"Aki nincs ellenünk, az velünk van"

Emigráns magyarok levelei 1962-ből

A pártközpont rendszeresen küldött az emigráció tagjainak különféle brosúrákat, szóróanyagokat. A külföldre szóló propagandához a Magyar Rádió Szülőföldünk című, rövidhullámon sugárzott adása is hozzájárult. Az itt közölt dokumentumoknak az adja az egyik érdekességét, hogy mindenki személyre szóló kísérőlevelet kapott a Szülőföldünk levélpapírján. Az MSZMP VIII. kongresszusának (1962. november 20–24.) irányelveit küldték meg 285, emigrációban élő magyarnak, kérve véleményüket, de csak 23 személy válaszolt. A válaszok sokfélesége jelzi a megszólítottak anyaországhoz való viszonyát.

Fejtő Ferenc

Le 30-10-62
Tisztelt Uram,

Köszönettel nyugtázom október 12-i levelét és az egyidejűleg megküldött "Irányelveket". Ez utóbbit nagy érdeklődéssel olvastam el, annál is inkább, mert egy nagyobb tanulmányon dolgozom Magyarország 1956 utáni politikai fejlődéséről.

Észrevételeimet a következőkben foglalhatom össze:

1. Az "Irányelvek" egészében véve, véleményem szerint, a Kádár János-féle "centrista" koncepció győzelmét, illetve megszilárdulását fejezik ki. Szellemükkel illetően legközelebb Gomulka koncepciójához állnak s megfelelnek a Hruscsov-vonalnak. Ezt a tényt az enyhülés és békés együttélés szempontjából mint pozitívumot kell elkönyvelni.

2. Ugyancsak reményt keltő pozitív tünetnek tekintem az "Irányelvek" következő pontjait:
A jószomszédi kapcsolatok fejlesztését Jugoszláviával (8. o.)
A tanuló ifjúság származási kategorizálásnak megszüntetését (19. o.)
A szellemi élet területén hirdetett türelmességet (38. o.)
A személyi kultusz felelőseivel való végeleges szakítást (41-42. és 55-56. o.)
A pártonkívüliek vezető pozícióba való helyezésének lehetőségét (47. o.)
A rehabilitációs eljárások meggyorsítását (56-59. o.)
A szocialista törvényesség helyreállítását (20. o.)

3. Mindezen a területen, véleményem szerint, az "Irányelvek" a XX-ik és XXII-ik szovjet pártkongresszusok döntéseit kodifikálják. Ez a tény azonban ellentmondásban áll azzal a tétellel, amely a 9-ik oldalon olvasható az "ellenforradalmi lázadásról". Nem gondolja-e �, hogy Kádár János 1956 november 1-i nyilatkozata közelebb áll a valósághoz? Érzésem szerint a rendszer ma elég erős ahhoz, hogy erről árnyalatosabb módon nyilatkozzék, és ne ítélje el fenntartás nélkül azokat a politikusakat és entellektüekelet, akik - bajba sodorták is őket az események - végső soron az ország dezorganizálásának és a Rákosi-klikk eltávolításának szükségében közel álltak az "Irányelvek" szerzőihez?

4. Nem értem azt sem, hogy például Bibó István, akinek szerepe, tudomásom szerint, igen mérsékelt és mérséklő volt 1956-ban, miért nem kap amnesztiát?

5. Mint fentebb írtam, az "Irányelvek" szellemét a Gomulka-féle koncepcióval rokonítom. Épp azért örülnék, ha felvilágosítna arról, hogy miért tért el oly élesen a magyar párt vonala a lengyelétől a kollektivizálás kérdésében? Miért "érlelődtek meg" Magyarországon a "termelőszövetkezés tömeges szervezésének gazdasági és politikai föltételei" s miért nem Lengyelországban, holott a két ország fejlődése egyébként párhuzamos? Vajon itt nem a "baloldali" nézetek felülkerekedéséről volt szó, még akkor is, ha a megvalósítás eszközei lényegesen különböztek a Rákosiék által alkalmazott eszközöktől?

�ülnék, ha a kérdéseimre válaszolna. Hangsúlyozom azonban, hogy észrevételemet és kérdéseimet mint magánember küldöm �nek és közzétételüket csak abban az esetben engedhetem meg, ah ez minden kihagyás és változtatás nélkül teljes egészében történnék.

 Kiváló tisztelettel:

Fejtő Ferenc

P. S. Tekintettel arra, hogy oly szíves volt felajánlani felvilágosításait köszönettel venném, ha a kongresszusra vonatkozó dokumentációs anyagot el tudná küldetni részemre és meg tudná érdeklődni, hogy a külföldi újságírók - mint a XXII-ik szovjet kongresszuson, Moszkvában - jelen lehetnek-e majd a kongresszus ülésein.

Ezen a napon történt július 25.

1934

Sikertelen nemzetiszocialista hatalomátvételi kísérlet Bécsben, osztrák náci puccsisták megölik Engelbert Dollfuss osztrák kancellárt.Tovább

1957

Elindult Moszkvába az Express Ifjúsági Utazási Iroda és Szolgáltató Vállalat szervezésében utazó turisták első csoportja.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.

Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.

Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.

Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.

Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban. 
 

Budapest, 2026. június 29.

Miklós Dániel
főszerkesztő