A Szovjetunió elfoglalja a három balti államot: Észtországot, Lettországot és Litvániát.Tovább
A Páger–villa sorsa
„Az egyik üzemi párttitkár elvtársnő elmondotta, hogy amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy miért adunk ilyen lehetőséget Págernak, a munkások erre azt mondották, hogy az elvtársnő azért védi Págert, mert úgy látszik, ő éppen olyan fasiszta, mint Páger. Sok helyen voltak olyan megnyilvánulások, hogy beverik a mozivásznat, ha Páger filmjét játs[s]zák. Baloldali művészek felháborodva beszélnek arról, hogy míg ők a múltban meg tudták tagadni részvételüket a fasiszta darabokban, most a népi demokrácia kényszeríti őket arra, hogy együtt játsszanak vele.”
Az MSZMP KB Titkárság határozata az 1957. november 12-ei PB döntés megerősítéséről
Különfélék
| m) Marosán György elvtárs szóbeli előterjesztése alapján. | [...] A Titkárság nem tartja szükségesnek a Politikai Bizottság Páger Antallal kapcsolatos határozatának módosítását. Megbízza Aczél György elvtársat, beszéljen Páger Antallal és közölje a Titkárság álláspontját. Szükség esetén meg kell találni a felbontásához a megfelelő jogi formát. [...] * * * |
Feljegyzés
Marosán György elvtárs részére
| Tárgy: | A Politikai Bizottság 1957. XI. 12-i határozata Páger Antal villájának visszaadási kérelmével kapcsolatban. |
- A XII. Tamás u. 48.[4] sz. a. villa
A Művelődésügyi Minisztérium kérése alapján Apró [Antal] elvtárs engedélyezte a XII. Tamás u. 48.[!] sz. alatti ház kiürítését. A villában lakó és időközben elhalálozott Balázs Béláné 2 szoba összkomfortos lakást kapott, és ezzel egyidejűleg lemondott az állam javára a villa tulajdonjogáról.
Az ingatlan 1958. január 9-én a Művelődésügyi Minisztérium kezelésébe kerül. Ezek után a villa rendbehozatalára került volna sor, mely a XII. ker. Tanács VB építési osztálya szerint kb. 270 000,- forintba kerül.
A Politikai Bizottság XI. 12-i határozata alapján, mely szerint „Páger Antal villája visszaadásával kapcsolatos kérelmét a Minisztertanács vegye le napirendről" - a villa helyreállítása és Páger Antal részére való átadása nem történt meg.
A Politikai Bizottság határozata azonban ellentétes Páger Antal birtokában lévő, 1956. augusztus 25-i levéllel (2. sz. melléklet), melyet a Buenos Aires-i követségünk adott. A levél szerint a magyar hatóságok biztosítják:
- „Budapest, Tamás utcai régi lakását teljes egészében visszakapja;
- Lakását állami erőből rendbe hozzák és berendezéséhez állami segítséget kap."
- A család részére folyósított összeg
A Politikai Bizottság 1957. november 12-i határozata alapján a Külügyminisztérium intézkedett és Páger Antal családja részére a havi 5000 arg[entin] peso folyósítását beszüntette.
Ez az intézkedés is ellentétes Páger Antal birtokában lévő levéllel, mely szerint
„Családja megélhetésére - mivel ők az iskolai évad befejezése és a Tamás utcai lakás rendbe hozása után térnek haza - havi 5000,- arg[entin] pesot biztosítunk." - A szállodai számla rendezése
A Politikai Bizottság határozata értelmében Páger Antal Gellért szállóbeli szállodai számláinak további fedezését beszüntettük.
A szállodai számlák kifizetésének beszüntetése óta Páger Antal a szállodai számlák kifizetéséről nem gondoskodik. Aczél György elvtárs közlése szerint ezért a Vendéglátóipari Vállalat Páger Antalt beperelte.
A per során lehetséges, hogy Páger, bár a szállodai lakbérre vonatkozólag határozott intézkedést a birtokában lévő levél nem tartalmaz (9. pont) - mégis hivatkozni fog a megállapodásra úgy, hogy a kormány általában nem tartja be a megállapodás egyes pontjait.
- Bár a Politikai Bizottság 1957. november 12-i határozatának mind a három vonatkozásban eleget tettünk:
- tehát a villát nem adtuk vissza,
családja támogatását beszüntettük,
szállodai számláit nem fizetjük,
az ügy nem tekinthető ezzel lezártnak. Páger Antal ez idő szerint Aczél elvtárs tudomása szerint argentin útlevéllel rendelkezik, és egyelőre várja a kormány intézkedését. Páger Antal szóbeli közlése alapján bemutatták neki a követségen azt a levelet is, melyet Kállai [Gyula] elvtárs írt alá.
Kétségtelen, hogy Págerrel kötött súlyos megállapodás végrehajtása politikailag erős támadási felület. Megoldást mégis kell találni, mert minél tovább húzzuk lezárását, annál nagyobb bonyodalmakhoz vezet.
Kérem fentiekhez Marosán elvtárs állásfoglalását.
Budapest, 1958. február 19.
(Olt Károly) [kézírással aláírt]
* * *
Másodlat
OK: 27-2/Tük/58.
Magyar Népköztársaság Követsége
Legacion de Republica Popular De
Hungria
| Buenos Aires | Buenos Aires, 1956. augusztus 25. Coronel Diaz 1874 |
No,
Páger Antal úrnak,
Buenos Aires
Miután a hazatérési ajánlatunkat elfogadta, kérésére igazoljuk, hogy a magyar hatóságok az alábbiakat biztosítják Önnek hazatérése esetén:
- Budapest, Tamás utcai régi lakását teljes egészében visszakapja.
- Lakását állami erőből rendbe hozzák és berendezéséhez állami segítséget kap.
- Nyugdíját folytatólagossá teszik és megszakítás nélkülinek fogadják el.
- Beruházási előlegként 25 000 arg[entin] peso és 1000 magyar forintot kap, melyet hazai fizetéséből levonnak.
- Családja megélhetésére - mivel ők csak az iskolaévad befejezése és a Tamás utcai lakás rendbe hozása után térnek haza - havi 5000 arg[entin] pesot biztosítunk.
- Úgy az Ön, mint családja utazási költségét fedezzük.
- Csomagjai szállításánál teljes vámmentességben részesül.
- Magyar hatóságokkal való megegyezés szerint képességeinek megfelelő beosztást kap a művészeti életben.
- A Lupa szigeti és Balaton melletti összesen 250 négyszögöl telkére vonatkozóan, valamint a szállodai lakbért illetően - mivel választ hazai hatóságokból még nem kaptam, Magyarországon Önnek kell személyesen rendezni.
A fenti igazolást kizárólagosan az Ön személyes használatára adtam ki.
| Buenos Aires, 1956. augusztus 27. | Pecsét helye. | Gallay Ferenc s. k. I. oszt. Titkár |
Kijelentem, hogy hazatérésem elhatározása teljesen szabad akaratomból, önként történt.
Páger Antal
színművész
Készült: 3 pld.-ban
1 pl. Komár Júlia művésznőnek
1 „ Páger Antal úrnak
1 „ Magyar Követségnek
A másodlat hiteléül:
Bertalany [?] [kézírással aláírt]
Jelzet: MOL M-KS 288. f. 7. cs. 23. ő. e. 1958. február 28. (Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Vezetősége Titkárság)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 17.
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő