lenin Kohászati Művek alperes ellen határozat hatályon kívül helyezése iránt a miskolci városi bíróság előtt folyamatba tett perében, ugyanott az 1955. évi december 13. napján P. 36893/1955-4 szám alatt ítélet ellen felperes részéről 5 sorsz. alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:
A megyei bíróság az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja.
Ezen ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A megyei bíróság az elsőbíróság által felvett bizonyítási eljárás anyaga, a fellebbezési eljárás során meghallgatott felperes személyes előadása, valamint az alperes által a fellebbezési eljárás során 7/1 alatt becsatolt, az 1955. szeptember 28-án megtartott röpgyűlésen felvett jegyzőkönyv alapján a következő tényállást állapítja meg:

A Lenin Kohászati Művek lakatos műhelye gépkezelő üzemében 1955. szeptember havában a VI. békekölcsön jegyzése érdekében agitáció folyt. Ennek során a jegyzést előkészítő bizottság elgondolása az volt, hogy a dolgozók a júliusi keresetük, valamint személyi és vagyoni viszonyaik figyelembe vételével jegyezzenek békekölcsönt. Ezt az elgondolást a dolgozók többsége magáévá is tette. A felperessel szemben a kívánalom az volt, hogy a fentiek figyelembe vételével, különös tekintettel nőtlen voltára is, 1150,- Ft kölcsönt jegyezzen. Felperes azonban minden meggyőzés ellenére kitartott azon álláspontja mellett, hogy csak 750.- Ft kölcsönt jegyez.

A békekölcsön jegyzéssel kapcsolatosan a faliújságban propaganda cikk jelent meg, amelyben megnevezték úgy azokat a dolgozókat, akik a békekölcsön jegyzésnél magatartásukkal kitűntek, valamint azokat is, akik jegyzésükkel nem érték el azt a mértéket, amely mértéket a dolgozók többsége a jegyzésnél irányadónak tekintett. Az utóbbiak között szerepelt a felperes neve is. Amikor a felperes meglátta, hogy a „Villám" faliújságban kiszerkesztették, a fali- újságot a táblával együtt levette és a műhelyébe bevitte. Ezt követően T. F., T. L. és M. J. pártfunkcionáriusok 8 órán keresztül próbálták a felperest meggyőzni a jegyzéssel kapcsolatos álláspontjának, valamint annak a tettének helytelenségéről, hogy a „Villám" újságot eltávolította. Felperes ennek folytán a „Villám" újságot visszaadta ugyan, egyébként azonban eredeti álláspontjánál kitartott, minek következtében a faliújságban újabb cikk jelent meg, amelyben felperes magatartását újból helytelenítették, viszont felsorolták azokat is, akik a jegyzésnél példamutató magatartást tanúsítottak. Felperes ezt a faliújságot is levette, és műhelyébe bevitte. A faliújság elvitelét követő 3-ik napon T. F. és N. I. felperestől kérte vissza az elvitt faliújságot, felperes azonban azt visszaadni nem volt hajlandó és nevezettek előtt olyan kijelentést tett, hogy ne belőle, hanem az anyjuk p[...]ból csináljanak gúnyt.

A fentieket követően a felperes magatartásával kapcsolatosan a dolgozók röpgyűlést tartottak. Ezen röpgyűlést megelőzően felperes a faliújságot visszaadta, de a röpgyűlésen részt vevők rábeszélése ellenére is kitartott eredeti álláspontja mellett. A munkakönyvének kiadását kérte, kijelentette, hogy már az apjától elvették a kenyeret, most tőle is el akarják venni, ezért inkább elmegy az üzemből. A fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata szerint az a kijelentése, hogy az apjától is elvették a kenyeret, arra vonatkozott, hogy az apjától - aki nyugdíjas gyári munkás és fuvarozással is foglalkozik - lovát az állami vállalat részére igénybe vették. Felperes a röpgyűlésen P. pártbizottsági instruktor felszólalásával kapcsolatosan olyan kijelentést is tett, hogy „maga most vezető, de lehet még dolgozó is."

A fentieket követően a röpgyűlésen résztvevők megbélyegezték a felperes magatartását, az üzemből való eltávolítását követelték, és erről jegyzőkönyvet vettek fel. A felperes ezek után a gyár területéről eltávozott.

Mindezek után a vállalat igazgatója fegyelmi eljárást tett folyamatba a felperes ellen, és lényegében a fenti tényállás alapján őt azonnali hatállyal elbocsátotta.

A felperes keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését kérte.

A megyei bíróság a felperesi keresetet alaptalannak találta.

A megyei bíróság hangsúlyozottan kiemeli, hogy a békekölcsön nem jegyzése vagy annak kisebb mértékben való jegyzése, mint amilyen mértéket valamely üzem dolgozóinak a többsége irányadónak tekint, fegyelmi vétséget nem képez. A kölcsönjegyzés önkéntes, és a jegyzés ezen alapvetően lényeges jellegén esne sérelem, amennyiben a nem jegyzést vagy a nem kellő mértékben való jegyzést fegyelmi vétségnek lehetne minősíteni, de ugyancsak a békekölcsön jegyzés önkéntes jellegén esne sérelem, ha a dolgozókat a jegyzés során bármilyen formában megnyilvánuló kényszerrel próbálnák rávenni arra, hogy jegyezzenek, vagy mily összeget jegyezzenek kölcsönképp. Az előbbiekre tekintettel a megyei bíróság már azt is kifogásolhatónak találja, hogy T. F. több társával együtt az egyik alkalommal 8 órán keresztül igyekeztek felperest meggyőzni a kölcsön-jegyzéssel kapcsolatos magatartásának a helytelenségéről, miután az ily hosszú időn keresztül való rábeszélés alkalmas lehet annak a látszatnak a felkeltésére, hogy a rábeszélésnek a meggyőzésen túlmenő kényszer jellege van.

A kifejtettek ellenére a dolgozók közösségének joga, de egyszersmind kötelessége is, hogy bármely olyan kérdésben, amely a dolgozók összességének érdekeit érinti - így tehát a békekölcsön jegyzésének kérdésében is - helyesnek talált álláspontját propaganda útján a dolgozókkal közölje, és ily módon meggyőzni kívánja azokat, akik esetleg a többségi állásfoglalással szemben álló magatartást tanúsítanak. Az ily módon való meggyőzés leghathatósabb eszköze kétségtelenül a faliújság, amelyben a közösség részéről kritika nyilvánul meg egyes dolgozók magatartásával kapcsolatban, ennek a kritikának pedig minden dolgozó köteles magát alávetni, mert hiszen ez a dolgozók közötti közösségi szellem kialakításának és az egyes dolgozók szocialista szellemben való nevelésének egyik leglényegesebb eszköze. Az így gyakorolt kritikát tehát felperesnek is tudomásul kellett volna vennie, annál is inkább, mert az a bizonyítás anyagából megállapíthatóan nem volt sértő és ellenséges, hanem kizárólag a meggyőzést és nevelést szolgálta.

A közösségnek ezen kritika gyakorlásához való, közösségi szempontból döntő, fontos jogát sértette felperes akkor, midőn a „Villám" újságot két ízben is eltávolította, és azt csak felszólítás után adta vissza, ez a felperesi magatartás annál is inkább sérelmes volt, mivel az eltávolított újságcikk nem csak reá, hanem több dolgozó társára is vonatkozott, tartalmazott dicsérő illetve helytelenítő kritikát. Felperes ezen magatartása azt igazolja, hogy szembe helyezkedett dolgozó társai összességének állásfoglalásával, és hogy a dolgozó társai részéről gyakorolt kritika érvényesülését kívánta megakadályozni, ez a magatartás pedig sérti a szocialista munkaerkölcsöt, és így fegyelmi vétséget képez.

De ugyancsak fegyelmi vétséget képez a felperes azon magatartása is, hogy T. F. és K. I. a levett faliújság ügyében felkereste a faliújság kiadása helyett durva szavakkal támadt a nevezettekre.

Súlyos fegyelmi vétséget képez a felperes azon kijelentése, mely szerint apjától már elvették a kenyeret, és most tőle akarják azt elvenni. Ezzel a kijelentésével ugyanis felperes dolgozó társaiban azt a valóságnak meg nem felelő meggyőződést kívánta kialakítani, hogy az apjával szemben valamilyen törvénytelen eljárást alkalmaztak, ez pedig  alkalmas lehetett arra, hogy a dolgozók egy részénél olyan meggyőződést alakítson ki, mely szerint az felperessel szemben gyakorolt többségi kritika helytelen. Ugyancsak a dolgozók részéről megnyilvánuló kritikával szembehelyezkedő és így a közösséget sértő magatartás nyilvánult meg felperes azon kijelentésében, amellyel P. pártbizottsági instruktor felszólalásával kapcsolatban azt tartalmazta, hogy maga most vezető, de lehet még dolgozó is.

Felperesnek a fentiek szerint - a kölcsön jegyzés körén kívül eső - tényei és magatartása súlyosan sértik a szocialista munkaerkölcs szabályait és így ezek a Mt. 112.§. 3.bek-ben meghatározott fegyelmi vétséget képeznek. Az elkövetett fegyelmi vétséggel arányban áll az igazgató által kiszabott azonnali hatályú elbocsátás.

Rámutat a megyei bíróság arra is, hogy maguk a dolgozók is oly súlyosnak találták felperes magatartását, hogy számosan aláírásukkal követelték felperesnek az üzemből való eltávolítását.

A megyei bíróság az elsőbíróság ítéletét a kifejtettekre tekintettel helyben hagyta, és mivel a fellebbezési eljárással kapcsolatosan a peres felek részéről költség nem merült fel, ezért az e vonatkozásbani határozathozatalt mellőzte.

Miskolc, 1956. február 15.

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő