Meszeljünk vagy ne?

A Magyar Országos Levéltár freskóinak sorsa az ötvenes években

„Megvizsgáltuk az Országos Levéltár lépcsőházi falfestményeit. A festményekkel kapcsolatban a következő a javaslatunk. A földszinten, az első és harmadik emeleten lévő körképek többek közt a Horthy-rezsim letűnt politikusait helyezik igazi történelmi értékeink alakjai közé. Ezeknek a képeknek a beállítása különben is történelmileg hamis, álpátosszal telített és a letűnt uralkodó réteg pöffeszkedő álhumanista szellemét sugározza. […] a fentiek alapján az épület restaurálásakor új, politikailag és művészetileg megfelelő falképeket fessenek a népi demokráciának szellemében.”

 

Összefoglaló feljegyzés az Országos Levéltár freskóinak lefestéséről

F E L J E G Y Z É S

1951. febr. 5-én a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja megbízásából Dercsényi Dezső és H. Zádor Anna kiszálltak az Országos Levéltár freskóinak megtekintésre. Az Országos Levéltár részéről Ember Győző főigazgató vett részt a tanácskozáson, a Levéltárak Országos Központja, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége nem küldött megbízottat.

Ember Győző röviden összefoglalta e vizsgálat előzményeit: 1948-ban a VKM bizottsága megnézte a Dudits freskók sorozatát. Megállapította, hogy a fasiszta korszak dicsőítését szolgáló néhány freskó részben elpusztult, részben már bemeszeltetett, a többi ellen komoly kifogást nem emelt, de javasolta, hogy a Horthy korszak felismerhető arcképei átfestessenek.

1950 márciusában Bán Béla, Nolipa [István] Pál és Kurusz[cz] D. István festőelvtársakból álló bizottság újra megtekintette a freskókat és javasolta, hogy azokat meszeljük be és helyettük új freskókat készíttessünk.

1950 őszén itt járt Raffal Gerber lengyel professzor és újra felvetette a kérdést. Álláspontja az volt, hogy a történeti múlt emlékeit messzemenően meg kell őrizni, a freskókban kártevőt nem látott és nem helyeselte a sorozat megsemmisítését.

Ezek után fentiek újból megtekintették a még létező freskókat és újra arra a véleményre jutottak, hogy ezek hibáikkal és gyönge minőségükkel együtt olyan emlékei az elmúlt korszaknak, amelyek káros hatást nem gyakorolnak, de jól jellemeznek egy fejlődési szakaszt. Ezért újra azt javasolták, hogy a freskók - a már korábban említett arcképek átfestése mellett - őriztessenek meg. A freskók alatt húzódó, erősen kopott és rongált falsáv olyan tónusban festendő át, amely jól illik a freskókhoz, hasonlóan újrafestendő a boltozás a kutatóteremben már megvalósított módszer szerint, azaz az építészeti tagolást más /de ne olyan édeskés/ színnel emeljük ki a világos alapból.

E feljegyzés egy példányát az Országos Levéltárhoz, másolatát a Népművelési Minisztériumhoz küldjük át azzal a kéréssel, hogy a fentiekre vonatkozó véleményüket közöljék.

1951. február 8.

 H. dr. Zádor Anna s.k.
Dr. Dercsényi Dezső s. k.

Másolat hiteléül:
Papp Józsefné
irodavezető h.

Géppel írt, nem hitelesített másodlat


 

Magyar Országos Levéltár
Budapest, I., Bécsi kapu tér 4.
177/1951. O. L. sz.
Tárgy: Az Országos Levéltár freskói

Levéltárak Országos Központja

 Budapest

A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja 1951. február 12-én 1803/1951. MMOK sz. a. megküldte az Országos Levéltár freskóinak megtekintésére kiszállt szakértőbizottság feljegyzését. A feljegyzés 2 másolati példányát a kérdés jelenlegi állása felöli tájékoztatás, továbbá a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba való szíves felterjesztés végett csatoltan megküldöm.

Budapest, 1951. február 16.

 Ember Győző
Az Orsz. Levéltár vezetője

Ezen a napon történt július 20.

1944

Sikertelen merénylet Claus von Stauffenberg ezredes által Adolf Hitler ellenTovább

1969

Neil Armstrong holdsétája - "Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek"Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő