A Kristály-éjszaka: náci rohamcsapatok zsinagógákat, zsidó üzleteket gyújtanak fel Németország és Ausztria városaiban.Tovább
A Lengyel Rádió az 1956-os magyar forradalomról
A szerző Lengyel Rádió és Televízió Archívumában nemrégiben bukkant rá az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos korabeli lengyel rádióműsorokra. A felvételek közül tizenkettőt őriztek meg, a többi a meglehetősen átgondolatlan, „lendületből” végrehajtott selejtezések áldozatává vált. A megmaradt anyagok között riportok, beszámolók, tudósítások és kommentárok egyaránt megtalálhatók, s ezek átfogó „hangos” képet adnak a a lengyel nemzet szolidaritásáról, a magyarok iránti rokonszenvéről, segítségnyújtásáról a budapesti harcok eseményeiről, pusztításairól az 1956-os forradalom idején.
Az országból és a világból (Z kraju i ze świata), magazinműsor
1956. október 28.
Bemondó: A Lengyel Vöröskereszt felhívására folyamatosan jelentkeznek a varsói véradóállomásokon azok az emberek, akik a magyarországi sebesültek számára vért adnak. Az egyik ilyen állomáson, a Katowice utcában vagyunk.
Egy nővér hangja: - Véradásra kérem Zbigniew Śliwa urat, Jerzy Kotliński urat és Karol Sobiesiak urat.
Riporternő: Vasárnap délelőtt tíz óra van. Ezen a napon a Katowice utcai véradóállomás rendszerint zárva tart. Ma a Lengyel Vöröskereszt varsói részlegének felhívására már reggel hét óra óta jelentkezik a varsói ifjúság, főként a Varsói Tudományegyetem ifjúsága, amely elsőként válaszolt a felhívásra: „Vért a magyaroknak!"
Riporternő: - Úgy látom, ön már adott vért, igaz?
Másik női hang: - Igen, egy órával ezelőtt adtam vért. Minden bizonnyal az keltette fel a figyelmét, hogy be van jódozva a kezem.
Riporternő: - Doktor úr, ezt a vért - mint ahogy azt a sajtó és a rádió is közölte - repülőgépekkel Magyarországra küldik. Hogyan szervezik ezt meg?
Doktor: - A jelzésre, miszerint magyarországi szállításra készítenek elő egy repülőgépet, megpakoljuk a mentőautókat és kihajtunk a repülőtérre. Éppen fél óra múlva, tizenkét óra körül fog felszállni egy vért szállító repülőgép.
Riporternő a repülőtéren: - Önök most először visznek vért Budapestre?
Egy férfihang: - Igen, most először.
Másik férfihang: - Úgy két és fél óra múlva leszünk Budapesten. Kirakjuk a szállítmányt, és rögtön visszatérünk Varsóba. Hét óra körül leszünk ismét Varsóban.
Bemondó: Egy órával ezelőtt beszélgettünk a repülőtéren Wiktor Pełka kapitánnyal, aki már visszatért Budapestről.
Riporter: - Ön ma délben Budapesten volt?
Pełka kapitány: - Igen, reggel hat órakor szálltunk fel, tíz óra körül voltunk Budapesten, és délután tértünk vissza.
Riporter: - A magyar fővárosban szálltak le?
Pełka kapitány: - Nem, harminc kilométerre Budapesttől délre.
Riporter: - Milyen benyomásai vannak a repülőútról?
Pełka kapitány: - Tulajdonképpen nem sokat tudok erről mondani, egész idő alatt felhőben repültünk, az időjárás meglehetősen gyalázatos volt. A repülőtéren nyugalom honolt, azon kívül, hogy felfegyverzett katonák őrizték, semmi sem történt.
Riporter: - Volt alkalma magyarokkal beszélgetni a helyszínen?
Pełka kapitány: - Igen, természetesen beszédbe elegyedtünk. Nagyon köszönik ezt a segítséget, és továbbra is az a kérésük, hogy küldjünk még gyógyszereket. A kért gyógyszerek listáját magunkkal hoztuk, és ezeket holnap két újabb repülőgép viszi. Itt most azzal a felhívással fordulok a véradókhoz, hogy továbbra is jelentkezzenek, úgy, mint eddig, hogy a lehető legtöbb segítséget tudjuk nyújtani a magyaroknak.
Riporter: - Volt valami lehetősége, hogy megtudja, miként fest jelen pillanatban a helyzet Budapesten?
Pełka kapitány: - A repülőtéren maguk a magyarok sem tudnak tulajdonképpen semmi pontosat, a telefon-összeköttetés valószínűleg csak a parancsnoksággal áll fenn. Ilyen körülmények között teljesen természetes, hogy a katonák nem értesülnek azonnal a legfrissebb eseményekről.
Riporter: - Átrepült Budapest felett is?
Pełka kapitány: - Nem, a magyar főváros mellett repültünk el, s bár igaz, hogy nagyon alacsonyan, de tulajdonképpen így sem láttunk semmit.
Riporter: - Egyetlen tűzvészt sem lehetett látni?
Pełka kapitány: - Nem, nem, nem. Semmit sem láttunk. A repülőtéren és környékén teljes nyugalom volt, de egyébként is a lengyel nagykövetségről azt mondták nekünk, hogy már a városban is jórészt helyreállt a nyugalom. Igaz, van még néhány tűzfészek, ezeknél időről-időre lövöldöznek, de mindez tőlünk, a repülőtértől igencsak messze volt.
APRT, PNA, 353/5.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 09.
Budapesten is bevezetik az új forgalmi rendet, a jobb oldali közlekedést (vidéken ez már 1941.július 6.óta érvényben volt).Tovább
Az első nagyszabású rendezvényre került sor az Almásy téri „művészeti bázison”.Tovább
Megkezdik a berlini fal lebontását. Az NDK megnyitja államhatárait az NSZK irányában.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő