A Lengyel Rádió az 1956-os magyar forradalomról

A szerző Lengyel Rádió és Televízió Archívumában nemrégiben bukkant rá az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos korabeli lengyel rádióműsorokra. A felvételek közül tizenkettőt őriztek meg, a többi a meglehetősen átgondolatlan, „lendületből” végrehajtott selejtezések áldozatává vált. A megmaradt anyagok között riportok, beszámolók, tudósítások és kommentárok egyaránt megtalálhatók, s ezek átfogó „hangos” képet adnak a a lengyel nemzet szolidaritásáról, a magyarok iránti rokonszenvéről, segítségnyújtásáról a budapesti harcok eseményeiről, pusztításairól az 1956-os forradalom idején.

Marian Bielicki, a Lengyel Rádió kiküldött tudósítója jelenti Magyarországról
1956. október 29.

A tegnapi napnak, amikor közzétették az új kormánynak a nemzet jogos követeléseit teljesítő programját, fordulóponttá kell válnia a magyar események menetében. A tegnapi nyilatkozat, csakúgy, mint a szintén tegnap meghozott számos előremutató döntés, határozott fordulatot jelent az események és a felkelés értékelésében. Sajnos ez a fordulat nagyon, de nagyon későn következik be. És ez még jobban megnehezíti azt a cseppet sem könnyű helyzetet, amelyben a kormány találta magát.

A felkelőmozgalom nagyon széles rétegeket fogott át, és az egész nemzet helyeslésével és szimpátiájával találkozott, mivel ez az ő törekvéseit fejezte ki. Éppen ezért vélem úgy, hogy csupán elenyésző támogatást tudnak maguknak biztosítani azok az ellenséges erők, amelyek a helyzetet saját céljaik megvalósítására igyekeznek kihasználni. Nem könnyű most lecsendesíteni azt a hatalmas ingerültséget, amelyet az előző kormány késlekedő és rövidlátó politikája előidézett. A múlt gaztettei, a még nem is olyan régen a változások jelszavaival fellépő, de pontosan az ellenkezőjét tévő hamis politika, a nemzeti méltóság megsértése, az események értékelése és az ellenük tett lépések - mindez az általános bizalmatlanság széles alapját hozta létre. Ezért olyan nehéz a Nagy Imre-kormánynak, amely a programját teljes mértékben meg kívánja valósítani, visszanyernie a nemzet bizalmát, megszereznie annak hitét. A párt egyik újonnan megválasztott vezetője ezt találóan így fogalmazta meg: „Sokan közülünk nem a saját cipőjükben járnak." Mert nehéz dolog a bizalom akkor, amikor olyan gyakran és olyan brutálisan visszaéltek vele.

Ma a városban viszonylagos nyugalom uralkodik. Lövések csak ritkán és mindössze a főváros egyes pontjain hallatszanak. Remélhető, hogy a felkelés hamarosan kialszik. Rövidesen megszűnik a testvérgyilkos harc, és a magyar nemzet hozzálát majd törekvései békés megvalósításához. Ennek alapja az új Nagy Imre-kormány programjába foglalt azon pontok azonnali életbeléptetése lehet, amelyek a leginkább kifejezik a nemzet általános követeléseit. Ide tartozik a múltban elkövetett szörnyű gaztettek és még ennél is inkább a felkelés idején végrehajtott gyilkosságok miatt a nemzet által gyűlölt belbiztonsági csapatok feloszlatása. Ide tartozik az az általános követelés, amely a legfontosabb teendőnek az előző kormány által behívott szovjet csapatok Budapestről történő kivonását tartja.

Csak az új kormány két bejelentésének azonnali végrehajtása adhat olyan bázist, amelyen megkezdődik a nemzet bizalmának újjászületése a párt és a kormány iránt, bázist, amelyen végbemehet a teljes belső konszolidáció, és éppen ez most a legszükségesebb. Ez vet teljes egészében véget a testvérgyilkos harcnak, a tömegek és a vezetés között tátongó űrnek. Ez nyitja meg az utat a gazdagabb és jobb élet felé.

APRT, PNA, 607/2.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők