Elkészül az első Ford T-modell.Tovább
A balassagyarmati túszdráma és a Munkásőrség
A helyi munkásőrparancsnok először a helyi pártbizottságnak jelentett
„16.10 órakor Csík Sándor 3/2. szakaszparancsnok telefonon jelentette, hogy […] Balassagyarmat térségében 10–15 fős fegyverrel is rendelkező csoport több személyt tart fogságában, és zsaroló követelésekkel lép fel a kormánnyal szemben. (Pénzt, helikoptert, szabad elvonulást követel.) Parancsnok elvtársat és helyetteseit nem találva, a budapesti ügyeleti szolgálattól tájékozódtam, hogy van-e tudomása fenti eseményről. Nemleges válasza után összeköttetést kerestem a balassagyarmati egységügyeletessel, azonban a megyei ügyeletes vonalhibára hivatkozva nem kapcsolta.”
Zárójelentés a balassagyarmati eseményekről
Munkásőrség Nógrád megyei Parancsnokság
Salgótarján
Munkásőrség Országos Parancsnokság
Hadműveleti osztály vezetőjének
Budapest
Tárgy: zárójelentés a balassagyarmati eseményekről
Mint az előző jelentésből ismert - a január 11-i 09.00 órára kért követeléseik - a két fegyveres makacsul ragaszkodott terveik véghajtásához, az akció vezetősége úgy döntött, hogy a 11-i követeléseiket sem teljesítik, folytatják a kifárasztás, megtörés taktikáját.
11-én 02.15 h-kor megkezdődött az akció utolsó fázisa, mely 33 órán keresztül tartott. Ez idő alatt fő feladat az volt, hogy olyan pillanatot válasszanak ki a mesterlövők, amikor az idősebbik Pintye-gyerek (a géppisztolyos) túszok nélkül bukkan fel valamelyik ablaknál. Ez 12-én kb. 12.10 h-kor következett be.
A mesterlövők - a munkásőrség távcsöves puskájával - három lövéssel, illetve találattal megsemmisítették a géppisztolyos idősebbik gyereket, ezzel egy időben két rohamcsoport rendőrkutyák bevonásával szinte másodpercek alatt lefogták a kisebb fiút, aki már eldobta a pisztolyt és megadta magát.
A még benntartózkodó 12 leány sértetlenül jutott ki az előre odaállított mentőautóba. (azért 12 lány, mert 11-én az egyik kislányt kiengedték vízért, és a lány már nem akart visszamenni).
Az akció utolsó három órájában az összes munkásőri igénybevétel 50 fő volt. Technikai eszközökből: r-105/d rádiók és 2 db távcsöves puska lett igénybe véve.
Az akció befejezése után a munkásőri és más segítő erők fokozatos kivonása kezdődött meg. 16.30 h-kor a bevonult munkásőr állományhoz szóltam néhány mondatot, ahol helytállásukat méltattam, és megköszöntem az odaadó, fáradtságot nem ismerő munkájukat.
12.00 h-tól már csak a párt- és saját objektum megerősített őrsége funkcionált, az összes többi munkásőr fegyverét, felszerelését leadta és hazament.
18.00 h-kor a járási parancsnok nekem jelentette, hogy minden fegyver- és lőszer hiánytalanul megvan.
Az
(Koplányi elvtársnak) utasítást adtam arra, hogy egy rövid időn belül - a helyi pártvezetés egyetértésével - tartsanak egy értékelést az egész állomány előtt az eseményekről és a munkásőrség helytállásáról.Ezt kövesse néhány elvtárs kiemelkedő teljesítményéért jutalom és dicséret kiosztása.
Az akció befejezése után
megköszönte az összes résztvevő erők helytállását. Külön megköszönte a munkásőrök áldozatvállalását.Én végig részt vettem az akciót vezető törzs munkájában, az akció vezetősége és a munkásőrség járási parancsnoksága között a kapcsolat és az együttműködés folyamatos és megbízható volt.
Minden feladatot, amit a munkásőröknek kellett végrehajtani, rajtam keresztül az én utasításomra hajtott végre az egység parancsnoka, illetve a törzse.
Az együttműködés tekintetében új tapasztalatokat szereztünk, amit hasonló vagy más éles feladat végrehajtásában hasznosítani tudunk.
Salgótarján, 1973. január 13-án.
| Bogyin József s. k. megyei pk. helyettes |
Jelzet: Magyar Országos Levéltár MOL M-KS 295. f. 1. cs. 1973/2. ő. e. - Rendkívüli események.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 12.
1908
1914
A Szerbia elleni hadjárat kezdeteként a Monarchia seregei átlépték a határt, a Drina folyónál.Tovább
1914
Franciaország és Nagy-Britannia hadat üzen Magyarországnak.Tovább
1919
A horvát és szerb alakulatok megszállták a Vendvidék jelentős részét (a mai Muravidék), amelyet a trianoni békeszerződés a Szerb–Horvát–...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő