Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

A VKM 254877/1948. X. számú értesítése a Külügyminiszternek a könyvtár megszüntetéséről

Külügyminiszter Úrnak
Budapest

Tárgy: Hubay Miklós, a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár vezetője és a BIE áll[andó] megbízottjának felmentése és hazarendelése, a Könyvtár megszüntetése

Értesítem a Miniszter Urat, hogy a Miniszter Úr ismert, kifejezésre juttatott és általam is teljes mértékben osztott kulturpolitikai felfogásnak megfelelően és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe véve a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár megszüntetését és Hubay Miklós múzeumi könyvtárnoknak a Könyvtár vezetése és a Nemzetközi Nevelésügyi Hivatal melletti állandó megbízotti megbízása alóli felmentését határoztam el. Evvel kapcsolatban nevezetthez a másolatban csatolt rendeletet intéztem.

Ugyanakkor Balázs János svájci kulturális megbízottat is felmentettem megbízásától a Miniszter Úrral másolatban közölt 254876/[19]48. X. számú rendeletemmel.

Ebből az alkalomból kérem a Miniszter Urat, hogy a fenti intézmény teljes felszámolásában hathatós segítségemre lenni szíveskedjék. Pontosan részletezve a következő kéréseimet közlöm:

1.) Szíveskedjék a berni Magyar Követséget utasítani, hogy a leghatékonyabban ellenőrizze Hubay Miklós és Balázs János, a másolatban közölt rendeletek szerinti felszámoló munkáját, egyben nyújtson nekik mindenben jóindulatú segítséget és támogatást.

2.) Szíveskedjék megengedni, hogy a Könyvtár anyagát képező könyvanyag egyelőre maradhasson jelenlegi őrzési helyén, a genfi konzulátusi épület pincéjében, egy megbízható tisztviselő őrzésében, akinek Hubay a könyvanyagot leltár ellenében átadja. Ugyanakkor máris kérem Miniszter Úr szíves tájékoztatását - esetleg a berni Magyar Követség vezetőjétől nyerendő felvilágosítás alapján - hogy véleménye szerint e könyvanyag melyik svájci intézménynek lenne odaajándékozandó úgy, hogy az elszállítást is az ajándékban részesülő vállalja.

3.) Szíveskedjék a berni Követséget utasítani, hogy belátása szerint a Könyvtár egyéb ingóságait vegye át Hubaytól, vagy utasítsa őt a tárgyak egy részének az ellátmány terhére történő Magyarországra való szállítására.

4.) Szíveskedjék a berni Követséget utasítani, hogy a Könyvtár Hubayhoz kifizetett ellátmányösszegének és a Hubayhoz különböző rendeltetésekkel közvetlenül utalt összegek készpénzmaradványait - Hubay által külön-külön megfelelően csoportosítva - letétként ideiglenesen vegye át.

5.) Szíveskedjék az Ybl-féle anyagból még Svájcban levő kisebb műtárgyak hazaszállításának felügyeletére és irányítására a berni Magyar Követség vezetőjét felhívni. A műtárgyak hazaszállítására az Eisler Aladár budapesti nemzetközi szállítmányozó cégnek megbízást adtam.

6.) Szíveskedjék a berni Magyar Követség vezetőjét megbízni a Nemzetközi Nevelésügyi Hivatalnál Magyarország ügyeinek Hubay felmentése után jövőbeni érdekképviseletével. Csatolom a Nemzetközi Nevelésügyi Hivatal igazgatóságához Hubay felmentése ügyében intézett iratom másolatát. Kívánatosnak tartanám, hogy Hubay itteni függő ügyeinek rendezésére is a berni Magyar Követség vezetője ellenőrzést gyakoroljon.

Kérem végül, hogy fenti kéréseimre vonatkozó tett intézkedéseiről tájékoztatni szíveskedjék.

Budapest, 1948. október 28.

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2.t.-254 877-1948 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, Ortutay Gyula miniszter által kiadmányozott fogalmazvány.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 25.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő