Tűzszünet Palesztinában, véget ér az első arab-izraeli háború.Tovább
Jurij Gagarin Magyarországon
1961. augusztus 19–22.
Ma már nehéz kihámozni az egykorú tudósításokból, mi volt a pátoszos túlzás, mi a valóság Gagarin látogatásából. Kiemelkedően fontos esemény volt a világ első űrhajósának látogatása, mivel a fogadtatás bizonyította a szocializmus vélt fölényét, és jó szolgálatot tett az ’56-os forradalom óta még mindig nemzetközi elszigeteltségben lévő Kádár rendszernek. Gagarinban az embert önmagáért is szerethették az emberek, mivel olyan tettet hajtott végre, amit azelőtt még senki, függetlenül attól, hogy sokan még az űrrepülés tényét sem hitték el.
Vidéki látogatás
Vasárnap, 1961. augusztus 20-án Gagarin és felesége vidékre látogattak. Vidéki útjuk során megálltak
Gagarin és kísérete reggel nyolc órakor érkezett Sztálinvárosba. A várost fellobogózták erre a napra, a lakosság nagy tömegben vonult ki az utcára, hogy tanúja lehessen az űrhajós érkezésének. Taps és éljenzés fogadta a nyitott gépkocsit, mindenki Gagarin közelébe akart jutni. A Dózsa mozinál Fejér megye és a város vezetői köszöntötték Gagarint, akit pillanatok alatt hatalmas embertömeg A sztálinvárosi ünnepség után a vendégek folytatták útjukat Pécs felé. Dunaföldváron, Pakson, Bonyhádon és másutt a lakosság zászlókkal, virágokkal vonult ki, s Gagarin az őt köszöntő emberek sorfala között folytatta útját. Pécs határában úttörők várták a diadalkapu alatt az űrpilótát. A megye és a város vezetői szintén a vendégek elé jöttek. A pécs-meszesi asszonyok virágesővel köszöntötték, a bányászok matyó babát és díszes kivitelű serleget ajándékoztak Gagarinnak. Ettől kezdve csak lépésben tudott haladni a kocsisor, mert a Széchenyi tér felé vezető útvonalat ezrek lepték el: az ünneplők sokasága között alig tudtak helyet biztosítani a motoros rendőrök. A pécsi Széchenyi tér zsúfolásig megtelt, ahol a vendégek néhány percre megszakították .
 |
Gagarin és felesége Sztálinvárosban |
Az út következő állomása az új-mecsekaljai bányászvárosrész volt, ahol a lakosság szintén lelkesen fogadta Gagarint és feleségét. A küldöttség rövid pihenőt tartott az Olimpia Étteremben, majd tovább indult Komlóra, az „országjárás” végcéljához, ahol tovább folytatódott a protokolláris ünnepség.
 |
Úttörők üdvözlik az érkező Gagarin őrnagyot. |
A bányászváros ezen a napon ünnepelte várossá nyilvánításának 10. évfordulóját. A hármas eseményt – az alkotmány napját, a jubileumi ünnepet és a világ első űrpilótájának látogatását – fellobogózva, ünnepi díszben ülte meg a város. A Komlóra érkező vendégeket a városhoz vezető úton orosz feliratú üdvözlet és diadalkapu fogadta. A város határában a helyi vezetők üdvözölték, majd KISZ-es fiatalok és úttörők virágokkal kedveskedtek a Gagarin házaspárnak. A tanácsháza előtti téren már a kora délelőtti óráktól kezdve özönlött a város lakossága és mintegy 25 000–30 000 főnyi tömeg vonult a város főterére, hogy részt vegyen a nagygyűlésen. Egy repülőgép tiszteletköröket írt le, és virágszirmokat szórt az ünneplőkre. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Fock Jenő mondott ünnepi beszédet, aki a látogatás propagandajellegének megfelelően
: „a magyar nép joggal büszke a felszabadulás óta, az alkotmány születése óta, különösen pedig az ellenforradalom óta elért eredményekre”. Gagarin a kommunizmus dicsőségének hangoztatása mellett ismeretterjesztő adatokkal is szolgált hallgatósága számára. Arról beszélt, hogy a hordozórakéta hat meghajtóműve együttesen húszmillió lóerős. „Képzeljék csak, ha húszmillió lovat befognánk, hogyan lehetne azzal kocsikázni?”– kérdezte. Majd beszélt az előkészületekről, és arról, hogy a súlytalanság milyen hatást gyakorol az emberi szervezetre. Befejezésként elmondta, hogy German Tyitov augusztus 6–7-ei űrrepülése miatt nem tudott eljönni, mert orvosi megfigyelés alatt van, így tolmácsolta az ő üdvözletét is. Érdekességként jegyezzük meg, hogy Gagarin mindig fejből beszélt, nem használt előre leírt mondatokat, s Komlón elmondta, hogy nem szereti az írott szónoklatot, mert zavarják a vesszők és írásjelek, s főként azért nem, mert nem látja a papírtól az embert, neki pedig az emberek a legfontosabbak.A küldöttség különvonattal tért vissza Budapestre. A szerelvény fellobogózott, díszbe öltözött állomásokon haladt keresztül, a vasúti pálya mellett pedig százak és százak álltak, hogy legalább egy pillantást vessenek arra, aki elsőként járt a világűrben. Rövid időre megálltak a dombóvári állomáson, majd a vonat Sárbogárd felé indult tovább,s az esti órákban érkeztek a Kelenföldi pályaudvarra.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 15.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő