A magyar labdarúgó-válogatott lejátssza második hivatalos mérkőzését Budapesten, a Millenáris sportpályán a cseh labdarúgó-válogatott...Tovább
Meszeljünk vagy ne?
A Magyar Országos Levéltár freskóinak sorsa az ötvenes években
„Megvizsgáltuk az Országos Levéltár lépcsőházi falfestményeit. A festményekkel kapcsolatban a következő a javaslatunk. A földszinten, az első és harmadik emeleten lévő körképek többek közt a Horthy-rezsim letűnt politikusait helyezik igazi történelmi értékeink alakjai közé. Ezeknek a képeknek a beállítása különben is történelmileg hamis, álpátosszal telített és a letűnt uralkodó réteg pöffeszkedő álhumanista szellemét sugározza. […] a fentiek alapján az épület restaurálásakor új, politikailag és művészetileg megfelelő falképeket fessenek a népi demokráciának szellemében.”
Összefoglaló feljegyzés az Országos Levéltár freskóinak lefestéséről
F E L J E G Y Z É S
1951. febr. 5-én a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja megbízásából Dercsényi Dezső és H. Zádor Anna kiszálltak az Országos Levéltár freskóinak megtekintésre. Az Országos Levéltár részéről Ember Győző főigazgató vett részt a tanácskozáson, a Levéltárak Országos Központja, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége nem küldött megbízottat.
Ember Győző röviden összefoglalta e vizsgálat előzményeit: 1948-ban a VKM bizottsága megnézte a Dudits freskók sorozatát. Megállapította, hogy a fasiszta korszak dicsőítését szolgáló néhány freskó részben elpusztult, részben már bemeszeltetett, a többi ellen komoly kifogást nem emelt, de javasolta, hogy a Horthy korszak felismerhető arcképei átfestessenek.
1950 márciusában Bán Béla, Nolipa [István] Pál és Kurusz[cz] D. István festőelvtársakból álló bizottság újra megtekintette a freskókat és javasolta, hogy azokat meszeljük be és helyettük új freskókat készíttessünk.
1950 őszén itt járt Raffal Gerber lengyel professzor és újra felvetette a kérdést. Álláspontja az volt, hogy a történeti múlt emlékeit messzemenően meg kell őrizni, a freskókban kártevőt nem látott és nem helyeselte a sorozat megsemmisítését.
Ezek után fentiek újból megtekintették a még létező freskókat és újra arra a véleményre jutottak, hogy ezek hibáikkal és gyönge minőségükkel együtt olyan emlékei az elmúlt korszaknak, amelyek káros hatást nem gyakorolnak, de jól jellemeznek egy fejlődési szakaszt. Ezért újra azt javasolták, hogy a freskók - a már korábban említett arcképek átfestése mellett - őriztessenek meg. A freskók alatt húzódó, erősen kopott és rongált falsáv olyan tónusban festendő át, amely jól illik a freskókhoz, hasonlóan újrafestendő a boltozás a kutatóteremben már megvalósított módszer szerint, azaz az építészeti tagolást más /de ne olyan édeskés/ színnel emeljük ki a világos alapból.
E feljegyzés egy példányát az Országos Levéltárhoz, másolatát a Népművelési Minisztériumhoz küldjük át azzal a kéréssel, hogy a fentiekre vonatkozó véleményüket közöljék.
1951. február 8.
| H. dr. Zádor Anna s.k. Dr. Dercsényi Dezső s. k. |
Másolat hiteléül:
Papp Józsefné
irodavezető h.
Géppel írt, nem hitelesített másodlat
| Magyar Országos Levéltár Budapest, I., Bécsi kapu tér 4. 177/1951. O. L. sz. | Tárgy: Az Országos Levéltár freskói |
Levéltárak Országos Központja
| Budapest |
A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja 1951. február 12-én 1803/1951. MMOK sz. a. megküldte az Országos Levéltár freskóinak megtekintésére kiszállt szakértőbizottság feljegyzését. A feljegyzés 2 másolati példányát a kérdés jelenlegi állása felöli tájékoztatás, továbbá a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba való szíves felterjesztés végett csatoltan megküldöm.
Budapest, 1951. február 16.
| Ember Győző Az Orsz. Levéltár vezetője |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 05.
1903
1937
Colin Powell amerikai tábornok, politikus, külügyminiszterTovább
1944
Hatályba lépett a 1240. sz. kormányrendelet a „zsidók megkülönböz-tető jelzéséről” a sárga Dávid csillagról. Ezt a 10x10 centiméteres...Tovább
1944
Átvette hivatalát Kárpátalja negyedik, s egyben utolsó kormányzói biztosa, Vincze András altábornagy.Tovább
1944
Martonyi János magyar ügyvéd, 1998–2002 között és 2010-től külügyminiszterTovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő