1951 – A honvédség neve Magyar Néphadseregre változik.Tovább
Gróf Apponyi Franciska és a fóti jótékonysági intézmények
„a háborúval járó nehézségeken igyekeztem én a magam kis körében Tanácsadó Irodámmal segíteni és talán nem minden siker nélkül, hisz közel voltam a fótiakhoz és mindegyikük számára nyitva volt az ajtóm." - írja naplójában gróf Károlyi Lászlóné született gróf Apponyi Franciska, aki 1914 őszén megalakította a „Fóth községi segítő és népjóléti bizottságot" és a fóti Tanácsadó Irodát, majd a háború után férjével telepet hozott létre hadirokkantak és hadiözvegyek részére. A grófnő az állami gondoskodást megelőzve karolta fel a rászorultakat, s adott mintát szociális intézmények szervezésére.
A segítő és népjóléti bizottságot Apponyi Franciska a falu intelligenciájából szervezte 1914-ben, s ez a bizottság felügyelte a csecsemőotthont, a szegények segélyezését és támogatását, a népkonyhát, sőt kezdetben a hadisegély-véleményezést is, amire később külön bizottságot alakítottak. A grófnő példás tevékenységet fejtett ki az anya- és csecsemővédelem terén. A hatvan férőhelyes csecsemőotthont a templom melletti apácazárda udvara és az iskola fogadta be. Tavasztól őszig, hajnali négy órától este tíz óráig fogadta be a munkába menő anyák gyermekeit, akiket az otthonban megfürödettek, tiszta ruhát kaptak, és bőséges táplálékban részesültek. Szakképzett ápolónők foglalkoztak velük. Hat hónaptól hároméves korig vették fel a gyerekeket, az ellátásért kinek-kinek a tehetsége szerint kellett fizetnie naponta 20-34 fillért, miközben csak az étkeztetésük fejenként napi 74 fillérbe került. A szegény terhes nők ingyenes orvosi kezelésben részesültek, az uradalmi orvos látta el őket. Az újszülöttek gondozásához beszereztek egy garnitúra csecsemő-kelengyét és egyéb szükséges eszközöket. Két községi bábát alkalmaztak, akik vándorkosarakkal jártak a szülő és gyermekágyas anyákhoz, ellátva őket és csecsemőjüket tiszta, higiénikus kelengyével és holmival.
A szegénygondozás érdekében Apponyi Franciska megszervezte a családlátogatók intézményét. (9. kép) 17 kerületre osztva a községet, 17 családlátogató hölgy hetente látogatott meg tíz-tíz szegény családot, feljegyzést készítettek, s gyűlésen számoltak be
. Franciska két leánya, Fruzsina és Klára is részt vett ebben a munkában. A rászorultság alapján javasoltak természetbeni segélyt, a mindennapi megélhetéshez élelmiszert (tejet, burgonyát, lisztet, stb.), tüzelőanyagot. (Lásd a 7. sz. forrást!) A grófnő és férje a hatalmas fóti parkból közel 11 ezer négyszögöl területet adott ki 76 földnélküli hadbavonult feleségének feles művelésbe. (Lásd a 8. forrást!) A vetőmagot is a grófnő adta. A krumplitermés felét a népkonyha számára kellett beszolgáltatniuk, ahol napi 100 adag ingyen ételt osztottak szét a szegényeknek, a többi termés és a vetemény a megmunkálóé . |
9. kép Családlátogatók gyűlése |
 |
7. sz. forrás Grafikon a szegények és betegek részére kiosztott természetbeni javakról |
 |
8. sz. forrás: Földnélküliek Földje 1915 és 1919 nyarán |
A Tanácsadó Iroda adminisztrálta az összes fóti népjóléti intézmény tevékenységét, kimutatást készített a bevonult katonák és a hadifoglyok hollétéről és ügyeiről, vezette csecsemőotthon törzskönyvét, az orvosi naplót, a szegények élelmezését és segélyezését, a jogi és egyéb tanácsadást. Kartoték-rendszert vezettek, törzslapot állítottak ki mindenkinek, aki az Irodával kapcsolatba került. Üzleti pontossággal adminisztráltak mindent, amint azt a 23-féle könyvvezetés
.Szterényi József államtitkár (1918-tól kereskedelmi miniszter) így értékelte Apponyi Franciska tevékenységét a fóti intézményekről megjelent ismertetésében: „ez tényleg alkalmas követendő példának. Úgynevezett iskolapéldája a teljesen átgondolt, okos koncepciónak és példás végrehajtásnak. Amilyen ebben a teljességében megvalósítva kevés lesz más téren is az országban. Amilyent minden községben kellene megcsinálni. Akkor megszűnnék sok elégületlenség, erkölcsi tőkéjében és számban szaporodnék a falu népe, a jótékonyság pedig szervezve
."Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 01.
- <
- 2 / 2
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő