T Á J É K O Z T A T Ó
a Politikai Bizottság tagjai részére

A SZETA korábban jelzett lengyel szolidaritási akciója - lengyel gyermekek magyarországi üdültetése - 1981. július 10-26. között megvalósult. A lengyel csoport 24 gyermekből és 3 felnőttből állt. Vezetőjük a szélsőjobboldali politikai beállítottságú Anna Grabowska-Rikielna, a Szolidaritás Mazowsze Titkárságának vezetője volt; a kísérők között volt a KOR képviselője is.

Az üdültetés megszervezését és anyagi fedezetét a SZETA vállalta. Az akcióval a lengyel ellenzékkel való szolidaritás aktív kinyilvánítását, bel- és külföldi propagandájuk növelését akarták elérni.

A lengyel gyermekcsoportot a repülőtéren 25-30 ismert ellenzéki személy fogadta. Minden lengyel - a gyerekek is - "Solidarnosc" feliratú sapkát és trikót viselt és ugyanilyen feliratú táskájuk volt. A gyerekeket 15 magángépkocsin Erős Tamás belsőépítész kékkúti nyaralójába vitték. Az üdültetés lebonyolításában a SZETA-sokon kívül mintegy 40, ellenséges-ellenzéki tevékenységéről ismert személy vett aktívan részt. A nyaraltatás szervezetlen, az elhelyezés zsúfolt volt, a higiéniai feltételek sem voltak biztosítva. A gyerekek idejük nagy részét céltalanul töltötték, néhány kirándulást szerveztek számukra.

A kékkúti üdülés alatt a tábort francia, holland és NSZK állampolgárok is felkeresték. Egy lengyel, francia és svájci állampolgárt a magyar hatóságok provokatív magatartásuk miatt kiutasítottak.

A Köjál ellenőrizte az üdültetés körülményeit. Ennek hatására a szervezők úgy döntöttek, hogy az üdültetés második felében a gyermekeket kisebb csoportokban Budapestre hozzák, és különböző személyek lakásán helyezik el. A lengyel gyerekek elutazásukkor élelmiszert és mosószert tartalmazó csomagokat kaptak, amelyek kivitele ellen a vámszervek nem emeltek kifogást.

A SZETA vezetői kapcsolataikon keresztül akciójukról tájékoztatták a nyugati tömegkommunikációs eszközöket. Propagandájuk célja, hogy bebizonyítsák: a lakosság és a fiatalok aktívan támogatták az üdültetési akciót, és ez a SZETA ellenzéki céljaival való széleskörű egyetértést mutatja.

Demszky Gábor újságírót, a Világosság c. lap munkatársát, aki májusban Varsóban előkészítette az üdültetési akciót, elbocsátották állásából.

B u d a p e s t, 1981. augusztus 14.

Győri Imre
(a KB Agit. Prop. Osztályának vezetője)

Kis János
1982. augusztus 31-én, a gdanski megállapodás második évfordulóján szerte Lengyelországban tüntetések voltak, és a Szolidaritás arra kért bennünket, hogy egy nappal korábban hozzunk össze egy tüntetést Budapesten. Nekik fontos volt, hogy ez egy nappal korábban legyen. Ez meg is történt. Egy kis tüntetés volt a Bem-szobornál, lehettünk ott ötvenen vagy hatvanan, plusz körülbelül kétszer annyi civil ruhás meg egyenruhás rendőr.

Konrád György
Drámai összeütközés nem volt, a rendőrök négy embert vittek el. Mindegyikük másként viselkedett. Nagy Bálint nehéz testű ember lévén húzatta magát, Haraszti - aki tudta, hogy a nyugati diákmozgalmak ilyen esetben mit csináltak - rögtön hasra vágta magát, akkor elkezdték húzni, de hirtelen eszébe jutott, hogy új cipő van a lábán, és a cipő orra ily módon elveszti a glazúrt, ezért felpattant, és ment délcegen. De még aznap este, illetve éjjel mindenki kijött, akiket bevittek.

Pákh Tibor
Én is elmentem oda. Ott azt mondták, hogy azokat, akiknek a megemlékezést kellett volna tartaniuk, időközben a rendőrség letartóztatta, így nem tudják elmondani a beszédüket. Akik maradtak, azon hezitáltak, hogy mit csináljanak. Akkor én tartottam egy megemlékezést, amelyben megemlítettem a magyarok Nagyasszonyát és Lengyelország királynőjét, a Szűzanyát, beszéltem közös történelmi kapcsolatainkról, és nyomatékkal hívtam fel a figyelmet arra, hogy nekünk keményen szolidárisnak kell lennünk a lengyelekkel, mert ugyanazokért a célokért és eszményekért harcolnak, amelyekért mi.

Kis János
Úgy adódott, hogy egy magyar barátom akkor éppen Lengyelországban volt, és 31-én elment misére Varsóban. Ott hallotta, amikor elmondták, hogy Magyarországon volt ez a tüntetés, és ez hatással volt arra, hogy milyen morállal mentek ki aztán az emberek a templomból az utcára tüntetni.

Konrád György
Én 1982-ben kaptam egy meghívást Berlinbe, a Wissenschaftskollege zu Berlinbe. Megadták az útlevelet, kimehettem. Előzőleg Donáth Ferenc felhívott, találkoztunk, és ő mondta, hogy az a per, amit Michnikkel és társaival szemben akarnak lefolytatni nagyon keménynek ígérkezik, mert a definíciója annak, amivel vádolják őket, magába foglalja a halálos ítélet lehetőségét is. Én akkor írtam egy levélfélét a New York Review of Booksba, ami meg is jelent, s amelyben emlékeztettem arra, hogy Nagy Imrének is garantálták a biztonságát, aztán mi lett a vége. Ezért készüljön fel a közvélemény arra, hogy ez a lengyel per - ha olyan nyomás fog bekövetkezni - veszélyes fordulatot ölthet. Azt hiszem, erre való reakcióként Rényi Péter hosszú cikket írt a Népszabadságba, amelyben főként engem piszkált. Nem babra megy a játék - ez volt az írás címe. Aztán mindez nyitány lett a különböző házkutatásokhoz, gyakorlatilag akkor számolták fel a Rajk-butikot, és vették el Rajk Lászlótól azt a Galamb utcai lakást, ahol a szamizdat kiadványokat árulták.