Második világháború: a brit–amerikai szövetséges légierő bombázza Belgrádot, 1100 ember hal meg.Tovább
Jegyezz békekölcsönt!
Egy munkás kálváriája az ötvenes években
D. I. „szemben áll társadalmi rendünkkel, keresetével arányban álló jegyzésével nem hajlandó a szocializmus felépítését elősegíteni.” Az egy havi fizetésnek megfelelő békekölcsönjegyzés megtagadása a szigorú büntetést, politikai megbélyegzést eredményezett a forrásokban szereplő fiatal darukezelő számára.
Minisztériumi jelentés
Kohó- és Gépipari Minisztérium
Vaskohászati Igazgatóság
Személyzeti Osztálya
K. Lajos elvtársnak
Budapest
920/i 2190/41/62. 1962. XII. 20.
Megvizsgáltuk D. István LKM Húzó- Hőkezelő gyárrészleg dolgozójának panaszos levelét, melyre az alábbiakat jelentjük:
D. I. a LKM. Hőkezelő üzemében dolgozott mint lakatos. 1955. X. 1-én [...] sz. határozat alapján a vállalat nevezettet azonnali hatállyal elbocsátotta. Az elbocsátási fegyelmi határozatot szó szerint lemásolva mellékelem.
Az elbocsátást megfellebbezte a Vállalati Egyeztető Bizottság felé, ahol a fellebbezését elutasították. Ezután nevezett a Miskolci Városi Bírósághoz fordult és kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. A Városi Bíróság keresetét elutasította, mivel jogtalannak találta, majd a Városi Bíróság határozatát a Megyei Bíróság is helybenhagyta. Mellékelem a Miskolci Városi Bíróság határozatának hiteles másolatát, valamint a Megyei Bíróság ítéletét.
D. I. az elbocsátás után hivatalosan nemigen dolgozott sehol, majd 1956. szept. 12-vel mint újfelvételes került gyárunkhoz a Húzó- Hőkezelő üzembe, ahol mint kemence javító lakatos dolgozik jelenleg is.
Az ellenforradalom leverése utáni időszaktól napjainkig több esetben kérte a vállalat igazgatóságától, hogy töröljék fegyelmi büntetését és anyagi kártalanítást is kért, valamint jogfolytonosságának visszaállítását, azonban ez nem áll módunkban, mert hiszen két bírósági ítélet igazolja, hogy annakidején a vállalat vele szemben nem törvénysértően járt el.
Majdnem 1 évig volt munkaviszonya megszakítva, ami azt jelenti, hogy ez időpontban magánvállalkozásból élt.
Munkahelyén érdeklődve a szakmai és mozgalmi szervek vezetőitől az a vélemény, hogy munkáját ugyan elvégzi, de semmi különösebb érdeme nincs.
Melléklet: panaszos levél,
elbocsátó határozat,
Miskolc Városi és Megyei Bíróság ítéletének másolata.
Sz. T.
Szem. Főoszt. vez.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 16.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő