A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése
Az állampárt egyházpolitikájának végnapjai
"Kérésemre, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója megküldte a Szabad Európa Rádió 1989. február 8-i híradását, mely szerint Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter Londonban, ahol a kelet-európai egyházak helyzetét kutató intézetben tartott előadást, bejelentette az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését, és úgy minősítette a hivatalunkat, mint korábban azt a szocialista Magyarországgal ellenséges erők tették."
9.
Németh Miklós
Nyers Rezső
Glatz Ferenc
dr. Horváth István
Kárpáti Ferenc
A tárgyalt témák:
[…]
Előadó: dr. Raft Miklós
A Minisztertanács Kabinetje az előterjesztett javaslatokkal egyetértett és a következő állásfoglalást hozza:
a.) Az Állami Egyházügyi Hivatallal kapcsolatban. – El kell készíteni az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésére vonatkozó törvényerejű rendelet tervezetét és az be kell nyújtani az Elnöki Tanács júniusi ülésére. – Javaslatot kell készíteni a Minisztertanács részére, a Minisztertanács elnökének vezetésével létrehozandó „Országos Vallásügyi Tanács’ megalakítására. – Az Állami Egyházügyi Hivatal által ellátott tevékenység mintegy 90%-a megszüntethető, illetőleg az egyházak autonómiájában feloldható. A megmaradó feladatköröket (például az egyházi támogatások felosztása, különböző alapítványok felügyelete, stb.) a Vallásügyi Tanács Titkársága teendőit is ellátó, a miniszterelnök közvetlen felügyelete alatt működő „Egyházügyi Titkárság” végezze. Át kell tekinteni, hogy maradnak-e egyedi hatósági döntési hatáskörök, amennyiben igen, meg kell vizsgálni ezeknek a Művelődési Minisztériumhoz való áttelepítése lehetőségeit. Rendező elvként kell alkalmazni, hogy az Egyházügyi Titkárság a Minisztertanácsra tartozó ügyek előkészítéseivel, egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozzék, az egyedi hatósági jogkörök pedig a művelődési miniszterhez kerüljenek. Az Egyházügyi Titkárság létszámát a kimutatható feladatokhoz mérten, legfeljebb 5-8 főben lehet meghatározni. ***
[…]
MINISZTERTANÁCS HIVATALÁNAK
ELNÖKE
00356/TÜK/1989
Szigorúan Titkos!
Készült:20 példányban
12. sz. példány
a Minisztertanács Kabinetje részére
az állami egyházügyi tevékenység, az ifjúsági és a sport ügyei igazgatásának korszerűsítésével kapcsolatos szervezeti intézkedésekre vonatkozó javaslatról
A közelmúlt kül- és belpolitikai eseményei, a társadalmi pluralizmus egyre erőteljesebb artikuláló igényei, a nyílt politizálási törekvések szükségessé teszik az állami egyházpolitika, s ezen belül az állami egyház igazgatási tevékenység felülvizsgálatát, s a megváltozott politikai helyzettel összhangot teremtő szervezeti és tartalmi reformját.
Szintén az előbb említett társadalmi folyamatok keretében, különösen az ifjúság köreiben egyre markánsabban fogalmazódtak meg azok a kritikus észrevételek, amelyek az állam, de elsősorban a kormány ifjúságpolitikáját, az ifjúság érdekében tett intézkedéseket, illetve ezek hiányát kifogásolják, de egyre figyelemre méltóbbak a sportigazgatásra vonatkozó hasonló megnyilvánulások is. E „kívülről érkező” bíráló gondolatok lényegében alátámasztják a kormányzati korszerűsítés munkálatainak korábbi megállapítását, mely szerint az Állami Ifjúsági és Sporthivatal nem képes, illetve nem alkalmas feladatai ellátására.
Mindezek a körülmények indokolják, hogy e két terület központi igazgatásának, korszerűsítését a harmadik szakaszból kiemelve, már az idén végrehajtsuk, annál is inkább, mert az érintett területek határozottan elkülöníthetők a harmadik szakasz gerincét képező funkcionális igazgatási körtől. A döntés halogatása ugyanakkor jelentős politikai veszteséget eredményezne.
A kormányzati irányítás átalakítása a korszerűsítés jegyében, s az ezt biztosítani hivatott meghatározott alapelvek alapján történik, melyek közül a jelenlegi kérdések tárgyilagos megítéléséhez az alábbiak kiemelése indokolt:
2. Az állami egyházügyi igazgatás szervezeti kereteire vonatkozó elképzelések.
Az egyházakkal kapcsolatos jövőbeni állami befolyásolás szervezeti formáinak meghatározásánál abból kell ki indulnunk, hogy a politikai intézményrendszer átalakítása részeként szükségszerűen vetődik fel az állami egyházügyi tevékenység teljes reformja, melynek eredményeként meg kell teremteni az állami egyházpolitika nyilvánosságát. Az állam és az egyház kapcsolatának elsősorban a párbeszéden kell alapulnia, s az adminisztratív eszközöket a minimálisra kell csökkenteni. Mindezek a változások indokolják az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését, s az állami egyházügyi igazgatás új szervezeti kereteinek kialakítását.
A társadalmi konzultáció, az érdekegyeztetés, s az egyházakkal történő nyílt párbeszéd fórumaként célszerű létrehozni az „Országos Vallásügyi Tanácsot”. Ily módon is lehetővé kell tenni, hogy a magyarországi egyházak, felekezetek, és vallásos közösségek intézményes formában is felszínre juttathassák sajátos érdekeiket, azokat egymás előtt is ismertté tegyék, egyeztessék érvényesítésük érdekében hatást gyakorolhassanak az államhatalomra. A Tanács konzultatív testület, melynek vezetői és a Magyarországon törvényesen működő felekezetek felkért képviselői.
Eltérőek az álláspontok abban, hogy milyen szinten létesüljön a Tanács, illetve, hogy ki legyen annak elnöke. E téren a (leendő) köztársasági elnök, a Minisztertanács elnöke, valamint a társadalompolitikai feladatokat ellátó államminiszter egyaránt számításba jöhet. A jelenlegi állami, államigazgatási struktúránkra figyelemmel a Tanács a Minisztertanács elnöke, vagy az államminiszter mellett hozható létre. A testület funkciói azonban leginkább a társadalompolitikai feladatokat ellátó államminiszter profiljában állnak összhangban. E megoldás biztosítaná a magas szintű folyamatos állami részvételt, a megfogalmazott igények kormányzat irányába történő közvetítésért, s a kellő társadalmi presztízst is.
Az előzetes felmérések szerint az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésével egy időben államigazgatási hatáskörének mintegy 90%-a felszámolható. Más megfogalmazásban ez azt is jelenti, hogy a jövőben önálló egyházi szervezetre nincs szükség, de valamely központi rendszer részeként működnie kell olyan kis létszámú egységnek, amely egyház igazgatási és vallásügyi tárgyban államigazgatási hatásköröket gyakorol. Tekintettel a feladat jellegére ilyen egység csak miniszteri, vagy államtitkári szint mellett alakítható ki.
Az előbbiek fényében a következő megoldások képzelhetők el:
a.) A megmaradó egyház igazgatási feladatokat valamely meglévő minisztérium szervezeti keretében látják el. (Itt elsősorban a Művelődési Minisztérium, vagy esetleg a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium jöhet számításba.) E megoldás előnye, hogy az egyházi ügyek képviselete miniszteri szintre emelkedne, direkt kormányzati képviseletet nyerne, s figyelemmel az egyházak egyre fokozódó humánszolgáltatásaira, komplex jellegű igazgatási kapcsolatot, gördülékenyebb együttműködést eredményezne. Ugyanakkor elkerülnénk azt a veszélyt, hogy az ÁEH megszüntetését, s egy igazgatási feladatokat ellátó új szerv létrehozását a külvilág csupán a Hivatal más szervezetbe történő áttolásaként értékelje.
Hátránya ennek a megoldásnak, hogy az egyházügyek igazgatása az általános szakmai képzettségen túl olyan speciális ismereteket is igényel, melyekkel jelenleg egyik minisztérium sem rendelkezik.
b.) Másik lehetőség szerint a Minisztertanács hivatala keretein belül létrejönnek a Minisztertanács Egyházügyi Titkársága, mely ellátná az Országos Vallásügyi Tanács működésével kapcsolatos teendőket, továbbá az egyházügyi igazgatás mindazon „háttér-feladatait”, amelyek gyakorlása nem igényli az önálló központi államigazgatási szervi jogállást. Ebben az esetben a vallásigazgatással kapcsolatos valamennyi konkrét államigazgatási hatáskör a Minisztertanács Hivatala elnökének kellene gyakorolnia.
A javaslat pozitívuma, hogy közvetlenül a kormány szintjén, lényegében az ÁEH apparátusának bázisára szerveződhetne olyan kb. 10-12 főből álló szervezet, amely rendelkezik az ez irányú ismeretekkel.
Hátránya e megoldásnak, hogy tovább tagolná a már amúgy is túlfeszített Minisztertanács Hivatala szervezeti kereteit, olyan profilidegen tevékenységet kívánna integrálni egy alapvetően törzskari szervezetbe, melynek ellátása idegen e szervtől, s lényegét illetően szakigazgatási tevékenységnek tekinthető. A Minisztertanács Hivatalának elsődleges feladata a kormány tisztségviselői munkájának a támogatása, s nem vállalhat fel konkrét szakigazgatási teendőket. Ezt támasztják alá a sajtóigazgatás eddigi tapasztalatai is. A Minisztertanács Hivatalát a jövőben is a tiszta törzskari szervezet irányába kívánatos fejleszteni, s minden ettől eltérő elképzelés ellentétes a szervezet alapfunkciójával, s a kormányzati irányítás korszerűsítésének elveivel is.
Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésének eredményeként az előzetes számítások szerint – a választott szervezeti megoldástól függően – kb. 30-35 státus megtakarítására nyílik lehetőség.
[…]
Budapest. 1989. május 11.
(dr. Raft Miklós)
Jelzet: MOL XIX–A–83–a. 1989. május 23-ai Minisztertanács Kabinetülés, 8. sz. Emlékeztető (1498. d.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő