1944 – A Frantic fedőnevű légi hadművelet: A brit és amerikai légierő több csapást mér magyarországi célpontokraTovább
"Aki nincs ellenünk, az velünk van"
Emigráns magyarok levelei 1962-ből
A pártközpont rendszeresen küldött az emigráció tagjainak különféle brosúrákat, szóróanyagokat. A külföldre szóló propagandához a Magyar Rádió Szülőföldünk című, rövidhullámon sugárzott adása is hozzájárult. Az itt közölt dokumentumoknak az adja az egyik érdekességét, hogy mindenki személyre szóló kísérőlevelet kapott a Szülőföldünk levélpapírján. Az MSZMP VIII. kongresszusának (1962. november 20–24.) irányelveit küldték meg 285, emigrációban élő magyarnak, kérve véleményüket, de csak 23 személy válaszolt. A válaszok sokfélesége jelzi a megszólítottak anyaországhoz való viszonyát.
Molnár György
Molnár György író
Wien, Hengasse 12
| Igen tisztelt Szerkesztő Úr! | Wien, 1962. november 22. |
Igazolom megtisztelő levele és a küldött brossura vételét. Figyelmesen elolvastam a Párt 8. kongresszusának alapelveit. Úgy érzem, kötelességem, hogy őszinte legyek. Az alapelvek olvasta után az volt az érzésem, hogy nagy utat tettünk meg: - az alvilág kénköves, szurokszagú, levegőtlen kamráiból feljutottunk a szabad levegőre, ahol végtelen utak felé nyílnak távlatok. De nem a betű, se a szó fegyvere az, amely engem meggyőz, - ezekkel szemben én szkeptikus vagyok, hiszen három fekete évtized áll hátam mögött. Engem csak a cselekedetek aranyfedezete győz meg. Ezt nem udvariasságból mondom, hanem mélységes meggyőződésből.
Hamisítók és jobboldali elemek el akarták sikkasztani a szocializmus humanista tartalmát. Hangsúlyozom: jobboldali elemek, mert az igazi baloldal - ahova ifjúkorom óta tartozom - a szabadságért, a szocialista humanizmusért, az igazságos és emberi törvényekért és ezen törvények betartásáért harcolt minden korban; elvetett minden üldözést és erőszakot és tiszteletben tartotta az emberi jogokat. Bennünket, régi baloldali újságírókat, a Horthy- és az utána következő fasiszta rendszer megfosztott minden munkalehetőségtől, büntetőtáborba cipelt, stb., aztán meg a Rákosi-rendszer folytatta elődeinek munkáját. Pedig mi, baloldali humanisták, ugyanazon célokért harcoltunk más úton - a kommunisták a revolúciót, mi az evolúciót választottuk. De a végcél ugyanaz. Ezért keserű szájízzel hagytam el hazámat, közel ötvenéves koromban.
Természetes tehát, hogy most örömmel és lelkesedéssel szemlélem, nemcsak hazám anyagi fejlődését, de ami számomra sokkal fontosabb, a szocialista humanizmus és a kultúra egészséges erőinek kibontakozását, a törvényességet, a magyar közszellem európai színvonalát, a könyvkiadás magas nívóját, a zenei és színházi kultúra emelkedését, a képzőművészet fellendülését, És azt a letagadhatatlan tényt, amelynek bizonyítéka az Ön írása: egy kommunista szerkesztő levelet ír egy emigráns, nem kommunista írónak. Ez a tény sokkal többet árul el a fejlődő magyar közszellemből, mint bármilyen brossura vagy propagandacikk.
Még csak annyit, - köszönöm kedves levelét és tiszta szívből kívánom, hogy mindazok az eszmények és célok, amelyekért a magyarság küzd, megvalósuljanak.
| Igaz nagyrabecsüléssel, híve: | Molnár György |
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.
Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.
Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.
Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.
A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.
A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. május 19.
Miklós Dániel
Főszerkesztő