A balassagyarmati túszdráma és a Munkásőrség

A helyi munkásőrparancsnok először a helyi pártbizottságnak jelentett

„16.10 órakor Csík Sándor 3/2. szakaszparancsnok telefonon jelentette, hogy […] Balassagyarmat térségében 10–15 fős fegyverrel is rendelkező csoport több személyt tart fogságában, és zsaroló követelésekkel lép fel a kormánnyal szemben. (Pénzt, helikoptert, szabad elvonulást követel.) Parancsnok elvtársat és helyetteseit nem találva, a budapesti ügyeleti szolgálattól tájékozódtam, hogy van-e tudomása fenti eseményről. Nemleges válasza után összeköttetést kerestem a balassagyarmati egységügyeletessel, azonban a megyei ügyeletes vonalhibára hivatkozva nem kapcsolta.”

A Nógrád megyei munkásőr parancsnok-helyettes 1973. január 10-ei jelentése a MOP Hadműveleti osztály vezetőjének

Munkásőrség Nógrád Megyei Parancsnokság
Salgótarján

Szigorúan titkos!

Munkásőrség Országos Parancsnokság
Hadműveleti osztály vezetőjének
Budapest

Tárgy: jelentés a balassagyarmati eseményekről

A Leánykollégiumban tartózkodó két fegyveres bandita változatlanul kitart az eredeti „feltételeiknél", melynek lényege:

 

Megjegyzem, hogy a 13 lányt túszként tartják azzal a jelszóval, hogy vagy kijutnak nyugatra élve, vagy itt halnak meg mindannyian.

E feltételek biztosítását először 8-án délelőttre kérték. Ez nem lett teljesítve. 8-án délelőtt hatósági felszólítást kaptak, hogy mondjanak le szándékukról.

Válaszként két lövést adtak le az ajtón keresztül (a lövedék nem talált el senkit).

Azóta egy utcára nyíló első emeleti háromablakos hálószobában rendezkedtek be egy db pisztollyal, kb. 17 db tölténnyel és egy db géppisztollyal, kb. 70 db tölténnyel.

Az emeleti szobában, ahol tartózkodnak, három ablak a főút felé nyílik, míg a szobába való bejárati ajtó az udvar felől egy folyosóra nyílik. Az ajtót belül vaságyakkal eltorlaszolták. A lányok egy részét a vaságyakra ültették úgy, hogy ha az utca felől vagy az ajtó felől tüzelne a hatóság, akkor feltétlenül a lányokat érné.

A két bandita az utcai oldalon a szoba két sarkában a földön ülve (teljesen fedetten) csőre töltött fegyverrel kényszerítik a leányokat különböző „parancsok" végrehajtására. Még hétfőn délelőtt a szülők is megkísérelték a bejutást, illetve a felszólítást, de a gyermekeik velük szemben sem hajlandók lemondani terveikről, tárgyalni sem akarnak velük.

Egyetlen embert engedtek be hétfő óta kb. 6-8 alkalommal: dr. Samu István ideggyógyász és pszichológus főorvost. Ez kedvező a mi szerveink számára, mert azóta személyes kapcsolat van a két banditával és a lányokkal.

Az orvoson keresztül különböző „apróbb" kérésük volt, melyet a vezetés ez ideig biztosított, pld: tranzisztoros rádiót, néhány vödröt eü. szükségletük elvégzésére, vizet, majd tegnap óta élelmet és a lányoknak nyugtató gyógyszereket.

A vezetésnek megvan a több-variációs akció végrehajtásának terve.
Elsősorban a kifárasztás, a megtörés taktikáját alkalmazzák, hogy a lehetőségekhez képest elkerüljék a fegyveres akciót, aminek a kimenetele nagyon tragikus lehet.

Kedden (9-én) a délutáni órákban az egyik kislány kiugrott az ablakon a kb. 4 m magasból. Leesett kislánynak bokatörése és orrcsont-törése keletkezett. Orvosi, kórházi kezelésben részesült. A baleset ellenére jó állapotban van, kihallgatása megtörtént, illetve pihenés után újból a mai napon folytatódik.

A vezetés számol arra, hogy esetleg több lány is megkísérli a kiugrást, ezért még a tegnapi nap folyamán a kiugrás után kb. egy óra múlva többréteges matracot rakatott az ablakok alá.

A banditák a lány kiugrása óta az ablakot borító erős zsalugátert bezáratták a lányokkal.

17 óra után újabb petíciót küldtek a rendőrségnek (az ajtórésen dugták ki a lányok által írt, de a banditák által fogalmazott követeléseiket, melyben kérik a már előzőleg írt fegyvert, busz, stb. 11-én 9 órára.

A vezetés ezt az újabb petíciót elemzi, és számításba veszi az akció végrehajtásánál.

Közben besötétedett az éjszaka - a reggeli órákig (9 óráig) semmilyen esemény nem történt.
Ma (10-én) a Samu főorvos elvtárs ismét bemegy a szobába, és újabb beszélgetést kezdeményez.

Salgótarján, 1973. január 10-én 09.00 órái helyzet.

Bogyin József s. k.
megyei pk. h[elyettes]

Jelzet: Magyar Országos Levéltár MOL M-KS 295. f. 1. cs. 1973/2. ő. e. - Rendkívüli események.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő