A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege kivonul a Felvidékről; a Szlovák Tanácsköztársaság bukása.Tovább
Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése
Az állampárt egyházpolitikájának végnapjai
"Kérésemre, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója megküldte a Szabad Európa Rádió 1989. február 8-i híradását, mely szerint Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter Londonban, ahol a kelet-európai egyházak helyzetét kutató intézetben tartott előadást, bejelentette az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését, és úgy minősítette a hivatalunkat, mint korábban azt a szocialista Magyarországgal ellenséges erők tették."
Az ÁEH létrehozása, működése
Jól mutatja a „klerikális reakció” jelentőségét, erejét, a helyzet komolyságát, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség Titkársága külön ülésen foglalkozott az aktuális egyházpolitikával, hiszen a több-kevesebb rendszerességgel hetente ülésező Titkárság után 2 nappal külön összejövetelt szentelt az aktuális egyházi ügyek megtárgyalásának. Az említett ülésén az első és egyetlen napirendi pont – „Egyházpolitikánk kérdése” – előadója Révai József volt, feltételezhető, hogy a „Tervezet egyházpolitikánk módosításáról” című is ő készítette.
A Tervezet 2 és 3. oldalán az egyházpolitika módosításával kapcsolatban kész tényként közölte, hogy az Országgyűlés 1951 májusában törvényt fogad el az ÁEH Feladatként fogalmazta meg, hogy ki kell dolgozni az ÁEH szervezeti és káderkérdéseit, vázolta a szerkezeti és a működési elképzeléseket.
A Titkárság május 4-i ülésén határoztak az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról, s arról, hogy az ÁEH felállításáról szóló törvény másnapján ki kell nevezni a Hivatal vezetőjétAz MDP KV Titkársága ülésével egy napon a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a Minisztertanács is tárgyalta a Törvényjavaslat tervezetet az Állami Egyházügyi Hivatal . A Minisztertanács az előterjesztést elfogadta azzal, hogy a törvényjavaslatot olyan rendelkezéssel kellett kiegészíteni, amely szerint a Minisztertanács a Hivatal feletti felügyeleti jogát egy tagja útján gyakorolja. A Minisztertanács 1951. május 18-ai ülésén a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter előterjesztésére tárgyalták rendelettervezetet az ÁEH A különböző párt és állami döntéshozó körök – MDP KV Titkársága; VKM; Minisztertanács – javaslataiban annyi változás történt, hogy az ÁEH elnökének kinevezési jogköre az Elnöki Tanács kezébe került. A felállítandó Hivatalt ugyan a Minisztertanács felügyelete alá rendelték, Rákosi Mátyás javaslatára azonban ezt a jogot Darvas József közoktatásügyi miniszterre gyakorolhatta.
Az MDP KV Titkársága határozatának értelmében az Egyházügyi Hivatal felállításáról szóló, az Országgyűlés 37. ülésén beterjesztett május 18-án vita és hozzászólás nélkül egyhangúlag elfogadta az A törvényt másnap, május 19-én Az ÁEH első elnöke Kossa István lett.Az 1951. évi I. tc., illetve a végrehajtása tárgyában kiadott minisztertanácsi rendelet az ÁEH létrehozásának elsődleges céljául a vallásfelekezetekkel kötött egyezmények és megállapodások végrehajtását tekintette. Az ÁEH elé kitűzött célok, feladatok sok lehetőséget adtak az egyházak és felekezetek tevékenységének fokozatos korlátozására, háttérbe szorítására. Az 1951. évi I. törvénnyel létrehozott Állami Egyházügyi Hivatal az addigi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyházakkal kapcsolatos ügykörét vette át, az országban működő összes egyház és felekezet felügyeletét ellátta. Az 1956 előtti időszakban, különösen az ’56-os forradalom alatt és után elég negatívan ítélték meg az ÁEH működését. Az 1951–1956 közötti személyi és káder problémák, szakmai hibák, de sokkal inkább a munkatársak ’56-os forradalom alatti megnyilvánulásai – „parancsra cselekedtem” –, a korábbi tettektől való elhatárolódás olyan helyzetbe hozta a Hivatalt, hogy amúgy sem túl jó híre még tovább romlott. Ezt a helyzetet negatívan befolyásolta, hogy 1956. december 31-én, az Elnöki Tanács 33/1956. számú határozata értelmében megszűnt a és a Művelődési Minisztérium egyik osztálya lett, Egyházügyi Hivatal néven, de lényegesen kevesebb önállósággal. Ugyan az MSZMP KB Politikai Bizottsága és a Minisztertanács 1959. május 28-ai ülésén hozott értelmében az Elnöki Tanács 25. számú 1959. június 2-től visszaállította az Egyházügyi Hivatal 1956 előtti státuszát és nevét, de az egyházpolitika végrehajtásában csak lassan, évek múlva vált meghatározóvá. A döntés értelmében az ÁEH felügyeleti szerve a Minisztertanács lett. A Hivatal elnöki tisztségéből leváltották és más funkcióba helyezték és helyére a Minisztertanács Titkárságának addigi vezetőjét ki.
A Hivatal működése, tevékenysége sok vitát, problémát vetett fel, de tény, hogy a kezdetektől a Hivatalban dolgozó és 1971-től elnökként, államtitkári rangban tevékenykedő megteremtett egy olyan légkört egyház és állam között, ami mindkét fél vezetőinek megfelelő volt.
 |
Miklós Imre |
A ’80-as évek végére a Németh Miklós vezette kormány és kifejezetten a miniszterelnök a korábbiaktól eltérő egyházpolitikát, sokkal inkább saját személye által vezetett és irányított egyház és állam kapcsolatot kívánt megvalósítani, ezért 1989 júniusában sor került az ÁEH jogutód nélküli megszüntetésére.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő