Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

Hubay Miklós tájékoztatója a könyvtár fejlesztési terveiről
1946. augusztus 10.

Genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár

A genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár fejlesztésének ügyében

Könyvtárunk fejlesztésének két útját látom:
a) a mai keretben való gazdagítása,
b) tudományos intézetté való bővítése, különös tekintettel a Genfben mind gyakrabban megforduló magyar delegációk szükségleteire.

Legyen szabad az a) ponthoz vágó javaslatként csatolnom azoknak a friss könyveknek a jegyzékét, amelyekre leginkább szükség volna, addig is, amíg a régibb kiadású alapvető munkák sorra beszerződnek.

A könyvtárnak tudományos intézetté való bővítésével meg lehetne oldani egy igen égető problémát: ez a Genfbe jövő magyar delegációk irodájának elhelyezése. A népszövetségi időkben mindvégig működött itt egy ilyen iroda, amit azután Magyarországnak a Népszövetségből való kiválásakor Főkonzulátussá kereszteltek és bővítettek. Minden jel arra vall, hogy külügyi kormányzatunk jelenleg az ésszerűbb és gazdaságosabb megoldást választja és nem nyitja ki a genfi főkonzulátust. Tekintettel arra, hogy a jövőben valószínűleg úgyis inkább szakemberek és nem politikusok fogják látogatni Magyarországról az

[, az] Interparlamentáris Uniónak genfi üléseit, valamint a Vöröskeresztet, az a benyomásunk, hogy egy jól felszerelt magyar információs könyvtár illő és nem is hiábavaló keretet jelenthet a nemzetközi munkára idejövő magyar szakértőknek.
A legszükségesebb feltételek máris megvannak. A jelenlegi lakás három szobája a könyvtárnak nagyobb lélegzetvételénél sem fog szűknek bizonyulni, - (jelenleg csak az egyik szobáját használja a tulajdonképpeni könyvtár).

Figyelembe jön még, hogy az általában fogyatékos felszerelésű könyvtár nemcsak viszonylagosan, hanem tényleg gazdag a Magyarországra vonatkozó statisztikai és gazdasági művekben. A könyvtár tökéletesítése ebben az irányban járna a legkisebb erőfeszítéssel. Csupán a nemzetközi jognak és relációknak az irodalmát kellene egészen frissiben előteremteni. Ebben viszont komoly támogatást jelenthet a Főkonzulátus könyvtára, amelynek letétként könyvtárunka való elhelyezését különben is kérni kellene a Külügyminisztériumtól, abban mind valószínűbb esetben, ha a volt Főkonzulátus újra nem nyílik meg.

Akár az a) megoldást, akár a b) megoldást, vagy akár szerényebben, de mind a kettőt választaná is a VKM, a könyvtárt minden esetben el kellene látni az összes Magyarországra vonatkozó dokumentációs munkákkal és folyóiratokkal. Különös tekintettel az idegen nyelvű kiadványokra.

A hazulról való nagyobb arányú könyvküldésnek egy ingyenes lehetőségéről mellékletként feljegyzést csatolok.

Genf, 1946. augusztus 10-én

 

Teljes tisztelettel:
Hubay Miklós
a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár ideiglenes vezetője

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-101 482-1946 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 02.

1915

A gorlicei áttörés az első világháborúban: Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeinek sikeres támadása az oroszok ellen.Tovább

1989

A magyar–osztrák határon megkezdődik a műszaki zárrendszer, a „vasfüggöny” felszedése.Tovább

1990

Göncz Árpádot az Országgyűlés a Magyar Köztársaság elnökévé választja.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.

Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.

Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.

Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.

Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. február 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő