Bihari József munkaszolgálatos visszaemlékezése

A forrás különlegessége elsőként maga a napló-forma. A háború után a túlélő zsidók többsége különféle beilleszkedési stratégiákat választott. Közülük legjellemzőbb, hogy elhagyták identitásukat annak reményében, hogy a megkülönböztetésük, üldöztetésük s a vészkorszak többé ne történhessen meg. Sokan közülük végleg feloldódtak a többségi társadalomban, mások pedig csak évtizedek múltán voltak képesek beszélni az átéltekről.

A háború utáni néhány éves átmeneti demokratikusnak induló periódusban a túlélők igyekeztek kibeszélni fájdalmukat: 1945-1948 között számos visszaemlékezés, riportregény látott napvilágot, sok munkaszolgálatos a sajtóban is megnyilvánult. A kiépülő kommunista állampárt azonban egyre szorította el a levegőt, s a homogenizálódó szocialista társadalomban nem volt szükséges, és nem is volt lehetséges a zsidók [popup title="különállása" format="Default click" activate="click" close text="Elsősorban ajánlható: VARGA LÁSZLÓ: Zsidókérdés 1945–1995. Világosság, 1992. 1. sz. 62–67.; [GYŐRI] SZABÓ RÓBERT: A kommunista párt és a zsidóság Magyarországon. Windsor, Bp., 1995.; GYŐRI SZABÓ RÓBERT: A kommunizmus és a zsidóság az 1945 utáni Magyarországon. Gondolat, Bp., 2009.; GYURGYÁK JÁNOS: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Osiris, Bp., 2001., 581–600."].

Ez a kétfelől jövő, de egyazon irányba mutató folyamatban Bihari József kéziratos visszaemlékezése azért is figyelemre méltó, mert már a Rákosi-korszakban, 1951-ben vetette papírra „Akikkel nem kellett elszámolni. Útinapló" címmel. A Holokauszt Emlékközpontban további kettő, az évek során kisebb változáson átesett, kézzel írott változata is megtalálható e szövegnek: a második verzió keltezetlen, a legutóbbi 1957-ben

. Az egyes változatok azonban nem tartalmaznak lényegi eltéréseket.

Az alábbiakban a visszaemlékezés első, 1951-es mintegy 200 gépelt oldal terjedelmű verziójának leglényegesebb részeit közöljük. Egész pontosan: a napló legelső, lényegtelen felvezető mondatait mellőztük, illetve az utolsó, az összterjedelem mintegy 40%-át jelentő egybefüggő részt kihagytuk. A kimaradt szövegkorpusz az irtózatos küszködéssel, a keret további kegyetlenségeivel terhes visszavonulás beszámolója, amelynek legvégén, 1944 márciusának második felében Bihari és társai szovjet hadfogsága kerültek.

Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény: 2012.31.20.

A memoár értékét a cselekmény és a megírás között lévő csekélynek számító időn túl az is növeli, hogy saját - ugyancsak meglévő - naplófeljegyzésein

. Információi egybecsengenek századtársa és barátja, Lantos József háború után papírra vetett is. A munkaszolgálat során ezek a - bizonyában a tárcájában rejtegetett - kis lapokra, nem ritkán a levéltárcájában hordott, gimnáziumi tanítványainak dolgozatai hátlapjára töltőtollal, rendszertelenül (2-3 naponta, néhol hetente-kéthetente) lerótt szikár, lényegre törő feljegyzésekből megállapítható, hogy Bihari visszaemlékezéseinek cselekményvezetése, adatai megegyeznek a naplófeljegyzéseiben rögzített eseményekkel. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy szerzője néhány év távlatából élénken emlékezett, így bizonyára (legalábbis részben) fejből írta memoárfeljegyzéseit. Megjegyzendő, hogy az 1942. november 27-én induló naplófeljegyzéseiben nem ír a dorosicsi mészárlásról. Ennek során magyar honvédek a visszavonulás során Ukrajnában, Kijevtől 150 kilométerre, a nyugatra lévő Dorosics kolhoztelepülésen a flekktífusszal lábadozó 1943 tavaszán több száz muszosra rágyújtották a pajtát, a menekülőket pedig [popup title="lelőtték" format="Default click" activate="click" close text="Dorosicsról bővebben lásd: ZELK ZOLTÁN: A dorosici [!] tűz. Szabadság, 1947. február 11.; Munkaszolgálat a Don-kanyarban: i. m., 69–74., 193–334. és FREILICH, SAMUEL: The Coldest Winter. New York, Holocaust Library, 1989.; LŐWY DÁNIEL: Valójában mi is történt Dorosicsban? Népszabadság, 2014. február 26. http://nol.hu/kritika/20140226-valojaban_mi_is_tortent_dorosicsban-1447213"]. Eliezer Kahan túlélő így emlékezett: „Bevittek bennünket a legnagyobb pajtába, amely már zsúfolva volt betegekkel. Beszorítottuk magunkat olyanok közé, akik öntudatlanul feküdtek. Nemcsak a földön, hanem egymáson is hevertek a betegek. A padlás is tele volt nyöszörgő, öntudatlan emberekkel. [...] Napokig feküdtünk öntudatlan állapotban. Aki nem tudott kimászni ételosztáshoz, nem kapott enni. Vizet még adtak néha a mozgásképes bajtársaknak, de ételt csak egyszer és a pajtán kívül. Néha órákig hallottuk, hogy valaki vízért könyörög, de senki nem bírt mozdulni. [...] Orvost nem láttunk. A kezelés bunkóütésekből állt. A hullákat sokáig nem vitték el, majd végül mi vonszoltuk ki őket a

tömegsírba

	[X] LŐWY DÁNIEL: Valójában mi is történt Dorosicsban? i. m., http://nol.hu/kritika/20140226-valojaban_mi_is_tortent_dorosicsban-1447213

." Dorosicsot saját élményein túlmenően bizonyára egyik barátja beszámolója alapján vette bele memoárjába (legalábbis Lantos József szövegével egybevetve ez tűnik ), tehát, nem saját élmény alapján írta. Ez érthető, hiszen elsősorban az életét kellett védelmeznie, valamint ebben az időben a honvédkeret tagjai elvették írószerszámát is. De ez csupán kizárólag a vérengzés leírására igaz, az utána lévő szövegrészek végig Bihari élményei.

Bihari - egy fennmaradt dokumentum szerint - regénnyé akarta formálni nagyívű visszaemlékezését („regényrészlet" címmel maradt fent hagyatékában több oldalnyi

), ez a szándéka azonban nem valósult .

A forrást a közérthetőség kedvéért mai helyesírással közöljük, kivéve azokon a helyeken, ahol a korabeli írásmód történeti-jelentésbeli információt hordoz. Ez esetekben meghagytuk az egykori írásképet. A naplóban használt szokatlan vagy szabálytalan nyelvi fordulatokat meghagytuk, rájuk „[!]" megjegyzéssel hívjuk fel az olvasók figyelmét. A hiányos szavakat, ahol mód nyílott rá és nem feltétlenül egyértelmű a jelentése, [...]-ben egészítettük ki. A naplószöveget - ahol szükséges volt - értelmező jegyzetekkel láttuk el.