Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább
Meszeljünk vagy ne?
A Magyar Országos Levéltár freskóinak sorsa az ötvenes években
„Megvizsgáltuk az Országos Levéltár lépcsőházi falfestményeit. A festményekkel kapcsolatban a következő a javaslatunk. A földszinten, az első és harmadik emeleten lévő körképek többek közt a Horthy-rezsim letűnt politikusait helyezik igazi történelmi értékeink alakjai közé. Ezeknek a képeknek a beállítása különben is történelmileg hamis, álpátosszal telített és a letűnt uralkodó réteg pöffeszkedő álhumanista szellemét sugározza. […] a fentiek alapján az épület restaurálásakor új, politikailag és művészetileg megfelelő falképeket fessenek a népi demokráciának szellemében.”
Összefoglaló feljegyzés az Országos Levéltár freskóinak lefestéséről
F E L J E G Y Z É S
1951. febr. 5-én a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja megbízásából Dercsényi Dezső és H. Zádor Anna kiszálltak az Országos Levéltár freskóinak megtekintésre. Az Országos Levéltár részéről Ember Győző főigazgató vett részt a tanácskozáson, a Levéltárak Országos Központja, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége nem küldött megbízottat.
Ember Győző röviden összefoglalta e vizsgálat előzményeit: 1948-ban a VKM bizottsága megnézte a Dudits freskók sorozatát. Megállapította, hogy a fasiszta korszak dicsőítését szolgáló néhány freskó részben elpusztult, részben már bemeszeltetett, a többi ellen komoly kifogást nem emelt, de javasolta, hogy a Horthy korszak felismerhető arcképei átfestessenek.
1950 márciusában Bán Béla, Nolipa [István] Pál és Kurusz[cz] D. István festőelvtársakból álló bizottság újra megtekintette a freskókat és javasolta, hogy azokat meszeljük be és helyettük új freskókat készíttessünk.
1950 őszén itt járt Raffal Gerber lengyel professzor és újra felvetette a kérdést. Álláspontja az volt, hogy a történeti múlt emlékeit messzemenően meg kell őrizni, a freskókban kártevőt nem látott és nem helyeselte a sorozat megsemmisítését.
Ezek után fentiek újból megtekintették a még létező freskókat és újra arra a véleményre jutottak, hogy ezek hibáikkal és gyönge minőségükkel együtt olyan emlékei az elmúlt korszaknak, amelyek káros hatást nem gyakorolnak, de jól jellemeznek egy fejlődési szakaszt. Ezért újra azt javasolták, hogy a freskók - a már korábban említett arcképek átfestése mellett - őriztessenek meg. A freskók alatt húzódó, erősen kopott és rongált falsáv olyan tónusban festendő át, amely jól illik a freskókhoz, hasonlóan újrafestendő a boltozás a kutatóteremben már megvalósított módszer szerint, azaz az építészeti tagolást más /de ne olyan édeskés/ színnel emeljük ki a világos alapból.
E feljegyzés egy példányát az Országos Levéltárhoz, másolatát a Népművelési Minisztériumhoz küldjük át azzal a kéréssel, hogy a fentiekre vonatkozó véleményüket közöljék.
1951. február 8.
| H. dr. Zádor Anna s.k. Dr. Dercsényi Dezső s. k. |
Másolat hiteléül:
Papp Józsefné
irodavezető h.
Géppel írt, nem hitelesített másodlat
| Magyar Országos Levéltár Budapest, I., Bécsi kapu tér 4. 177/1951. O. L. sz. | Tárgy: Az Országos Levéltár freskói |
Levéltárak Országos Központja
| Budapest |
A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja 1951. február 12-én 1803/1951. MMOK sz. a. megküldte az Országos Levéltár freskóinak megtekintésére kiszállt szakértőbizottság feljegyzését. A feljegyzés 2 másolati példányát a kérdés jelenlegi állása felöli tájékoztatás, továbbá a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba való szíves felterjesztés végett csatoltan megküldöm.
Budapest, 1951. február 16.
| Ember Győző Az Orsz. Levéltár vezetője |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő