A Kossuth rádió népszerű sorozata, „A Szabó család” első adása.Tovább
Az Országos Levéltár kutatótermének első freskója
1915. december 4-én a belügyminiszter szerződést kötött Révész Imre festőművésszel, hogy az új Országos Levéltár kutatótermébe történelmi tárgyú festményt készítsen. A kép elkészült, de – az épületdíszítés koncepcióváltása miatt – soha nem került a levéltárba. Az alkotás napjainkban már ismeretlen helyen lappang, és a nagyközönség nem is tudja, hogyan nézett ki a festmény.
A művész életrajza
Csebray Imre Károly Sátoraljaújhelyen született 1859. . Két nappal később reformátusnak keresztelték meg, mert evangélikus édesapja, Csebray Károly a helyi református leányneveldében volt . Édesanyja Lois/Loysch Paulina, testvérhúga Margit Karolina (1860-?) volt. A gyerekek szüleik válása után postamesterként dolgozó anyjuknál, Nagyszőlősön nevelkedtek. A leány később követte édesanyja foglalkozását, a fiú Debrecenben járt gimnáziumba és az alföldi vásárokban már ekkor parasztkaraktereket rajzolt.
 |
Révész Imre: Udvarlók / Egy kérdés (1881) |
1873-1875 között a Bécsi Művészeti Akadémia hallgatójaként litográfiát tanult, 1878-1879-ben a Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan tanítványa volt, majd állami ösztöndíjjal újabb három éven át ismét a bécsi akadémián tökéletesíthette tudását, ahol már 1879-ben elnyerte az akadémia
.1881-ben már Révész Imreként írta alá Udvarlók című képét, két év múlva hivatalosan is kérvényezte nevének
.1882-ben Csárdai jelenet című művével indult és nyert a Munkácsy-pályázaton, a képet Erzsébet királyné vásárolta [popup title="meg" format="Default click" activate="click" close text="„A Munkácsy által kitűzött 6000 frankos díjra a bírálók három művet jelöltek ki: Baditz Ottótól »A pellengér«, Révész Imrétől »Csárdai jelenet« és Vágó Páltól »A menekültek« című festményeket, melyeket aztán Párisba küldtek, hogy Munkácsy maga döntsön. A művész már határozott és a fiatal Révész Imre művét, a csárdai jelenetet választotta ki, melyen egy vén paraszt járja egymaga a táncot széles kedvvel a csárda közepén, s eredeti magyaros alakú csoportozat veszi körül, nevetve nézve az öreglegény nagy vígságát. […] Munkácsy már értesítette a képzőművészeti társulat igazgatóját határozatáról, s többi közt ezeket írja: »Mind a három szép tehetségre mutat, amiért is nem mertem egyedül ítéletet hozni fölöttük, s meghíttam Bonnat és Chaplin kollégáimat, kiknek összevágó nézeteihez a magamét csatolva, a díjat a ’Csárdai jelenet’ című műnek ítéltük oda. Most tehát csak arra kérem tisztelt igazgató urat, lenne szíves az illető fiatal művészt minél előbb értesíteni, hogy haladéktalanul jöjjön, és megkezdett tanulmányait folytassa.«” Vasárnapi Újság, 30. évf. 3. sz. 1883. január 21. 43."]. Az ifjú festő a Munkácsy-díj első nyerteseként Párizsba utazott, ahol három éven át a nagy művész mellett tanult és dolgozott. 1884-ben festette meg Petőfi a csárdában című képét, később, 1900-ban az ő festményeivel és grafikáival illusztrálták az Atheneum kiadásában megjelent Petőfi Sándor összes költeményei című kétkötetes művet. A művész talán leghíresebb/legismertebb alkotása az 1899-ben megfestett
. |
Révész Imre: Panem (1899) |
A művész még bécsi diákkorában ismerte meg Kürbis Filep festőművészt, akinek Hermina nevű festőművész lányát 1884. augusztus 31-én, Nagyszőlősön vette feleségül. Házasságukból két leánygyermek született.
Révész Imre 1904-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola oktatója volt, 1918-ban a nagybányai művésztelepen tanított, 1920-tól 1932-ig a kecskeméti művésztelep vezetőjeként tevékenykedett. Az 1930-as években látása megromlott, feleségének 1939. évi halála után 1941-ben Tabódyné Révész Klára-Hermina lányával gyermekkorának színhelyére, Nagyszőlősre költözött, ahol 1945. február 3-án - a háborús események következtében - elhunyt.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 30.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő