Megnyitják a (régi) Erzsébet hidat Budapesten.Tovább
Jegyezz békekölcsönt!
Egy munkás kálváriája az ötvenes években
D. I. „szemben áll társadalmi rendünkkel, keresetével arányban álló jegyzésével nem hajlandó a szocializmus felépítését elősegíteni.” Az egy havi fizetésnek megfelelő békekölcsönjegyzés megtagadása a szigorú büntetést, politikai megbélyegzést eredményezett a forrásokban szereplő fiatal darukezelő számára.
A kivizsgálás
Húzó-Hőkezelő gyárrészleg 11409
Javaslat
A Húzó-Hőkezelő gyárrészleg Műhelybizottsága javasolja, hogy D. I. hőkezelői dolgozó csatolt kérvényében felmerült sérelmével kapcsolatosan a Vállalat Egyeztető Bizottsága a kérdést érdemlegesen vizsgálja felül, és a dolgozó jogos kérésének helyt adni szíveskedjék.
Dvasgyár, 1958. III. 28.
K. A.
műh. biz. elnök
K. elvts:
Meg kell nézni milyen magatartást tanúsított 1956 októberét követő ellenforradalmi időszakban, tavalyi visszatérése óta milyen a munkához való viszonya?
Kérem jogilag tisztázni milyen anyagi terheket vonhat maga után a jogfolytonosság esetleges elismerése?
Különös érdemnek nem lehet betudni akkori magatartását, minden időnek meg voltak és meg vannak a követelményei. Ha ma jobban élünk abban benne vannak a békekölcsönben lejegyzett forintjainkon épített új létesítmények többlettermékei is.
IV/22. CS.
K. L igazgató h. et.
Tárgy: D. I.. kérelmével kapcsolatos kivizsgálás
D. I. fegyelmi elbocsátásával kapcsolatos jogvitája a vállalattal szemben már befejezett tény.
1955. X. 1-én 41237/1955 szám alatt kimondott fegyelmi elbocsátás ellen nevezett fellebbezéssel élt a Vállalati Egyeztető Bizottsághoz, melynek során a II. fokú fegyelmi hatóság 44526/1956. számú határozatban fellebbezését elutasította.
A V.E.B. ezen határozata ellen a Mt. 118.§. /3/ bek. alapján D. I. keresettel fordult a Miskolci Városi Bírósághoz és kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. A Bíróság előtt folyamatba tett pert elvesztette, majd az első Bíróság P/36839/1954-4 sz. ítélete ellen benyújtott fellebbezése folytán a Megyei Bíróság Pf-20165/1956-8 sz. ítéletében a felperes D. I. keresetét alaptalannak találva az első Bíróság ítéletét helyben hagyta.
D. I. fegyelmi elbocsátása tehát jogerőssé vált és a határozat hatályon kívül helyezése iránti lépései sem jártak eredménnyel, melynek következtében a bírói úton történő erkölcsi és anyagi kárigény érvényesítésének lehetőségétől elesett.
D. I. úgynevezett rehabilitációs ügyében 1957. március 5-én a vállalat már egy ízben állást foglalt. Mivel akkor nevezett a fegyelmi határozat indoklásában megállapított tényállást döntő ellenérvekkel nem tudta megtámadni, ezért kérelmének teljesítéséhez törvényes lehetőség hiányában nem volt mód.
1958. április 2-án beadott kérelméhez ezúttal egy nyilatkozatot is csatolt, amely szerint a Húzó-Hőkezelőmű dolgozói kijelentik, hogy D. I. a VI. Békekölcsön jegyzés alkalmával nem fejtett ki ellenagitációt. Ez a nyilatkozat cáfolata a fegyelmi határozat indoklási részében foglalt terhelő szempontok egyikének. Erről a tényről egyébként a bírósági ítélet említést nem is tesz.
V. igazgató et. jegyzékéből kitűnik, hogy hajlandó rehabilitációs lépéseket tenni. Egyetlen törvényes mód van erre, mégpedig a Munkatörvénykönyv 189. §.-ban biztosított a vállalat igazgatójának diszkrecionális jogának gyakorlása által, amely törvényhely rábízza a vállalat igazgatójának szabad belátására a jogfolytonosság helyreállítását, illetőleg a kárigény kielégítését abban az esetben, ha a fegyelmi határozatot az igazgató törvénysértőnek találja, vagy ha a fegyelmi határozat a tényállás nem kellő ismeretében jött létre. Ez utóbbi lehetőség alapján D.I. esetében az igazgató törvényben biztosított jogánál fogva teljesítheti nevezett kérelmét.
Eszerint: I. jogfolytonos munkaviszonyát 1952. november 14-től kezdődőleg el lehet ismerni.
II. 1955. X. 22-től az elbocsátás jogerőre emelkedésétől 1956. IX. 12-ig visszalépése napjáig a vállalatnál elmaradt munkabére 16 826 Ft. Ezen idő alatt saját bevallása szerint alkalmi munkákból havi 800 Ft jövedelme volt. A Mt.35.§. értelmében a különbözetet meg kell téríteni abban az esetben, ha a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg a munkaadó vállalat.
Elmaradt munkabér 16 826.-Ft
Átlag keresete 8 500.-
Különbözet: 8 326.-Ft
Ez a 8326.-Ft az az összeg, amely jogos követelés esetén kártérítési kötelezettséget jelentene a vállalatnak.
D. I. végig járta azokat a törvényes fórumokat, amelyek előtt erkölcsi és anyagi kárigényével kapcsolatban keresettel fordulhatott. Kizárólag V. igazgató et. adhatja meg kérelmére a választ, amennyiben a bírósági ítéletekkel egyértelmű vagy azoktól eltérő határozatot hoz.
Diósgyőr vasgyár, 1958. május 20.
Dr. H.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 10.
1903
1911
Kínában a polgári forradalom megdönti az utolsó mandzsu császár, Pu Ji uralmátTovább
1957
Az ifjúság katonai előképzését a KISZ és az MHS együttműködve végezte. A feszült belpolitikai helyzet miatt „ebben az évben fegyvert nem...Tovább
1989
Az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottsága javasolta, hogy garantálják az oktatási intézményekben az ideológiamentes nevelést.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő