A volt jobboldali és polgári pártok és vezetőik az állambiztonsági szervek látókörében

„Alapvető feladat a nyilvántartott személyek szűrése és közülük azoknak a személyeknek kiválasztása, akik állambiztonsági szempontból magatartásuk és tevékenységük alapján indokoltnak látszik, a folyamatos ellenőrzésük megszervezése. Kiválasztani azokat a személyeket, akik tömegbefolyással rendelkeznek és hajlamosak ellenséges tevékenység elkövetésére. Szükséges a vonaldossziéban szereplő személyek ellenőrzése abból a célból, hogy közéjük megfelelő ügynöki beszervezést eszközöljünk. Ez lehetőséget ad ismeret bővítésére, a személyek alapos és többoldalú megismerésére.”

Bevezetés

A kommunista állambiztonsági szervek 1950-től a hálózati operatív ellenőrzést igénylő objektumokról (különösen fontos üzemek, hivatalok, vagy települések, járások stb.) ún. objektum- vagy más néven vonal-dossziét nyitottak, amelyek az elhárítási vonallal kapcsolatos dokumentáció gyűjtésére szolgáltak. Amennyiben az objektum megszűnt vagy az elhárítási vonal megszűnése folytán az iratokra operatív szempontból már nem volt szükség, a dossziét irattározták, és egy "O" jelzetű archív számot kaptak.

A megfigyelt objektumok között fontos szerepet kaptak a volt szélsőjobboldali, polgári pártok éppúgy, mint a volt koalíciós pártok, köztük a "jobboldali" szociáldemokraták. Ezek társadalmi támogatottsága, befolyása ugyanis jóval nagyobb volt kommunista pártnál, így nem véletlen, hogy volt vezetőiknek és aktivistáiknak az ellenőrzését különösen fontosnak tartották az ötvenes-hatvanas, sőt még a hetvenes években is. Az országosan és a megyékben is vezetett dossziékban nemcsak az adott párthoz tartozó személyek 1950 utáni tevékenységére vonatkozó iratok találhatók, hanem magának a pártnak a története, jellemzése is - természetesen állambiztonsági szempontból.

A dossziékból egyrészt a volt állambiztonsági szervek múltról alkotott képe vizsgálható, másrészt az is kutatható, hogy magának a rendszernek a történelemszemlélete mennyire táplálkozott állambiztonsági forrásokból, illetve fordítva, a szervek mennyire követték az aktuális szemléletet. A dossziékban jól nyomon követhető az elhárítási vonal története is: milyen csoportokra terjedt ki az ellenőrzés, hogyan módosult a célcsoport az idők folyamán. A dossziék tehát elsősorban az állambiztonsági szervek működésére vonatkozóan hordoznak fontos információkat. Mindazonáltal maguknak a pártoknak, szervezeteknek a történetére nézve is kitűnő források ezek a dokumentumok, természetesen figyelembe véve keletkezésük körülményeit. Különösen igaz ez az azokban a megyékben vezetett dossziékra, ahol a helyi politikai életre vonatkozóan csak néhány elszórt visszaemlékezés, és jobbára a helyi sajtó anyaga szolgál forrásul, mivel a helyi politikai és társadalmi szervek iratanyaga nem került levéltárba.

Az itt közölt dokumentumok a Szabolcs-Szatmár megyei állambiztonsági szervek által a "Volt fasiszta és burzsoá pártok tagjairól" vezetett, eredetileg 35-OD-3842, az archiválást követően az O-14863 számot kapott dossziéban találhatók. Azért választottam ezt a dossziét, mert noha viszonylag szerény az anyaga, még így is megmutatja a forrásban rejlő lehetőségeket. Másrészt a megye politikatörténete szinte teljesen feltáratlan terület, ennek vizsgálatát kiválóan szolgálhatják ezek az iratok. A dossziét 1967-ben nyitották, majd 1972-ben, az elhárítási vonal megszűnésével, le is zárták. A dossziéban található jelentések azt mutatják, hogy különböző vonalakon korábban is gyűjtöttek a jobboldali pártokra vonatkozó anyagokat, csak 1967 után vonták ezeket össze. Külön elhárítási vonalat képezett a nyilaskeresztes párt, amelyről egy 1958-as jelentés található a dossziéban, illetve a volt polgári pártok és jobboldali szocdemek vezetőinek ellenséges tevékenysége, amit egy 1962-es jelentés is bizonyít. Ezeket a vonalakat már 1964-re egyesíthették, amint azt egy ebből az évből származó jelentés mutat.

Az egymást követő jelentések szövegezésükben több ponton megegyeznek, és a vonallal kapcsolatos operatív teendők sem változtak érdemben az évek során. Ez azt mutatja, hogy az objektummal összefüggő munkában nem történt érdemi előrehaladás, a megoldandó feladatok jórészt ugyanazok maradtak. Ebben szerepet játszhatott a szerv személyi állományának színvonala is, amire vonatkozóan szintén érdekes adalékokat tartalmaznak a dokumentumok. Maga az elhárítási vonal tulajdonképpen csak az ide tartozó személyek megfigyelésének koordinálását szolgálta, nem az objektummal kapcsolatos érdemi munkát. Az objektumhoz tartozó, az állambiztonsági szervek látókörébe került személyek nyilvántartási anyagait ugyanis az alapdossziéhoz tartozó külön dossziékban, ún. pafkákban helyeztek el. Ezeknek az eredményeit azonban, amennyire a fennmaradt iratokból meg lehet állapítani, érdemben nem építették be a jelentésekbe.

A dokumentumokból jól megfigyelhető az elhárítási területen a súlypontok eltolódása. A hatvanas évek elején a legveszélyesebb elemeknek a szerv a volt kisgazdapárti és "jobboldali" szociáldemokrata politikusokat tekintette. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott az, hogy 1956-ban jórészt ők aktivizálták magukat nagyobb számban, befolyásuk a forradalom helyi eseményeire viszonylag nagy volt. 1970-re a súlypont a nyilasokra, valamint a Horthy-korszak kormánypártjaira és a vezető közigazgatási tisztviselőkre helyeződött át. Ennek valószínűleg voltak biológiai okai is, mivel a nyilasok a viszonylag fiatalabb korosztályokból kerültek ki, míg a korábban megfigyelés alá vont idősebb kisgazda és szocdem vezetők meghaltak, vagy idős korukra tekintettel törölték Őket a nyilvántartásból. A döntő ok mégsem ez volt, hanem a volt koalícióval kapcsolatos megítélés változása: árulkodó ebből a szempontból az 1970-es jelentésen [4. dokumentum] található kézírásos megjegyzés.

Az iratok az "objektumokra", azaz a volt pártokra, elsősorban a vezetőik 1945 utáni tevékenységét illetően is kitűnő forrásul szolgálnak. Megvizsgálható, miként illeszkedtek a kiépülő államszocializmus rendszerébe, mennyire álltak azzal szemben, hogyan őrizték meg volt párttársaikkal a kapcsolatot stb. Az összefoglalókból mindazonáltal információk nyerhetők e pártok 1945 előtti tevékenységéről is. Különösen értékes ebből a szempontból a megyei nyilas szervezetekről szóló jelentések, jelentés-részletek, mivel erről tudományos feldolgozás még egyáltalán nem született. Kiderül belőle például, hogy a nyilaskeresztes párt széles támogatottságát nemcsak az 1939-es választáson elért megyei eredménye mutatja, hanem taglétszáma is jelentős volt, vezetői aktív, tudatos szervezőmunkát végeztek a megyében. értékes forrást jelentenek az ilyen típusú dossziékban az objektumot képező szervezetek működésével kapcsolatban keletkezett korabeli iratok is. Ebben a dossziéban például szerepel egy 1938-as nyilas pártvacsora résztvevőinek a névsora, melyet a nyíregyházi rendőrkapitányság jelentett a főispánnak, valamint a Magyar élet Pártja Polgári Olvasó Körének egy 1942-ből fennmaradt választmányi jegyzőkönyve [5. dokumentum]. Különösen ez utóbbi értékes, mivel ilyen jellegű iratok egyáltalán nem kerültek levéltárba.

A dokumentumokat az eredeti központozással közlöm, ezen kívül a nyilvánvaló helyesírási hibákat, elírásokat javítottam. A neveket minden esetben a monogramokkal helyettesítettem, egyrészt személyiség- és adatvédelmi okokból, másrészt, mert az iratközlés szempontjai nem teszik szükségessé a konkrét személyek azonosíthatóságát. Kivételt csak az 1942-ből származó jegyzőkönyvvel tettem, amit az irat keletkezésétől eltelt idő hosszúsága indokol.

Ezen a napon történt június 17.

1940

A Szovjetunió elfoglalja a három balti államot: Észtországot, Lettországot és Litvániát.Tovább

1944

Izland kikiáltja függetlenségét.Tovább

1946

P. István tanuló, a Teréz körút 15. számú ház romos padlásteréből egy órán keresztül lövöldözve megölt két orosz katonát és egy magyar nőt...Tovább

1953

Népfelkelés az NDK-ban.Tovább

1967

Az első kínai kísérleti hidrogénbomba-robbantás.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő