Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)
1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.
Hubay Miklós tájékoztatója a könyvtár fejlesztési terveiről
1946. augusztus 10.
Genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár
A genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár fejlesztésének ügyében
Könyvtárunk fejlesztésének két útját látom:
a) a mai keretben való gazdagítása,
b) tudományos intézetté való bővítése, különös tekintettel a Genfben mind gyakrabban megforduló magyar delegációk szükségleteire.
Legyen szabad az a) ponthoz vágó javaslatként csatolnom azoknak a friss könyveknek a jegyzékét, amelyekre leginkább szükség volna, addig is, amíg a régibb kiadású alapvető munkák sorra beszerződnek.
A könyvtárnak tudományos intézetté való bővítésével meg lehetne oldani egy igen égető problémát: ez a Genfbe jövő magyar delegációk irodájának elhelyezése. A népszövetségi időkben mindvégig működött itt egy ilyen iroda, amit azután Magyarországnak a Népszövetségből való kiválásakor Főkonzulátussá kereszteltek és bővítettek. Minden jel arra vall, hogy külügyi kormányzatunk jelenleg az ésszerűbb és gazdaságosabb megoldást választja és nem nyitja ki a genfi főkonzulátust. Tekintettel arra, hogy a jövőben valószínűleg úgyis inkább szakemberek és nem politikusok fogják látogatni Magyarországról az
[, az] Interparlamentáris Uniónak genfi üléseit, valamint a Vöröskeresztet, az a benyomásunk, hogy egy jól felszerelt magyar információs könyvtár illő és nem is hiábavaló keretet jelenthet a nemzetközi munkára idejövő magyar szakértőknek.A legszükségesebb feltételek máris megvannak. A jelenlegi lakás három szobája a könyvtárnak nagyobb lélegzetvételénél sem fog szűknek bizonyulni, - (jelenleg csak az egyik szobáját használja a tulajdonképpeni könyvtár).
Figyelembe jön még, hogy az általában fogyatékos felszerelésű könyvtár nemcsak viszonylagosan, hanem tényleg gazdag a Magyarországra vonatkozó statisztikai és gazdasági művekben. A könyvtár tökéletesítése ebben az irányban járna a legkisebb erőfeszítéssel. Csupán a nemzetközi jognak és relációknak az irodalmát kellene egészen frissiben előteremteni. Ebben viszont komoly támogatást jelenthet a Főkonzulátus könyvtára, amelynek letétként könyvtárunka való elhelyezését különben is kérni kellene a Külügyminisztériumtól, abban mind valószínűbb esetben, ha a volt Főkonzulátus újra nem nyílik meg.
Akár az a) megoldást, akár a b) megoldást, vagy akár szerényebben, de mind a kettőt választaná is a VKM, a könyvtárt minden esetben el kellene látni az összes Magyarországra vonatkozó dokumentációs munkákkal és folyóiratokkal. Különös tekintettel az idegen nyelvű kiadványokra.
A hazulról való nagyobb arányú könyvküldésnek egy ingyenes lehetőségéről mellékletként feljegyzést csatolok.
Genf, 1946. augusztus 10-én
| Teljes tisztelettel: |
Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-101 482-1946 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő