A Lengyel Rádió az 1956-os magyar forradalomról

A szerző Lengyel Rádió és Televízió Archívumában nemrégiben bukkant rá az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos korabeli lengyel rádióműsorokra. A felvételek közül tizenkettőt őriztek meg, a többi a meglehetősen átgondolatlan, „lendületből” végrehajtott selejtezések áldozatává vált. A megmaradt anyagok között riportok, beszámolók, tudósítások és kommentárok egyaránt megtalálhatók, s ezek átfogó „hangos” képet adnak a a lengyel nemzet szolidaritásáról, a magyarok iránti rokonszenvéről, segítségnyújtásáról a budapesti harcok eseményeiről, pusztításairól az 1956-os forradalom idején.

Az országból és a világból (Z kraju i ze świata), magazinműsor
1956. december 10.

Bemondó: Kedves hallgatóink, most Anna Retmaniak „Lengyel segítség Magyarországnak" című riportsorozatának ötödik része következik.

Retmaniak: Létezik Magyarországon egy mágikus erejű szó - „lengyel-Polak" -, amely hallatán az ajtók többsége kinyílt előttünk Budapesten.

Éppen ennek a varázsszónak köszönhetően lehetőségünk adódott meglátogatni néhány budapesti kórházat, megtekinteni az összes kórtermet és elbeszélgetni a sebesültekkel.

A kórházak különösen érdekeltek engem, hiszen főleg ide küldtük segélyszállítmányainkat, amelyek elsőként érkeztek külföldről Magyarországra. Nem voltam olyan kórházban, ahol ne mutatták volna: - ez lengyel penicillin, ez lengyel vér, ez lengyel plazma, mindez tőletek. Az volt az érzésem, büszkék arra, hogy éppen mi, lengyelek adtuk nekik ezt az első, olyannyira szükséges segítséget.

Hallgassák meg, mit mond Balázs doktor, a Vas utcai kórház orvosa: „A következőket mondhatom magának a forradalomnak a kitöréséről, illetve az események kezdetéről. Október 23-án reggel még semmit sem tudtam a forradalom kitöréséről. Azon a napon reggel súlyos műtétet hajtottam végre. Késő este kollégám lakásából - ahol éppen voltam - felhívtam a kórházat, hogy érdeklődjem a megműtött beteg állapotáról. Akkor közölte velem a nővér, hogy kitört a forradalom. Arra kért, azonnal menjek be, mert a kórházban a sebesültek tömege fekszik. Kedd estétől már a teljes orvosi és ápolónői személyzet dolgozott, és csütörtök délután fél háromig egyfolytában műtöttük a sebesülteket. Szeretném kiemelni Budapest lakosainak hősiességét, akik nem törődvén a veszéllyel, eljöttek a kórházba, gyógyszereket hoztak, és vért adtak. Aztán érkezett a segítség önöktől."

Minden orvos csodálattal beszél a lengyel pilótákról. Elmondták, nem akarták elhinni, hogy bárki is vállalkozott ilyen körülmények között a repülésre. Kivilágítatlan repülőtereken, földi irányítás nélkül le- és felszállni - ez valóban hősiesség. Azt mondták: - Köszönjétek meg nekik a mi nevünkben...

Ellátogattam a Gellért-hegy alatt húsz méter mélységben található földalatti kórházba, ahol dr. Máthé András vezetett körbe. Máthé doktor nyakában kis láncon egy lövedék lóg. - „Ez az első lövedék, amelyet kórházunkban egy sebesültből operáltam ki - mondja. Egyébként azt a sérültet szintén az önök segítségével mentettük meg. Volt olyan időszak, amikor a mi vérünk kevésnek bizonyult. Menjünk, nézze meg ezt a beteget személyesen is!"

Cziráki István üdvözlésképpen felemelkedik egy kissé ágyából. Nemsokára elhagyhatja a kórházat, és megláthatja újszülött kislányát, akit még nem is ismer.

- „Nagyon örülök - mondta -, hogy a Lengyel Rádión keresztül üdvözölhetem feleségemet és újszülött kislányomat. Azt üzenem nekik, hogy vigyázzanak magukra és egymásra. A lengyel nemzetnek pedig azt kívánom, hogy ne véres úton, mint mi, hanem békés úton haladjon a boldog jövő felé. Niech żyje Polska!"

Köszönetnyilvánítást, jókívánságokat rengeteget tudnék átadni, nagyon-nagyon sokat, mindenki, akivel beszélgettem, arra kért, mondjam el otthon, hogyan éreznek a magyarok a lengyelek iránt...

Az egyik kórteremben találkoztam egy hatéves fiúcskával, az egyik ápolónő gyermekével, akit a mama nem tudott hol és kire hagyni. A lakásukat szétlőtték, így a fiúcska ott sétálgat a kórházban, és igyekszik anyukájának segíteni.

Amikor meglátta a mikrofont a kezemben, mindenáron szólni akart néhány szót. - „Üdvözlöm az összes lengyel úttörőt, magamnak pedig azt kívánom, hogy legyen béke nálunk" - mondta.

Úgy gondolom, hogy ennek a hatéves gyermeknek a szavai az egész magyar nemzet legforróbb vágyát fejezték ki.

A magyarok békét akarnak...

APRT, PNA, 354/3.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők