Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)
1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.
A VKM utasítása Hubay Miklósnak
Hubay Miklós úrnak, a Magyar Tájékoztató Könyvtár id[eiglenes] vezetője
Genf
Megbízatása után a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár helyzetére vonatkozó első jelentésére felhívom Igazgató urat az alábbiakra. Jelentse mielőbb:
1. Milyen megállapodása van a könyvtárnak a route Malagnou 8 számú ház tulajdonosával a helyiséget illetően, mekkora a lakbér, milyen helyiségekből áll a könyvtár, milyen módon vannak a helyiségek kihasználva, a helyiségekről szóló szemléltető vázlatrajzzal, a berendezési tárgyak honnan erednek, mi ezeknek a berendezési tárgyaknak a havi bére.
2. Mely összegeket tett ki a múltban havonta a könyvtár dologi ellátmánya, azt a könyvtár honnan kapta. Mellékeljen ehhez részletesen indokolt havonta szóló költségvetési tervezetet (lakbér, telefon és rádió díj, apróbb adminisztrációs költségek stb.).
3. Hozzájárulok ahhoz, hogy javaslatának megfelelően hétköznaponként délelőtt 9-12, valamint hétfőn és pénteken este ½ 9 és ½ 11 között, továbbá szombaton és vasárnap délután 03-5 óra között álljon az érdeklődők rendelkezésére. Kívánatos lenne erről a genfi magyar kolónia megfelelő értesítése.
4. A könyvkölcsönzést egyelőre nem tartom megengedhetőnek, a könyvtárban kezelt könyvek aránylag csekély számára való tekintettel, valamint arra, hogy a könyvek használatára egész héten megfelelő idő áll rendelkezésre.
5. Nincs észrevételem az ellen, hogy az újonnan beérkezett könyvek, napilapok és folyóiratok másodpéldányai a zürichi Magyar Egyesületnek küldessenek meg.
[A fogalmazványon a következő szöveget kihúzták: „Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom, hogy a napilapokban és folyóiratokban megjelent minden olyan cikk és tanulmány nyilvántartásba vétessék és katalogizáltassék, amely alkalmas arra, hogy a külföldieket különböző magyar problémákról szakszerűen tájékoztassa. Általában nagy súlyt helyeznék arra, hogy a Könyvtár elsősorban a külföldi érdeklődők tájékoztatását szolgálja, minthogy a könyvtár megszervezése is annak idején ennek a szempontnak figyelembe vételével történt. Ennek az elsődleges célnak szolgálatában a könyvtárnak annyival is inkább állnia kell, mert Svájcban, elsősorban Genfben ma is nagy számban működnek különféle nemzetközi intézmények központjai, amelyeknek megfelelő tájékoztatása elsőrendű magyar feladat. Helyesnek tartom ennélfogva a javaslatnak azt a részét is, hogy a könyvtár kapcsolatot kíván létesíteni Svájc nagyszámú és kitűnően felszerelt közkönyvtárával, a könyvkiadókkal, a napilapok és folyóiratok szerkesztőségeivel. E célból a könyvtár francia nyelvű sokszorosított katalógusát a különféle nemzetközi organizációk Svájcban székelő központi irodáinak, a közkönyvtáraknak, a napilapok és folyóiratok szerkesztőségeinek sürgősen küldje meg.]
6. A könyvtár anyagának kibővítésére (a legfontosabb művek, napilapok és folyóiratok jegyzéke) vonatkozó javaslatát - a könyvtár jelenlegi állományának leltárával együtt - sürgősen terjessze hozzám.
7. Tudomásul veszem, hogy a könyvtárban nyert elhelyezést a genfi Nouvelle Revue de Hongrie szerkesztőségének annakidején felajánlott mintegy százhúsz kötetnyi Ferenci Imre-féle hagyaték, a könyvtár ideiglenes vezetője genfi könyvtárának magyar anyaga mintegy százhúsz kötetben, valamint Vladár Ervin volt genfi főkonzul mintegy 50 kötetből álló magyar könyvtára. Ezeket a könyveket önálló letétként kezelje.
Budapest, 1946. július 24.
Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-78 039-1946 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt és kézzel javított, kiadmányozott fogalmazvány.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő