Tervezet a rendőrség 1945-ös újjászervezéséhez

„A régi rendszer a rendőrséget is, meg a csendőrséget is határozottan népellenes szellemben nevelte. Föltétlen meggyőződésévé tette, mind a tiszteknek, mind a legénységnek, hogy a nép felforgató hajlamú tömeg, amelyet kíméletlenül féken kell tartani, ha meg akarjuk védeni az állami és társadalmi rendet. […] Demokratikus államban ennek gyökeresen meg kell változni. Hazafias, demokratikus nevelést kell adni a rendőrség tagjainak, és állandó felvilágosítással a demokrácia és a népérdekeinek a védelmét kell szolgálatuk alapjává tenni.”

Forrás

Tervezet az Államrendőrség ujjászervezésére

1./ A rendőrség feladata kettős. Egyfelől a demokratikus államrend védelmét és megszilárdítását kell szolgálnia, másfelől pedig a rendet és a közbiztonságot biztosítania a közönséges bűncselekményekkel szemben. Ennek a kettős feladatnak megfelelően végig az egész rendőrségi szervezeten érvényesülnie kell a kettős tagoltságnak: a politikai és bűnügyi osztályok egymás mellett való megszervezésének, kivéve a legalsó helyi szervezeteket.

Hogy ezt a kettős feladatot jól elláthassa a rendőrség, egységes szervezetű és központi vezetés alatt álló Államrendőrségnek kell lennie, azonban a demokratikus államrend védelmének a megszilárdítása megköveteli, hogy befolyást biztosítsunk az Államrendőrség szervezetébe az önkormányzatoknak is.

2./ Az egységes államrendőrség megszervezésének a kiindulása a meglévő polgárőrségek, illetve önkormányzati rendőrségek. Ezek a karhatalmi szervezetek a körülménykehez képest beváltak, fegyvertelenül, vagy részleges fölfegyverkezéssel is nagy szolgálatot tettek és mindenesetre alkalmasak arra, hogy megfelelő átszervezéssel alapjai legyenek az Államrendőrségnek. Nem lehet tehát más útja az Államrendőrség ujjászervezésének, mint az, hogy alapul vesszük a polgárőrségeket, megtisztítjuk az nem oda való elemektől, és rájuk építjük a rendőrség országos szervezetét.

3./ A rendőrség állománya. Hogy a rendőrség kielégítően elláthassa feladatát a trianoni országterületre számítva 30 000 főnyi rendőrlegénység és 3000 főnyi rendőrtiszti, illetve fogalmazói gárda szükséges. Ennek az állománynak legnagyobb része a polgárőrségekben rendelkezésre áll, kiegészítésre van azonban szükség újonnan toborzandókból és megfelelő rostálással és felülbírálással a régi rendőrség tagjaiból.

A rendőrlegénység tagjait egy évi próbaidőre lehet alkalmazni 18?35 éves, testileg alkalmas, politikailag megbízható és egy előírandó értelmiségi vizsgán megfelelt, lehetőleg 6 elemit végzett katonaviselt egyénekből. Kiképzésükről egyelőre tanfolyamok rendezésével, később állandó rendőriskola megszervezésével kell gondoskodni.

A rendőrség jelentékeny része a polgárőrségek vezetőiből kerülhet ki. Mivel azonban ezek nem rendelkeznek rendőrtiszti képesítéssel, szükséges megadni számukra azt a lehetőséget, hogy egy év múlva a Belügyminiszter által előírandó anyagból rendőrtiszti vizsgát tehessenek. Szigorú felülvizsgálással a régi rendőrtisztek megbízható elemeiből kell kiegészíteni a rendőrtiszti állományt, és ezen felül szükséges új tisztek alkalmazása is. Ezek fölvételénél egyelőre el kell tekinteni a különleges képesítéstől.

A rendőrtiszti utánpótlás biztosítására rendőrtiszti iskolát kell szervezni, biztosítani kell azonban, hogy alkalmasság esetén ebbe a rendőrlegénység megfelelő tagjai is bejuthassanak.

4./ A rendőrség demokratikus nevelése. A régi rendszer a rendőrséget is, meg a csendőrséget is határozottan népellenes szellemben nevelte. Föltétlen meggyőződésévé tette, mind a tiszteknek, mind a legénységnek, hogy a nép felforgató hajlamú tömeg, amelyet kíméletlenül féken kell tartani, ha meg akarjuk védeni az állami és társadalmi rendet. Különösen a kommunisták elleni gyűlöletre és kíméletlen föllépésre nevelte a régi rendszer a karhatalom embereit, s minden népi politikai törekvést ilyen üldözendő kommunista mozgalomnak tekintett.

Demokratikus államban ennek gyökeresen meg kell változni. Hazafias, demokratikus nevelést kell adni a rendőrség tagjainak, és állandó felvilágosítással a demokrácia és a népérdekeinek a védelmét kell szolgálatuk alapjává tenni. Ennek érdekében biztosítani kell az állandó iskoláztatást, természetesen nem egyik, vagy másik párt felfogása alapján, hanem a magyar népi demokrácia közös alapjainak megfelelően.

A rendőrség demokratikus nevelésének érdekében meg kell szüntetni az állandó laktanyai együttlakást. A rendőrség tagjainak otthonukban kell lakni és csak a kiképzés, valamint a szolgálat idejére kell laktanyába együttmennie.

5./ Az Államrendőrség szervezete. A legalsó szervezeti egység a minden nagyközségben megszervezendő rendőrbiztosság. Ennek vezetője, illetve parancsnoka a rendőrbiztos, aki altiszti állományú egyén. A legénység száma annak megfelelő, hogy mekkora a község. A rendőrbiztosság általános helyi karhatalmi egység, amely sem politikai és bűnügyi osztályra nem tagolódik, sem tisztjei, illetve fogalmazói kara nincs. Nagyobb községekben, ahol külterület van, vagy körjegyzőségeknél a kisközségekben körzeti rendőrőrs szervezendő, amelynek vezetője a rendőrkáplár, aki közvetlen alárendeltje a rendőrbiztosnak.

A járásokban járási kapitányság szervezendő, mint a községi rendőrbiztosságok közvetlen parancsnoksága és járásra kiterjedő különleges alakulatok szervezete. Vezetője, illetve parancsnoka a járási kapitány és mellette tisztek, illetve fogalmazói kar is van, és a kapitányság politikai és bűnügyi osztályra tagozódik.

A megyei városokban városi kapitányság szervezendő, amely az illető város összes rendészeti szolgálatát ellátja. Szervezetileg ugyanolyan rangú szervezet, mint a járási kapitányság, azonban belső tagozódásában eltérő. Nemcsak különleges alakulatai vannak, hanem szervezetébe tartozik a város egész őrszemélyzete is. Ezen kívül a külterületekre körzeti őrsöket alakít, ugyanúgy, mint a rendőrbiztosság. Vezetője a városi kapitány.

Egy-egy megye össze járási és városi kapitányságai a megyei főkapitányság alá tartoznak. Ugyancsak a megyei főkapitányságnak vannak az egész megye szolgálatot ellátó különleges alakulatai, mint a rendőriskola, különleges nyomozók, autós egységek stb. Főnöke a megyei főkapitány.

 városokban városi főkapitányság szervezendő. Az ugyanolyan rangú szervezet, mint a megyei főkapitányság, azonban nemcsak magasabb parancsnokság és a különleges alakulatok szervezete, hanem ellátja az őrszolgálatot is a város területén. A külterületre körzeti őrsöket alakít, mint a megyei városok kapitánysága. Vezetője, illetve parancsnoka avárosi főkapitány.

Budapesten különleges szervezetű főkapitányság szervezendő a különleges fővárosi viszonyoknak megfelelően.

Az összes megyei és városi főkapitányságok fölötti országos szervezet az Országos Főkapitányság, amely közvetlenül a Belügyminiszter alá tartozik. Vezetője a rendőrség legfőbb parancsnoka az országos főkapitány.

6./ Kinevezés, áthelyezés, fegyelmi jog. A rendőrtiszteket, valamint a rendőrbiztosságok altiszti állományú vezetőit az illető önkormányzat jelölése alapján a Belügyminiszter nevezi ki. A legénységet pedig a Belügyminiszter kiküldötteiből és az önkormányzatok képviselőiből alakított toborzó bizottságok veszik fel, s ennek alapján nevezi ki őket az országos rendőrfőkapitány.

Az országos főkapitányt a Belügyminiszter és a miniszterelnök előterjesztésére az államfői jogokat gyakorló szerv nevezi ki. Az áthelyezés joga a Belügyminisztert, illetve a rendőrség magasabb parancsnokait illeti. Főkapitányok, kapitányok és rendőrbiztosok áthelyezéséhez azonban az érdekelt önkormányzatok hozzájárulása is szükséges. Bizonyos esetekben azonban föltétlen áthelyezési jog illeti meg a Belügyminisztert, illetve a rendőrség magasabb parancsnokait.

A fegyelmi jog az országos főkapitányon keresztül a Belügyminisztert illeti. Emellett azonban az önkormányzatoknak a megfelelő rendőrszervezet tagjaira nézve fegyelmi eljárást kezdeményező joga van, s ez esetben a Belügyminiszter köteles elrendelni az eljárást. Ilyen esetekben a fegyelmi eljárás lefolytatásában az önkormányzat arányosan képviselteti magát. Az ilyen fegyelmi eljárásoknál a vizsgálat idejére az illető felfüggeszthető.

7./ Az így újjászervezett államrendőrség egységes karhatalmi szervezete lesz az országnak. Ilyen szervezet képes ellátni azokat a rendészeti feladatokat is, amelyeket a régi rendszerben a csendőrség végzett el. A csendőrséget tehát nem kell újra felállítani, annál is inkább, mert ez az intézmény, nem indokolatlanul gyűlöltté tette magát a nép szemében. Az államrendőrség körvonalazott szervezetében minden lehetősége megvan annak, hogy a községi és külterületi rendőrségi szervek hibátlanul ellássák azt a karhatalmi szolgálatot, amelyet korábban a csendőrség végzett el. Természetesen a csendőrség helyén működő rendőrszervezeteket különleges felszereléssel és kiképzéssel kell megszervezni, és e vonatkozásban föl lehet használni a csendőrség tapasztalatait.

Az aktára kézzel írták rá:

1944. évre

tisztlegénység
Csendőrség:74716 321
Rendőrség:87312 684
345
-------------
196529 005

Rendőrségnél:

Orvos:27
Számvevő:113
Kezelő:998
Detektív:1546
555
--------
3239

Jelzet: MOL XIX-L-1-a, 1. doboz, 30-I62-1945-15025 (1945. január 13.) (Magyar Országos Levéltár Pénzügyminisztérium iratai)

Ezen a napon történt augusztus 07.

1942

II. világháború: A guadalcanali csata kezdete.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő