Jegyezz békekölcsönt!

Egy munkás kálváriája az ötvenes években

D. I. „szemben áll társadalmi rendünkkel, keresetével arányban álló jegyzésével nem hajlandó a szocializmus felépítését elősegíteni.” Az egy havi fizetésnek megfelelő békekölcsönjegyzés megtagadása a szigorú büntetést, politikai megbélyegzést eredményezett a forrásokban szereplő fiatal darukezelő számára.

A kivizsgálás

  

Húzó-Hőkezelő gyárrészleg                                                                      11409

Javaslat

A Húzó-Hőkezelő gyárrészleg Műhelybizottsága javasolja, hogy D. I. hőkezelői dolgozó csatolt kérvényében felmerült sérelmével kapcsolatosan a Vállalat Egyeztető Bizottsága a kérdést érdemlegesen vizsgálja felül, és a dolgozó jogos kérésének helyt adni szíveskedjék.

Dvasgyár, 1958. III. 28.

K. A.

műh. biz. elnök

K. elvts:

Meg kell nézni milyen magatartást tanúsított 1956 októberét követő ellenforradalmi időszakban, tavalyi visszatérése óta milyen a munkához való viszonya?

Kérem jogilag tisztázni milyen anyagi terheket vonhat maga után a jogfolytonosság esetleges elismerése?

Különös érdemnek nem lehet betudni akkori magatartását, minden időnek meg voltak és meg vannak a követelményei. Ha ma jobban élünk abban benne vannak a békekölcsönben lejegyzett forintjainkon épített új létesítmények többlettermékei is.

IV/22.      CS.

K. L igazgató h. et.

Tárgy: D. I.. kérelmével kapcsolatos kivizsgálás

D. I. fegyelmi elbocsátásával kapcsolatos jogvitája a vállalattal szemben már befejezett tény.

1955. X. 1-én 41237/1955 szám alatt kimondott fegyelmi elbocsátás ellen nevezett fellebbezéssel élt a Vállalati Egyeztető Bizottsághoz, melynek során a II. fokú fegyelmi hatóság 44526/1956. számú határozatban fellebbezését elutasította.

A V.E.B. ezen határozata ellen a Mt. 118.§. /3/ bek. alapján D. I. keresettel fordult a Miskolci Városi Bírósághoz és kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. A Bíróság előtt folyamatba tett pert elvesztette, majd az első Bíróság P/36839/1954-4 sz. ítélete ellen benyújtott fellebbezése folytán a Megyei Bíróság Pf-20165/1956-8 sz. ítéletében a felperes D. I. keresetét alaptalannak találva az első Bíróság ítéletét helyben hagyta.

D. I. fegyelmi elbocsátása tehát jogerőssé vált és a határozat hatályon kívül helyezése iránti lépései sem jártak eredménnyel, melynek következtében a bírói úton történő erkölcsi és anyagi kárigény érvényesítésének lehetőségétől elesett.

D. I. úgynevezett rehabilitációs ügyében 1957. március 5-én a vállalat már egy ízben állást foglalt. Mivel akkor nevezett a fegyelmi határozat indoklásában megállapított tényállást döntő ellenérvekkel nem tudta megtámadni, ezért kérelmének teljesítéséhez törvényes lehetőség hiányában nem volt mód.

1958. április 2-án beadott kérelméhez ezúttal egy nyilatkozatot is csatolt, amely szerint a Húzó-Hőkezelőmű dolgozói kijelentik, hogy D. I. a VI. Békekölcsön jegyzés alkalmával nem fejtett ki ellenagitációt. Ez a nyilatkozat cáfolata a fegyelmi határozat indoklási részében foglalt terhelő szempontok egyikének. Erről a tényről egyébként a bírósági ítélet említést nem is tesz.

V. igazgató et. jegyzékéből kitűnik, hogy hajlandó rehabilitációs lépéseket tenni. Egyetlen törvényes mód van erre, mégpedig a Munkatörvénykönyv 189. §.-ban biztosított a vállalat igazgatójának diszkrecionális jogának gyakorlása által, amely törvényhely rábízza a vállalat igazgatójának szabad belátására a jogfolytonosság helyreállítását, illetőleg a kárigény kielégítését abban az esetben, ha a fegyelmi határozatot az igazgató törvénysértőnek találja, vagy ha a fegyelmi határozat a tényállás nem kellő ismeretében jött létre. Ez utóbbi lehetőség alapján D.I. esetében az igazgató törvényben biztosított jogánál fogva teljesítheti nevezett kérelmét.

Eszerint: I. jogfolytonos munkaviszonyát 1952. november 14-től kezdődőleg el lehet ismerni.

       II. 1955. X. 22-től az elbocsátás jogerőre emelkedésétől 1956. IX. 12-ig visszalépése napjáig a vállalatnál elmaradt munkabére 16 826 Ft. Ezen idő alatt saját bevallása szerint alkalmi munkákból havi 800 Ft jövedelme volt. A Mt.35.§. értelmében a különbözetet meg kell téríteni abban az esetben, ha a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg a munkaadó vállalat.

                               Elmaradt munkabér                             16 826.-Ft
                               Átlag keresete                                        8 500.-
                               Különbözet:                                            8 326.-Ft

Ez a 8326.-Ft az az összeg, amely jogos követelés esetén kártérítési kötelezettséget jelentene a vállalatnak.

D. I. végig járta azokat a törvényes fórumokat, amelyek előtt erkölcsi és anyagi kárigényével kapcsolatban keresettel fordulhatott. Kizárólag V. igazgató et. adhatja meg kérelmére a választ, amennyiben a bírósági ítéletekkel egyértelmű vagy azoktól eltérő határozatot hoz.                                                           

Diósgyőr vasgyár, 1958. május 20.

                                                                                         Dr. H.

Ezen a napon történt július 27.

1901

A közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901:XXI. törvénycikket az uralkodó szentesítette, majd augusztus 10-én...Tovább

1944

A brit és amerikai légierő pusztító bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellen.Tovább

1944

A zugligeti Szép Ilona villamos kocsiszín melletti a Nagy Béla-féle cukrászdában a detektívekkel folytatott tűzpárbajban életét vesztette...Tovább

1949

Az első sikeres szovjet kísérleti atomrobbantás.Tovább

1955

A szovjet csapatok kivonulnak Ausztriából.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő