I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább
A Páger–villa sorsa
„Az egyik üzemi párttitkár elvtársnő elmondotta, hogy amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy miért adunk ilyen lehetőséget Págernak, a munkások erre azt mondották, hogy az elvtársnő azért védi Págert, mert úgy látszik, ő éppen olyan fasiszta, mint Páger. Sok helyen voltak olyan megnyilvánulások, hogy beverik a mozivásznat, ha Páger filmjét játs[s]zák. Baloldali művészek felháborodva beszélnek arról, hogy míg ők a múltban meg tudták tagadni részvételüket a fasiszta darabokban, most a népi demokrácia kényszeríti őket arra, hogy együtt játsszanak vele.”
Források
Az MDP KV Politikai Bizottságának határozata Páger Antal hazatérése után
Különfélék
- Javaslat Páger Antal hazatérésével kapcsolatos problémákra vonatkozóan.
(Kádár János elvtárs szóbeli javaslata.)
A Politikai Bizottság a javaslatot elfogadta és az alábbi határozatot hozta.
A Politikai Bizottság helytelennek tartja a sajtóban és a rádióban Páger Antal hazatérésével kapcsolatban megjelent nyilatkozatokat, melyek szerénytelen és a fasiszta magatartását el nem ítélő hangja miatt joggal váltották ki a lakosság széles rétegeinek ellenszenvét.
A Politikai Bizottság megállapítja: komoly hiba volt, hogy a sajtó és rádió vezetői ezt a kérdést előzőleg nem beszélték meg a Központi Vezetőségnek a sajtó munkájáért felelős titkárával.
A Politikai Bizottság megbízza Szalai Béla elvtársat, kísérje figyelemmel és biztosítsa, hogy ez a kérdés a közvélemény igazságérzetének megfelelő módon záródjék le.
Szőke [György] jegyzőkönyvvezető | Kovács István a K. V. titkára |
* * *
[Hangulatjelentés Páger Antal hazatéréséről]
[kézírással]
Kovács I[stván] e[lv]t[árs]
BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG Információs Alosztály | Budapest, 1956. szeptember 6. |
Lássák a Politikai Bizottság tagjai.
B[uda]pest, IX. 6. | [popup title="Kovács [István]" format="Default click" activate="click" close text="Kovács István kézírásos megjegyzése, aki az MDP Budapesti Bizottságának volt az első titkára, és egyben a Központi Vezetőség titkára, valamint a Politikai Bizottság tagja."] |
Feljegyzés
Készült: | VII. IX. VI. és XVIII. kerületek telefoninformációja és személyes tapasztalat alapján |
Elég széles rétegeket foglalkoztatnak a Páger Antal hazatérésével kapcsolatban kiadott közlemények és nyilatkozatok. Túlnyomórészt felháborodást vált ki Páger Antal fogadtatása és szerepeltetése a sajtóban és a rádióban. Nagyon sok olyan vélemény van, hogy „minek ilyen felhajtás? Miért adnak lehetőséget, hogy a sajtóban, rádióban Páger nyilatkozzon?" Emlékeztetnek fasiszta szerepeire, fasiszta múltjára. Szóvá teszik, hogy a rehabilitáltak nem kaptak ilyen lehetőségeket. Sokan nem értenek egyet a Szabad Népben megjelent nyilatkozat azon kitételével, hogy „A háborús események miatt nyugatra távozott". Ezt a megfogalmazást túl enyhének tartják és úgy vélik, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A XVIII. Ker. P. B.-n az interpellációk között a Páger-ügy is szerepel. Az egyik üzemi párttitkár elvtársnő elmondotta, hogy amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy miért adunk ilyen lehetőséget Págernak, a munkások erre azt mondották, hogy az elvtársnő azért védi Págert, mert úgy látszik, ő éppen olyan fasiszta mint Páger. Sok helyen voltak olyan megnyilvánulások, hogy beverik a mozivásznat, ha Páger filmjét játs[s]zák. Baloldali művészek felháborodva beszélnek arról, hogy míg ők a múltban meg tudták tagadni részvételüket a fasiszta darabokban, most a népi demokrácia kényszeríti őket arra, hogy együtt játsszanak vele. Elég[gé] elterjedtek olyan hírek, hogy a
már szerződést is ajánlott fel Págernak, továbbá, hogy hazatértekor 10 000 Ft-ot kapott, hogy legyen mivel elkezdenie az életet. Végül, s különösen az háborította fel az embereket, hogy visszakapta villáját. Olyan hangok voltak ezzel kapcsolatban, hogy úgy látszik, érdemesebb nyugatra menni, mint itthon becsületes munkával, s nehezen dolgozva megélni. Szóvá teszik, hogy a becsületes elvtársak és a pártonkívüli munkások százai tértek haza az országba, akikről nem ír az újság és nem gondoskodnak a hatóságok.Ugyanakkor ellentétes megnyilvánulások is tapasztalhatók. A VI. ker.-ben a Petőfi Színházban felmerült, hogy szerződtetni kellene Págert, mert szerintük ezzel rentábilissá tennék a színházat. Művészi körökben tették szóvá azt is, hogy „rehabilitálni" kellene [popup title="Kiss Ferencet" format="Default click" activate="click" close text="Kiss Ferenc (1893–1978) színész, az 1930-as évektől a II. világháború végéig a magyar színházi élet egyik meghatározó alakja. 1930-tól 1945-ig a Nemzeti Színház tagja (1937-ben örökös tagságot kapott). 1939-ben a Színművészeti Kamara elnöke, 1944. októberben [!] a Nemzeti Színház igazgatója lett. A háború után népbíróság, mint háborús bűnöst elítélte. Börtönévei után először a székesfehérvári vágóhídon, majd 1956-tól ismét a szakmájában dolgozott. 1964-ben érdemes művész kitüntetést kapott."] is. A Péterffy S[ándor] utcai kórházból jutott hozzánk az a hír, hogy a XIII. ker.-ben rokonszenv tüntetés volt Páger mellett. Ez a valóságnak nem felel meg, de jellemző, hogy a XIII. ker.-ben történt antiszemita megnyilvánulást már összekapcsolják Páger személyével, mondván, hogy Páger hazatérése és az ezzel kapcsolatos megnyilatkozások felbátorítják a fasiszta elemeket. Több helyről jelzik, hogy elszaporodtak a jobboldali hangok, mióta Páger hazatért.
Budapesti Pártbizottság Párt- és Tömegszervezeti Osztálya Információs alosztály |
Jelzet: MOL M-KS 276. f. 53. cs. 302. ő. e. (Magyar Dolgozók Pártja - Politikai Bizottság)
* * *
[Belügyminisztériumi jelentés a pártközpontnak]
Belügyminisztérium II. főosztály | Szigorúan titkos! |
Tárgy: Páger Antal ügyében
Budapest, 1956. szeptember 20.
Páger Antal a hazatéréséről folyó megbeszélések során több olyan kérést tárt elénk, amelynek a megoldásától tette végső soron függővé a hazatérését. Kérésének teljesítésére az alábbiak szerint tettünk ígéretet:
- Önkéntes hazatérésre bírására vonatkozó javaslatunkat 1955. május 19-én Dékán István á[llam]v[édelmi] v[ezér]őr[na]gy. és Hárs István áv. ez[re]d[e]s miniszterhelyettes elvtársak jóváhagyták. Ebben megjelöltük, hogy hazatérése után színház és filmművészet terén biztosítani kell képességeinek megfelelő elhelyezkedést. Erről a Págert tájékoztatta.
- 1956. március 28-án egy hazahívó levelet juttattunk el Págernak, amelyben ígéretet kapott, hogy művészeti vonalon képességeinek megfelelő helyet kap. A levelet kérésünkre Kállai Gyula elvtárs írta alá.
- Mivel Páger ragaszkodott korábbi kérésének teljesítéséhez, 1956. május 4-én a rezidentura engedélyt kapott a központtól, hogy közölheti, visszakapja a házát, és annak berendezéséhez kölcsönt kap.
- Páger fenti kéréseiről írásban tájékoztattuk a pártközpontot (1956. július 10.) és a BM vezetőit (1956. április 19. és 1956. augusztus 27.), azonban a felvetett problémákra nem kaptunk választ.
A fasiszta emigráció éles támadást intézett a követség ellen és tartani lehetett attól, hogy Págert megakadályozzák hazatérésében. Ezért a rezidens e kényszerhelyzetben, augusztus 28-án Págert hazaindította, és kívánságának megfelelően az alábbi kéréseinek teljesítését írásba adta. E garancialevelet rezidensünk a követ távollétében ügyvivői minőségben írta alá, ami jelenleg is Páger birtokában van.
- Visszakapja Tamás utcai házát, amelyben rendbehozatalához és bebútorozásához állami segítséget kap.
- Jogfolytonosságát biztosítjuk (nyugdíj, SZTK).
- 25 ezer peso-t, [és] 1 ezer forintot kap előlegként az utazással kapcsolatos beruházások fedezésére. Argentínában maradó családja részére havi 5 ezer peso-t biztosítunk a különélésük idejére (kb. 4 ezer forint).
- Itthon művészi képességeinek megfelelő alkalmaztatást nyer.
- Visszakapja a Lupa szigetén és a Balaton mellékén lévő kb. 250 négyszögöl területű telkét.
- Az ő családja útiköltségét fedezzük. Gondoskodunk ingóságainak hazaszállításáról és a fennálló rendelkezések értelmében a
Rajnai Sándor áv. alez. főosztályvezető |
Kézírással: L[áttam] Piros László
Hibát követett el a főosztály vezetése, mikor engedély megkérése nélkül az ígéretet megtette. Ahhoz, hogy Páger hazajöjjön, bizonyos ígéret kellett. E nélkül senki nem jön haza, de itt túlzásról van szó.
[19]56. 9. 21.
Jelzet: MOL M-KS 276. f. 61. cs. 904. ő. e. (Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Közigazgatási és Adminisztratív Osztály)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő