A Lengyel Rádió az 1956-os magyar forradalomról

A szerző Lengyel Rádió és Televízió Archívumában nemrégiben bukkant rá az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos korabeli lengyel rádióműsorokra. A felvételek közül tizenkettőt őriztek meg, a többi a meglehetősen átgondolatlan, „lendületből” végrehajtott selejtezések áldozatává vált. A megmaradt anyagok között riportok, beszámolók, tudósítások és kommentárok egyaránt megtalálhatók, s ezek átfogó „hangos” képet adnak a a lengyel nemzet szolidaritásáról, a magyarok iránti rokonszenvéről, segítségnyújtásáról a budapesti harcok eseményeiről, pusztításairól az 1956-os forradalom idején.

Az országból és a világból (Z kraju i ze świata), magazinműsor
1956. október 28.

Bemondó: A Lengyel Vöröskereszt felhívására folyamatosan jelentkeznek a varsói véradóállomásokon azok az emberek, akik a magyarországi sebesültek számára vért adnak. Az egyik ilyen állomáson, a Katowice utcában vagyunk.

Egy nővér hangja: - Véradásra kérem Zbigniew Śliwa urat, Jerzy Kotliński urat és Karol Sobiesiak urat.

Riporternő: Vasárnap délelőtt tíz óra van. Ezen a napon a Katowice utcai véradóállomás rendszerint zárva tart. Ma a Lengyel Vöröskereszt varsói részlegének felhívására már reggel hét óra óta jelentkezik a varsói ifjúság, főként a Varsói Tudományegyetem ifjúsága, amely elsőként válaszolt a felhívásra: „Vért a magyaroknak!"

Riporternő: - Úgy látom, ön már adott vért, igaz?

Másik női hang: - Igen, egy órával ezelőtt adtam vért. Minden bizonnyal az keltette fel a figyelmét, hogy be van jódozva a kezem.

Riporternő: - Doktor úr, ezt a vért - mint ahogy azt a sajtó és a rádió is közölte - repülőgépekkel Magyarországra küldik. Hogyan szervezik ezt meg?

Doktor: - A jelzésre, miszerint magyarországi szállításra készítenek elő egy repülőgépet, megpakoljuk a mentőautókat és kihajtunk a repülőtérre. Éppen fél óra múlva, tizenkét óra körül fog felszállni egy vért szállító repülőgép.

Riporternő a repülőtéren: - Önök most először visznek vért Budapestre?

Egy férfihang: - Igen, most először.

Másik férfihang: - Úgy két és fél óra múlva leszünk Budapesten. Kirakjuk a szállítmányt, és rögtön visszatérünk Varsóba. Hét óra körül leszünk ismét Varsóban.

Bemondó: Egy órával ezelőtt beszélgettünk a repülőtéren Wiktor Pełka kapitánnyal, aki már visszatért Budapestről.

Riporter: - Ön ma délben Budapesten volt?

Pełka kapitány: - Igen, reggel hat órakor szálltunk fel, tíz óra körül voltunk Budapesten, és délután tértünk vissza.

Riporter: - A magyar fővárosban szálltak le?

Pełka kapitány: - Nem, harminc kilométerre Budapesttől délre.

Riporter: - Milyen benyomásai vannak a repülőútról?

Pełka kapitány: - Tulajdonképpen nem sokat tudok erről mondani, egész idő alatt felhőben repültünk, az időjárás meglehetősen gyalázatos volt. A repülőtéren nyugalom honolt, azon kívül, hogy felfegyverzett katonák őrizték, semmi sem történt.

Riporter: - Volt alkalma magyarokkal beszélgetni a helyszínen?

Pełka kapitány: - Igen, természetesen beszédbe elegyedtünk. Nagyon köszönik ezt a segítséget, és továbbra is az a kérésük, hogy küldjünk még gyógyszereket. A kért gyógyszerek listáját magunkkal hoztuk, és ezeket holnap két újabb repülőgép viszi. Itt most azzal a felhívással fordulok a véradókhoz, hogy továbbra is jelentkezzenek, úgy, mint eddig, hogy a lehető legtöbb segítséget tudjuk nyújtani a magyaroknak.

Riporter: - Volt valami lehetősége, hogy megtudja, miként fest jelen pillanatban a helyzet Budapesten?

Pełka kapitány: - A repülőtéren maguk a magyarok sem tudnak tulajdonképpen semmi pontosat, a telefon-összeköttetés valószínűleg csak a parancsnoksággal áll fenn. Ilyen körülmények között teljesen természetes, hogy a katonák nem értesülnek azonnal a legfrissebb eseményekről.

Riporter: - Átrepült Budapest felett is?

Pełka kapitány: - Nem, a magyar főváros mellett repültünk el, s bár igaz, hogy nagyon alacsonyan, de tulajdonképpen így sem láttunk semmit.

Riporter: - Egyetlen tűzvészt sem lehetett látni?

Pełka kapitány: - Nem, nem, nem. Semmit sem láttunk. A repülőtéren és környékén teljes nyugalom volt, de egyébként is a lengyel nagykövetségről azt mondták nekünk, hogy már a városban is jórészt helyreállt a nyugalom. Igaz, van még néhány tűzfészek, ezeknél időről-időre lövöldöznek, de mindez tőlünk, a repülőtértől igencsak messze volt.

APRT, PNA, 353/5.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt október 07.

1915

Bulgária a központi hatalmak oldalán belép az első világháborúba.Tovább

1938

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választmánya határozatában támogatja a Felvidék visszacsatolását.Tovább

1938

Németországban törvényt hoznak, mely előírja, hogy minden zsidó állampolgár útlevelébe "J" megkülönböztető jelzést kell pecsételni.Tovább

1949

Megalakul a Német Demokratikus Köztársaság (NDK).Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő