A budapesti Központi Városháza Károly körúti szárnyának I. emeletén megnyílik a Fővárosi Könyvtár.Tovább
Jurij Gagarin Magyarországon
Ma már nehéz kihámozni az egykorú tudósításokból, mi volt a pátoszos túlzás, mi a valóság Gagarin látogatásából. Kiemelkedően fontos esemény volt a világ első űrhajósának látogatása, mivel a fogadtatás bizonyította a szocializmus vélt fölényét, és jó szolgálatot tett az ’56-os forradalom óta még mindig nemzetközi elszigeteltségben lévő Kádár rendszernek. Gagarinban az embert önmagáért is szerethették az emberek, mivel olyan tettet hajtott végre, amit azelőtt még senki, függetlenül attól, hogy sokan még az űrrepülés tényét sem hitték el.
Sajtótájékoztató a Szabadság sétahajón
Hétfőn, azaz augusztus 21-én Gagarin hajókiránduláson vett részt a Dunán, majd visszatérve a Bem rakpartra, a Szabadság sétahajón találkozott a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel. A Népszabadság képviselője Gagarin legkedvesebb magyarországi élménye iránt [popup title="érdeklődött" format="Default click" activate="click" close text="Gagarin válaszában jelezte, hogy „nagyon nehéz lenne kiválasztani egy olyat, amelyikre azt mondhatnám, hogy az volt a legkedvesebb, az gyakorolta rám a legmélyebb hatást. […] Nekünk nagyon megtetszett az önök országa, az önök népe és fővárosuk, Budapest.” (Magyar Nemzet, 1961. augusztus 22. 2.)"], illetőleg, hogy mikor kerülhet sor „nem trenírozott” átlagemberek
A Népszava szerkesztősége arról , hogy mikor utazhat az első ember a Holdba, a Vosztok-típusú űrhajók alkalmasak-e Hold-utazásra? Az űrhajós azonban jósként nem vált be. A évében csupán három évet tévedett, de abban már alaposan hibázott, hogy nem az oroszok, hanem a szovjet sikereket megelégelő – Gagarin által is leszólt – amerikaiak hajtották végre a bravúrt. További kérdésként hangzott el, hogy milyen az a film, amelyet Tyitov készített az űrben? Mikor láthatja a nagyközönség? Mennyire adják vissza a felvételek azt a rendkívüli élményt, amelyben az űrhajósnak része volt, amikor kitekintett az űrhajó ?
A Magyar Rádió kérdése arról szólt, hogy Gagarin a közelmúltban sokfelé járt, megilletné őt a Szovjetunió utazó nagykövete cím. Hogyan vélekedik erről? Melyik feladat a nehezebb: az űrrepülés, vagy a diplomáciai tevékenység? Válaszában jelezte, hogy „Inkább legyek én jó űrhajós, mint rossz diplomata. […] Hogy kinek a munkája nehezebb? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, gondolom, fel kellene küldeni az űrbe egy diplomatát, s miután visszatér, őt kellene megkérdezni, melyik a nehezebb” – hangzott a frappáns válasz, bár Gagarin hozzátette: „természetesen minden munkának megvan a maga szépsége is, nehézsége is.”
A kelet-német ADN-hírügynökség budapesti tudósítója azt firtatta, hogyan alakul programja a következő hónapokban és meglátogatja-e az NDK-t? Gagarin válaszában kitért arra, hogy legközelebbi programja a „tanulás a mérnöki akadémián”. Az NDK meghívásra igen diplomatikusan reagált, ui. megkerülte a berlini válságra való utalást, s csupán arra utalt, hogy annak időpontja „sok mindentől függ”.
![]() |
Sétahajókázás a Szabadság hajón (balról a második Gagarin, negyedik Kamanyin altábornagy, mellette Gagarin felesége) Budapest, 1961. augusztus 21. (MTI) |
Kérdésként hangzott el, hogy „mi az oka annak, hogy Cyrus Eaton meghívása ellenére sem sikerült találkoznia a két amerikai
. Gagarin válaszában kifejtette, hogy a dolog nem rajta múlt, és az amerikai űrrepülőket kellene megkérdezni, miért nem jutottak el a találkozóra, miért nem jöttek el. Gagarin leszögezte, hogy a „találkozó elmaradása veszteség az amerikai űrhajósok számára, mert a mi technikánk és felkészülésünk az űrhajózásra […] magasabb színvonalon áll. A tapasztalatcsere tehát számukra lett volna előnyösebb. Gondolom, mi is meríthettünk volna valamit az ő tapasztalataikból, de meggyőződésem, hogy végül is ők vesztettek többet”, mivel ez a találkozás politikai szempontból is hasznos lett volna, mert elősegíthette volna a két nép, az Egyesült Államok és a Szovjetunió népeinek közeledését, s nem utolsó sorban a világűr további meghódítását. „Ha nem akarnak találkozni velünk, ne találkozzanak. Mi végrehajtjuk programunkat, a jövőben is repülni fogunk az űrben. Nekik pedig azt : érjenek utol bennünket.”A sajtótájékoztató után baráti találkozót tartottak a fegyveres erők képviselőivel. Több ezres tömeg gyűlt össze a Magyar Néphadsereg központi klubja előtt és környékén, a Váci utcában. Az éljenzések és taps hallatára az erkélyre ment, és üdvözölte a budapestieket. Ezalatt a központi klub színháztermét zsúfolásig megtöltötték a találkozó résztvevői. A világ első űrhajósát és a találkozó résztvevőit Czinege Lajos honvédelmi miniszter üdvözölte a fegyveres erők nevében, majd Jurij Gagarin mondott beszédet. A lelkes hangulatú, baráti találkozó befejezéseként ajándékokat adták át Gagarinnak.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 18.
Első világháború: A harmadik isonzói csata kezdete, az olasz hadsereg nagy erejű támadásaival szemben az Osztrák–Magyar Monarchia...Tovább
Szovjet csapatok megszállják Csehszlovákiát. Szálasi Ferenc „nemzetvezető” elrendeli a teljes mozgósítást.Tovább
A DISZ „az ifjúság jogos követeléseit támogató javaslatokat tett közzé” a Szabad Ifjúságban és a Szabad Népben is. A nyilatkozat javasolta...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő