Bevezetés 

„...államhatalmilag is nekünk, kommunistáknak kell 
megszabnunk, kiket tartunk a nép ellenségének"
Vas Zoltán

Az alábbiakban szöveghűen közölt feljegyzés a Debrecenben székelő Ideiglenes Kormánypénzügyminisztériumi iratai között található. A forrás nemcsak tartalma, hanem lelőhelye és keletkezésének dátuma miatt is figyelemre méltó. A rendőrséget általában a Belügyminisztériumhoz kötik, nem pedig a Pénzügyminisztériumhoz. Azonban ne feledjük, hogy ebben az esetben, egy romjaiban lévő, még háború sújtotta frontországról beszélünk. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a meg-, ill. újjászervezendő országban (is) mindennek voltak pénzügyi vonatkozásai. Ugyancsak fontos, hogy a debreceni kormány nem a választásokon megfogalmazódó népakaratot, hanem sokkal inkább az egyes pártok kapcsolatrendszerének erősségét fejezte ki. Vagyis a kiváló szovjet kapcsolatokkal rendelkező Magyar Kommunista Párt erősen felülreprezentált volt mind az ideiglenes nemzetgyűlésben, mind az ideiglenes kormányban, eltérően például a későbbi választást megnyerő kisgazdáktól. Az iraton szereplő dátum - 1945. január 13. - pedig azért is figyelemre méltó, mert abban az időpontban még javában folytak a hadműveletek a Dunántúlon, sőt Budapesten a pesti oldal egy része még a német Wehrmacht és a velük szövetséges magyar csapatok kezében volt. Ebben az időszakban a debreceni kormányban még a kisgazda jobbszárnyhoz sorolható Vásáry István volt a pénzügyminiszter, a belügy élén azonban a hivatalosan a Nemzeti Parasztpárthoz tartozó Erdei Ferenc állt, államtitkára pedig a kommunista 

 volt.

Ugyanakkor az irat keletkezési dátuma több mindenre rávilágít. Egyrészt, hogy a közrend biztosítása, ha úgy tetszik az emberek nyugalmának biztosítása fontos ügy volt. Ennek fontosságát, főleg a Budapest ostroma utáni hónapok kaotikus viszonyai

 Másrészt, a debreceni kormány tisztán látta, hogy a valós hatalom gyakorlásához nem elégséges rendeleteket kiadni, azokat valakikkel végre kell hajtatni. A kommunistákat vélelmezhetően az a gondolat is vezérelhette, hogy - a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hathatós támogatása mellett - egy erős és felügyeletük alatt álló rendőrséggel még könnyebben megszerezhetik a totális hatalmat.

Mi adja forrásunk érdekességét, különösen ismerve az 1945 után ujjászervezett rendőrség felépítését? Az, hogy 1945 januárjában az első tervezetek gyakorlatilag a „régi", vagyis Horthy kori rendőrségi szervezeti és felépítési

 Hasonlóan elmondható mindez a rendőrség alapvető feladatainak meghatározásáról, valamint az alá-fölérendeltségi viszonyrendszerről is. (A rendőrségnek egyfelől a demokratikus államrend védelmét és megszilárdítását kell szolgálnia, másfelől pedig a rendet és a közbiztonságot biztosítania a közönséges bűncselekményekkel szemben.)

Mivel magyarázható ez? A magyar politikai elit egy jelentékeny része azt gondolta, hogy ha a hatalmi struktúra, ill. a pártrendszer alapjaiban meg is változik, az ország hagyományos közigazgatási berendezkedési struktúrája változatlan marad; hasonlóan az első világháború utáni időszakhoz. Látnunk kell azt is, hogy az irat keletkezésekor még az igazolóbizottsági és népbírósági eljárások előtt állt az ország.

A szervezeti felépítés kapcsán talán érdemes még néhány megjegyzést tenni. Egyrészt, hogy hivatalosan deklarálták, hogy a rendőrség hagyományos feladat, vagyis a közrend biztosítása mellett immár az új, demokratikus államrendet is védenie kell. Ez a tervezet is hangsúlyozza, és a későbbiekben végig érvényes lesz, hogy a rendőrségen belül a bűnügyi és a politikai osztályok párhuzamosan működnek. Ennek a struktúrának a visszaütése volt az 1945 tavaszán megszervezett két Politikai Osztály működése. A budapesti élén Péter Gábor, míg a vidéki élén Tömpe András állt. A helyzetet még tovább bonyolította, hogy

 Formálisan - és elméletileg - a rendőrség a belügyminiszteren keresztül a kormány alá tartozott. A civil-kormányzat erősített - legalábbis formálisan - azzal, hogy külön Rendőrségi Főosztály létesült a Belügyminisztérium keretében, amelynek élén a kommunista  állt. Szintén a „horthysta" örökségnek nevezhetjük, hogy a vidéki és budapesti kapitányság külön futott, a feljegyzés szerint nem volt egy olyan országos főkapitány, akinek joghatósága az ország teljes területére kiterjedt volna. Kis túlzással, ez a szerep 1945 nyarán Szebenyinek jutott.

A feljegyzésben nem véletlenül kap hangsúlyos helyet, hogy „egységes államrendőrség" szervezése a cél. Magyarországon - hasonlóan számos európai országhoz - a rendőrség sokáig az önkormányzatoknak volt alárendelve, és éppen a „vidéki" rendfenntartás indokolta többek között az egységes csendőrség megszervezését. Már a két világháború közötti időszakban is történtek kísérletek a különböző közrendvédelmi szervek hatásköreinek korábbinál pontosabb elhatárolására, majd pedig valamiféle egységes szervezeti rendszerbe való betagolásába. Utóbbira hozták létre 1942-ben az Államvédelmi Központot (ÁVK). Azonban az ÁVK messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Valószínűleg a magyar közrendvédelmi szervek egységesítésének gondolata nem merült teljesen a feledés homályába; s ezért ebben az iratban is visszaköszön. Másrészt az egységes, az egész ország területére kiterjedő rendőrségi szervezet feleslegessé tette a csendőrséget. Azt a szervezetet, amely mint már utaltunk rá, vidéken tartotta fenn a rendet. A csendőrség megítélése ugyanakkor - finoman fogalmazva is - vegyes volt. A legendás csendőrpofon mellett a rendszer politikai ellenfeleinek üldözése, 1944-ben a zsidó deportálások idején a bevagonírozásában való részvétel sokak szemében gyűlölté tette a szervezetet. Ugyanakkor jelzés értékű a dokumentumra kézzel írt számsor, ahol a csendőrség tiszti és legénységi létszámát is feltüntették. Vagyis feltételezhetjük, hogy a politikailag megbízható csendőrökre már 1945. januárjában számított az

 Sokat mondóak a feljegyzés vidéki rendfenntartással, ill. a csendőrséggel kapcsolatos utolsó mondatai is: „Az államrendőrség körvonalazott szervezetében minden lehetősége meg van annak, hogy a községi és külterületi rendőrségi szervek hibátlanul ellássák azt a karhatalmi szolgálatot, amelyet korábban a csendőrség végzett el. Természetesen a csendőrség helyén működő rendőrszervezeteket különleges felszereléssel és kiképzéssel kell megszervezni, és e vonatkozásban föl lehet használni a csendőrség tapasztalatait."

Szintén a szervezet létszámának feltöltésének módjára adalék, hogy: „Szigorú felülvizsgálással a régi rendőrtisztek megbízható elemeiből kell kiegészíteni a rendőrtiszti állományt és ezen felül szükséges új tisztek alkalmazása is." Vagyis az elismerten jó szakmai színvonalú magyar rendőrség legjobb, és háborús bűncselekményt nem elkövető tagjait átvette az új rendőrség. A statisztikák szerint a háború előtt szolgáló rendőrtisztek, altisztek és legénység fele jelentkezett szolgálattételre a harcok befejeztével. Az igazoló bizottsági eljárások mintegy kétharmaduknak tette lehetővé a továbbszolgálást. Ezeket az embereket egészen 1948-1949-ig tartotta állományában a rendőrség. A feljegyzés nem tesz róla említést, de 1945-ben számos, egykor Ludovikát végzett katonatiszt is csatlakozott a rendőrséghez. Igaz: többségük rendőrségi pályafutása

A feljegyzésben felmerült az az igény is, hogy a

. Az ideológiai nevelés, mint a kiképzés része, nóvum volt a korábbi korszakok rendőrtisztképzési rendszeréhez képest. Korábban egyszerűen nem volt a felkészítésnek célirányosan ideológiai része. Ugyanakkor a „rendőrség demokratikus nevelés" címszó értelmezése meglehetősen tágan értelmezhető. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kommunisták és a kisgazdák ezen a kifejezésen teljesen mást értettek.

Az alábbiakban olvasható tervezetet tehát egyfajta köztes állapotnak tekinthetjük a rendőrség megszervezésével kapcsolatos különböző vélemények özönében. Fellelhető benne a praktikum, vagyis a rendőrség szervezeti felépítésének az ország közigazgatási rendszerét kell követnie. A Horthy kori rendőrök kiszorítására még csak homályos utalások, míg a csendőrség felszámolására már ebben az iratban is konkrét tervek olvashatók. Ugyanakkor a feljegyzésben szereplő utalások az ideológiai oktatásra és az államvédelem fontosságára, valamint a tény, hogy a Belügyminisztérium kulcspozícióiban kommunisták voltak, előre vetítették a szomorú jövőt.

Az egységes államrendőrség felállításáról szóló rendelet végül 1945. május 10-én jelent meg 1700/1945 sz. ME alatt, három hónappal a 

 [popup title="létrejötte után." format="Default click" activate="click" close text="Kozáry [1997], 81."]