"Aki nincs ellenünk, az velünk van"

Emigráns magyarok levelei 1962-ből

A pártközpont rendszeresen küldött az emigráció tagjainak különféle brosúrákat, szóróanyagokat. A külföldre szóló propagandához a Magyar Rádió Szülőföldünk című, rövidhullámon sugárzott adása is hozzájárult. Az itt közölt dokumentumoknak az adja az egyik érdekességét, hogy mindenki személyre szóló kísérőlevelet kapott a Szülőföldünk levélpapírján. Az MSZMP VIII. kongresszusának (1962. november 20–24.) irányelveit küldték meg 285, emigrációban élő magyarnak, kérve véleményüket, de csak 23 személy válaszolt. A válaszok sokfélesége jelzi a megszólítottak anyaországhoz való viszonyát.

Fejtő Ferenc

Le 30-10-62
Tisztelt Uram,

Köszönettel nyugtázom október 12-i levelét és az egyidejűleg megküldött "Irányelveket". Ez utóbbit nagy érdeklődéssel olvastam el, annál is inkább, mert egy nagyobb tanulmányon dolgozom Magyarország 1956 utáni politikai fejlődéséről.

Észrevételeimet a következőkben foglalhatom össze:

1. Az "Irányelvek" egészében véve, véleményem szerint, a Kádár János-féle "centrista" koncepció győzelmét, illetve megszilárdulását fejezik ki. Szellemükkel illetően legközelebb Gomulka koncepciójához állnak s megfelelnek a Hruscsov-vonalnak. Ezt a tényt az enyhülés és békés együttélés szempontjából mint pozitívumot kell elkönyvelni.

2. Ugyancsak reményt keltő pozitív tünetnek tekintem az "Irányelvek" következő pontjait:
A jószomszédi kapcsolatok fejlesztését Jugoszláviával (8. o.)
A tanuló ifjúság származási kategorizálásnak megszüntetését (19. o.)
A szellemi élet területén hirdetett türelmességet (38. o.)
A személyi kultusz felelőseivel való végeleges szakítást (41-42. és 55-56. o.)
A pártonkívüliek vezető pozícióba való helyezésének lehetőségét (47. o.)
A rehabilitációs eljárások meggyorsítását (56-59. o.)
A szocialista törvényesség helyreállítását (20. o.)

3. Mindezen a területen, véleményem szerint, az "Irányelvek" a XX-ik és XXII-ik szovjet pártkongresszusok döntéseit kodifikálják. Ez a tény azonban ellentmondásban áll azzal a tétellel, amely a 9-ik oldalon olvasható az "ellenforradalmi lázadásról". Nem gondolja-e �, hogy Kádár János 1956 november 1-i nyilatkozata közelebb áll a valósághoz? Érzésem szerint a rendszer ma elég erős ahhoz, hogy erről árnyalatosabb módon nyilatkozzék, és ne ítélje el fenntartás nélkül azokat a politikusakat és entellektüekelet, akik - bajba sodorták is őket az események - végső soron az ország dezorganizálásának és a Rákosi-klikk eltávolításának szükségében közel álltak az "Irányelvek" szerzőihez?

4. Nem értem azt sem, hogy például Bibó István, akinek szerepe, tudomásom szerint, igen mérsékelt és mérséklő volt 1956-ban, miért nem kap amnesztiát?

5. Mint fentebb írtam, az "Irányelvek" szellemét a Gomulka-féle koncepcióval rokonítom. Épp azért örülnék, ha felvilágosítna arról, hogy miért tért el oly élesen a magyar párt vonala a lengyelétől a kollektivizálás kérdésében? Miért "érlelődtek meg" Magyarországon a "termelőszövetkezés tömeges szervezésének gazdasági és politikai föltételei" s miért nem Lengyelországban, holott a két ország fejlődése egyébként párhuzamos? Vajon itt nem a "baloldali" nézetek felülkerekedéséről volt szó, még akkor is, ha a megvalósítás eszközei lényegesen különböztek a Rákosiék által alkalmazott eszközöktől?

�ülnék, ha a kérdéseimre válaszolna. Hangsúlyozom azonban, hogy észrevételemet és kérdéseimet mint magánember küldöm �nek és közzétételüket csak abban az esetben engedhetem meg, ah ez minden kihagyás és változtatás nélkül teljes egészében történnék.

 Kiváló tisztelettel:

Fejtő Ferenc

P. S. Tekintettel arra, hogy oly szíves volt felajánlani felvilágosításait köszönettel venném, ha a kongresszusra vonatkozó dokumentációs anyagot el tudná küldetni részemre és meg tudná érdeklődni, hogy a külföldi újságírók - mint a XXII-ik szovjet kongresszuson, Moszkvában - jelen lehetnek-e majd a kongresszus ülésein.

Ezen a napon történt január 27.

1944

A szovjet Vörös Hadsereg áttöri Leningrád több mint 2 éve tartó német blokádját.Tovább

1945

A szovjet Vörös Hadsereg felszabadítja a birkenaui és auschwitzi koncentrációs táborokat.Tovább

1967

Több mint 60 ország képviselője aláírja az Atomcsend-EgyezménytTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő