A moszkvai csonka olimpia

A moszkvai csonka olimpia - bár Szovjetunió kétségkívül presztizsveszteséget szenvedett - összességében sikeresnek bizonyult. Ugyanakkor világossá vált, hogy az olimpiai mozgalmat át kell alakítani. Ennek egyik jele volt Juan Antonio Samaranch megválasztása a NOB elnökévé, aki 30 évig irányította és átalakította az olimpiai mozgalmat. Ekkor azonban még nem lehetett látni, hogy a válság a következő olimpiát is érinti és a "birodalom" megpróbál visszavágni.

Jelentés a Politikai Bizottságnak a XXII. nyári olimpiai játékokról és a magyar csapat szerepléséről

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KB   
KÖZIGAZGATÁSI ÉS ADMINISZTRATÍV
OSZTÁLYA
SZIGORÚAN BIZALMAS!
Bp., 1980, november 28.
KAO/387/11/ 1980. sz.
Készült: 2 példányban

J e l e n t é s
A Politikai Bizottságnak
a XXII. nyári olimpiai játékokról és a magyar csapat szerepléséről

A moszkvai olimpián 81 nemzet képviseletében 5700 versenyző vett részt; 74 olimpiai és 36 világcsúcs született.

Az enyhülésellenes erők bojkott-kísérletei lényegében meghiúsultak. A Szovjetunió minden korábbinál magasabb színvonalon biztosította a rendezés valamennyi feltételét. Az olimpiai játékok példás szervezettséggel, jó légkörben, a béke, a népek barátsága jegyében zajlottak le.

A szocialista országok küldöttségei szoros egységben tevékenykedtek, összehangolt munkával sikerült közös javaslataikat elfogadtatniuk, pozícióikat megerősíteniük az olimpiai és a nemzetközi sportmozgalomban. Erősödött a szocialista és a fejlődő országok együttműködése.

Az olimpia eseményeiről a sajtó, a rádió és a TV tárgyilagosan, közmegelégedésre tájékoztatta a lakosságot. A technikai feltételek biztosításában közreműködő magyar vállaltok, szakemberek kivívták a rendező ország, a nemzetközi sportszervezetek és a nézők elismerését.

I.

 1) A magyar olimpiai csapat a montreálinál jobb, a hagyományokat megközelítő eredményekkel teljesítette a célkitűzéseket, összességében megfelelően szerepelt. Versenyzőink döntő többsége megfelelő küzdőképességet, fegyelmezett magatartást tanúsított, a csapat jó közösséget alkotott.

A 23 olimpiai sportág közül 21-ben vettünk részt 273 versenyzővel. 7 arany, 10 ezüst és 15 bronzérmet, összesen 231 pontot szereztünk. A sportolók jó kiválasztását mutatja, hogy a csapat tagjainak 60 %-a került az első hat hely egyikére.

 2) Az egyes sportágak szereplése.

  1. A várakozásnál jobb teljesítményt nyújtottak a birkózók, a férfi úszók és a sportlövők.
    Legeredményesebb sportágunk a birkózás volt. Kötöttfogású birkózóink eddigi legjobb olimpiai szereplésükkel igazolták az új szakvezetés törekvéseit, amely elsősorban az edzéskövetelmények és módszerek nemzetközi színvonalra emelésére, a versenyzők küzdőképességének, győzniakarásának növelésére irányult.

    Férfi úszásban a szakvezetők jól hasznosították a montreáli gyenge szereplés tapasztalatait és ezúttal jól sikerült a formaidőzítés is. A sportág szűk hazai élvonala miatt azonban csak kevés versenyszámban indulhattak úszóink. Női úszásban - az utánpótlás, a kiválasztás és a felkészítés alacsony színvonala következtében - a döntőbe jutást sem tudtuk elérni.

    Sportlövőinknek tervszerű, szervezett munkával több versenyszámban sikerült a nemzetközi élmezőnyhöz felzárkózniuk.
  2. A célkitűzéseknek megfelelően szerepeltek az öttusázók, a cselgáncsozók, az ökölvívók, a női kosár- és röplabdázók, valamint a férfi kézilabdázók.

    Az öttusában hosszadalmas szakmai vita után sikerült egységes csapatot kialakítani. A még jobb teljesítmény a fizikai számokban kiütköző hiányosságok miatt maradt el.

    Cselgáncsban a több éves céltudatos utánpótlás nevelés, valamint a küzdőmodor eredményes megváltoztatása hozta meg a sikert.

    Ökölvívásban sikerült meggyorsítani az új tehetségek fejlődését. A rendelkezésre álló idő azonban kevésnek bizonyult még jelentősebb eredmények eléréséhez.A női kosárlabda- és röplabda-, valamint a férfi kézilabdacsapat a távolmaradások következtében jutott részvételi joghoz. Mindhárom csapat élni tudott a lehetőséggel, jól használta ki a rövid felkészülési időt.
  3. A kajak-kenu, a súlyemelés és a torna sportág elmaradt a tervektől, de olimpiai aranyérmekkel és további értékes helyezésekkel jelentősen hozzájárult a csapat eredményességéhez.

    A kajak-kenuzók nem tudták megismételni a legutóbbi világ- és Európa-bajnokságokon elért helyezéseiket. Hiányzott a vezetés egysége, a felkészülés nem volt megfelelően összefogva. Több esélyes versenyző kudarcában kiütköztek a pszichikai felkészítés hiányosságai. A válogatást túlzottan sok és éles vita előzte meg.
    Férfi tornában a versenyzők új mozdulatsorokat, új gyakorlatelemeket mutattak be, a szakvezetők korszerű edzésmódszereket alkalmaztak. Mindez biztosította a lépéstartást a világ élvonalának fejlődésével.

    Női tornászaink eredményes felkészítését nagymértékben gátolta az egység és az összefogás hiánya. A versenyzők gyakorlatainak anyagerőssége csak részben felelt meg az olimpiai színvonalnak.

    Súlyemelésben az év nagy részében edzőtáborokban folyó - elkerülhetetlen - központosított felkészítés sok belső feszültség és probléma forrásává vált, amely nehezítette a feladatok maradéktalan elvégzését.
  4. Elmaradtak a várakozástól a vívók, a vízilabdázó és a női kézilabdázók.

    1908 óta ez volt az első olimpia, amelyen vívásban nem szereztünk aranyérmet. Az olimpiai felkészítés során a sportvezetés - a szakmai egység hiánya és a személyi ellentétek felerősödése miatt - személyi és szervezeti változtatásokra kényszerült. Az új szakvezetés nagymérvű fiatalítást hajtott végre, de a célkitűzéseket így sem sikerült megvalósítani. Az esélyes versenyzők és csapatok többsége a kritikus pillanatokban alulmaradt. Nem sikerült a formaidőzítés és a lélektani felkészítés.

    Vízilabdában a csapat helyezése, játéka és magatartása nagy csalódást okozott. Az együttes - minden szükséges feltétel biztosítása ellenére - mind szakmailag, mind morálisan felkészületlennek bizonyult. A közösségi szellem, az erkölcsi helyzet megromlását elsősorban a következetlen, elnéző vezetői magatartás idézte elő.

    Női kézilabdában a csapat korábbi edzőjét - egészségi okok miatt - fel kellett menteni. Ez hátrányosan befolyásolta az együttes játékfelfogását, megbontotta a csapat egységét.
  5. Az atléták ezen az olimpián is - a kedvező felkészülési lehetőségek ellenére - a vártnál lényegesen gyengébb teljesítményt nyújtottak. A versenyzők többsége még a csapatba kerüléshez meghatározott szinteket sem tudta elérni, legnagyobb esélyeseink pedig korábban elért kiemelkedő eredményeik megközelítésére sem voltak képesek. Ezek oka elsősorban a rossz formaidőzítés és a vezetés gyengesége volt. A szakvezetők nem tudták végrehajtani a felkészülési terveket, a szövetség többször elvtelen engedményt tett a versenyzőknek, egyes edzőknek és egyesületeknek.
  6. Több sportágban csak egy-egy versenyszámban tudtuk biztosítani az olimpiai felkészülést. A vitorlázók, a lovasok és az íjászok megfelelő eredményeket értek el, míg az evezősök és a kerékpárosok még a szerény várakozástól is elmaradtak.
  7. Labdarúgásban, férfi kosárlabdában és röplabdában - e sportágak alacsony hazai színvonala miatt - nem sikerült az olimpiai részvételi jogot megszerezni.

3) A magyar olimpiai csapat 231 pontos összeredményéhez a kiemelt sportegyesületek 63%-kal járultak hozzá. A célkitűzéseket az Újpesti Dózsa teljes egészében, a Tatabányai Bányász SC az alsó határon teljesítette. A Budapesti Honvéd a célkitűzés alsó határától is elmaradt, jóllehet a megszerzett pontok alapján a második helyre került. A többi - tíz - központilag irányított sportegyesület gyenge teljesítményt nyújtott.

A kiemelt sportegyesületek várakozástól elmaradó teljesítményének több oka van. Nem sikerült elérniük, hogy élvonalbeli szakosztályaikban a munka megfeleljen a nemzetközi követelményeknek. Ez egyrészt a megfelelő szakemberek hiányára, a korszerűtlen és igénytelen edzésmunkára, a lazaságok eltűrésére, az egyesületi vezetés hiányosságaira vezethető vissza. Másrészt nem volt elég hatékony a központi irányítás és a szövetségek munkája sem. A kelleténél több vita folyt ezúttal is a központi és a sportegyesületi felkészülés helyes arányairól.

II.

Az olimpián szerzett legfontosabb tapasztalatok:

  1. A versenysport nemzetközi élvonala az elmúlt olimpia óta is rohamosan fejlődött. A fejlődésnek ez az üteme várhatóan jellemző lesz a következő ciklusra is.
  2. Növekedett az erkölcsi, akarati tényezők jelentősége, a pszichikai felkészítés fontossága. Csak erős akaratú, erkölcsileg is fejlett versenyzők voltak képesek tudásuk legjavát nyújtani, önmagukat felülmúlni. Olimpikonjaink többsége rendelkezett ezekkel a tulajdonságokkal, ugyanakkor néhány nagy tudású versenyzőnk nem tudta elviselni az esélyesség terhét.
  3. Olimpiai célkitűzéseink reálisnak, a felkészítés elvei helyesnek bizonyultak. Az ehhez szükséges feltételek - néhány létesítmény kivételével - biztosítottak voltak.
  4. Az olimpiai eredményességünket alapvetően meghatározó sportágak egy részében sikerült lépést tartani a nemzetközi színvonal fejlődésével. A jól szerepelt versenyzők többsége fiatal, fejlődőképes sportoló, akik esetenként jól ellensúlyozták tapasztaltabb, esélyesebb társaik gyengébb szereplését.
    Az objektíven mérhető - érmekben, helyezésekben is legjobban kamatozó - sportágakban nem történt kellő előrelépés. Az atlétika, az evezés, a kerékpározás és az úszás sok versenyszámában - a jelentős erőfeszítések ellenére - ezúttal sem sikerült megfelelő tudású versenyzőket felkészíteni.

    Még a sikeres sportágaink is szűk utánpótlás bázison tevékenykednek. A labdajátékok tartós visszaesését tükrözi, hogy a selejtező tornákon hat csapatunk nem tudta kivívni az olimpiai részvétel jogát.
    Női versenyzőink aránytalanul kevés ponttal /29/ járultak hozzá a csapat összteljesítményéhez.
  5. A tervszerűbb és szervezettebb munka ellenérre az elmúlt négy évben erősen hullámzott a legtöbb sportág fejlődése. Az edzésmódszerek korszerűsítésének lassú üteme egyes sportágakban az eredmények szinten tartására volt csak elegendő. Az élversenyzők felkészítésében javult az edzők, a sportorvosok és a kutatók együttműködése, de ez a legtöbb sportágban még elmaradt a nemzetközi színvonaltól.
  6. Élsportolóink felkészítésére, az eredményességre több esetben negatívan hatott a morális jellegű problémák, az anyagias gondolkodásmód felerősödése. Mindehhez gyakran elnéző, következetlen és határozatlan vezetői magatartás is párosult.
  7. Az olimpiai felkészülés programjának végrehajtását egyes sportági szövetségeken belül túl sok vita és éles személyi ellentét kísérte. Számos probléma forrása volt a központi és az egyesületi felkészítés eltérő értelmezése és gyakorlata. Kiderült, hogy jónéhány szövetségi és sportegyesületi vezető felkészültsége, vezetői készsége nem éri el a kívánt színvonalat.

III.

Javasoljuk, hogy az 1984. évi olimpiára felkészülés célkitűzése a Moszkvában elért eredmények megszilárdítása legyen. Ennek érdekében a felkészülés során megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a következőkre:

  1. Megfelelő tájékozottsággal kel rendelkezni a nemzetközi élvonal fejlődésének tendenciáiról, a legkorszerűbb tudományos ismeretekről és eljárásokról. Folyamatosan fejleszteni kell az edzések tartalmát és módszereit.
  2. A versenysportban az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell helyezni a sportolók nevelésére, erkölcsi, akarati tulajdonságaik fejlesztésére. Nagyobb figyelmet kell fordítani az erkölcsi ösztönzésre, az anyagias szemlélet visszaszorítására. A morális tényezők kapjanak nagyobb szerepet a válogatási követelmények között.
  3. A felkészülést - a reális lehetőségek számbavé ;telével - széles sportági alapokon kell megszervezni. Ezen belül az alapsportágak fejlesztésére, a hagyományosan eredményes versenyszámaink megerősítésére, valamint női sportolóink eredményességének fokozására kell törekedni.
  4. Szélesebb körű összefogást kell megvalósítani a tehetséges fiatal versenyzők feljuttatásában és sokoldalú felkészítésében.
  5. Eredményesebbé kell tenni a központilag irányított sportegyesületek és az élvonalbeli szakosztályok tevékenységét. Hatékonyabban kell ösztönözni és segíteni a nemzetközi színvonal elérésére képes versenyzők számának növelését. Jobb összhangot, eredményesebb együttműködést kell kialakítani a sportegyesületek, a szakosztályok és a sportági szakszövetségek között.
  6. Erősíteni kell a vezetés egységét. Javítani kell a központi, a szövetségi irányítás és a sportegyesületi vezetés színvonalát. Ennek érdekében egyértelműbben kell meghatározni a feladatokat, a felelősök körét, javítani kell a végrehajtás ellenőrzését. Határozottabban, következetesebben és időben kell fellépni a nemkívánatos jelenségekkel szemben. Mindez szükségessé teszi a sportvezetők, az edzők gondosabb kiválasztását, rendszeres továbbképzését, a munkájukkal szembeni nagyobb követelménytámasztást.
  7. Biztosítani kell az olimpiai felkészülés feltételeit, a pénzeszközök gazdaságos felhasználását.

HATÁROZATI JAVASLAT

  1. A Politikai Bizottság a jelentést elfogadja.

    Megállapítja, hogy a XXII. nyári olimpián részt vett magyar csapat a célkitűzéseket teljesítette.
  2. Egyetért azzal, hogy a jelentésben foglaltak képezzék a következő olimpiára történő felkészülés alapjait.

    A Titkárság mellett működő Testnevelési és Sportbizottság, valamint az illetékes pártszervek kísérjék figyelemmel és segítsék az 1984-es olimpiai tervek kidolgozását és megvalósítását.
  3. 3) Az előterjesztés és a határozat - szerkesztett formában - jelenjen meg az időszerű politikai kérdésekről szóló /fekete-fehér/ tájékoztatóban.

Az előterjesztést a Titkárság mellett működő Testnevelési és Sportbizottság megtárgyalta.

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT
KÖZPONTI BIZOTTSÁGA
 

H A T Á R O Z A T

A Politikai Bizottság a XXII. nyári olimpiai játékokról és a magyar csapat szerepléséről készült jelentést tudomásul veszi. Megállapítja, hogy a moszkvai olimpián részt vett magyar csapat a célkitűzéseket teljesítette.

Az 1984. évi olimpiára történő felkészülés célkitűzése a Moszkvában elért eredmények megszilárdítása legyen. Ennek érdekében a felkészülés során megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a következőkre:

  1. Megfelelő tájékozottsággal kell rendelkezni a nemzetközi élvonal fejlődésének tendenciáiról, a legkorszerűbb tudományos ismeretekről, eljárásokról, és azokat a lehetőségeknek megfelelően alkalmazni kell. Folyamatosan fejleszteni szükséges az edzések tartalmát és módszereit.
  2. A versenysportban az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell helyezni a sportolók nevelésére, erkölcsi, akarati tulajdonságaik fejlesztésére, pszichikai felkészítésére. Nagyobb figyelmet kell fordítani az erkölcsi ösztönzésre, az anyagias szemlélet visszaszorítására. A morális tényezők kapjanak nagyobb szerepet a válogatási követelmények között.
  3. A felkészülést - a reális lehetőségek számbavételével - széles sportági alapokon kell megszervezni. Ezen belül az alapsportágak fejlesztésére, a hagyományosan eredményes versenyszámaink megerősítésére, valamint női sportolóink eredményességének fokozására kell törekedni.
  4. Szélesebb körű összefogást kell megvalósítani a tehetséges fiatal versenyzők felkutatásá ;ban és sokoldalú felkészítésében.
  5. Eredményesebbé kell tenni a központilag irányított sportegyesületek és az élvonalbeli szakosztályok tevékenységét. Hatékonyabban kell ösztönözni és segíteni a nemzetközi színvonal elérésére képes versenyzők számának növelését. Jobb összhangot, eredményesebb együttműködést kell kialakítani a sportegyesületek, a szakosztályok és a sportági szakszövetségek között.
  6. Erősíteni kell a vezetés egységét. Javítani kell a központi, a szövetségi irányítás és a sportegyesületi vezetés színvonalát. Ennek érdekében egyértelműbben kell meghatározni a feladatokat, a felelősök körét, javítani kell a végrehajtás ellenőrzését. Határozottabban, következetesebben és időben kell fellépni a nemkívánatos jelenségekkel szemben. Mindez szükségessé teszi a sportvezetők, az edzők gondosabb kiválasztását, rendszeres továbbképzését, a munkájukkal szembeni nagyobb követelménytámasztást.
  7. Biztosítani kell az olimpiai felkészülés feltételeit, a pénzeszközök gazdaságos felhasználását.

A Titkárság mellett működő Testnevelési és Sportbizottság, valamint az illetékes pártszervek kísérjék figyelemmel és segítsék az 1984-es olimpiai tervek kidolgozását és megvalósítását.

Z Á R A D É K:

  1. A jelentést és a határozatot kapják:
     - Korom Mihály elvtárs, az MSZMP KB titkára,
    - a Központi Bizottság osztályvezetői,
    - Borbándi János elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese,
    - az OTSH elnöke
    - a KISZ Központi Bizottság első titkára
  2. A jelentés és a határozat - szerkesztett formában - jelenjen meg a KB Agitációs és Propaganda Osztályának bizalmas tájékoztatójában.

MOL M KS 288.f. 5/815. ő.e. Magyar Országos Levéltár (Eredeti, aláírásokkal hitelesített jegyzőkönyv és a tárgyhoz kapcsolódó előterjesztés, határozat)

Ezen a napon történt szeptember 20.

1929

Budapesten levetítik az első hangosfilmet („Az éneklő bolond”).Tovább

1956

Kétnapos tartózkodásra Budapestre érkezett Luther Evans, az UNESCO főigazgatója. A látogatás eredményeképpen Magyarország fokozatosan...Tovább

1990

Ratifikálják a két Németország újraegyesítését.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő