"Aki nincs ellenünk, az velünk van"

Emigráns magyarok levelei 1962-ből

A pártközpont rendszeresen küldött az emigráció tagjainak különféle brosúrákat, szóróanyagokat. A külföldre szóló propagandához a Magyar Rádió Szülőföldünk című, rövidhullámon sugárzott adása is hozzájárult. Az itt közölt dokumentumoknak az adja az egyik érdekességét, hogy mindenki személyre szóló kísérőlevelet kapott a Szülőföldünk levélpapírján. Az MSZMP VIII. kongresszusának (1962. november 20–24.) irányelveit küldték meg 285, emigrációban élő magyarnak, kérve véleményüket, de csak 23 személy válaszolt. A válaszok sokfélesége jelzi a megszólítottak anyaországhoz való viszonyát.

Dr. Sulyok Dezső

Dr. Sulyok Dezső
182 Hamilton Street
New Brunswick, N. J.

1962. december 24.

Igen tisztelt Uram!

Amint múlt hó 20-án Önhöz írt levelemben előre jeleztem, a nekem megküldött füzet tartalmának második részével külön kis tanulmányban foglalkoztam, amely az Október 23 Mozgalom lapjának karácsonyi számában már meg is jelent itt New Yorkban. Noha a Mozgalom még nincs egyéves, és sehonnan sem kap anyagi támogatást, tehát csak tagjai áldozatkészsége tartja fenn, publicitásunk máris igen számottevő. A világ minden részéből futnak be hozzánk reflexiók közleményeinkre, amelyeket úgy látszik mindenki méltónak tart arra, hogy foglalkozzék velük.

Ezt bizonyítja például az Ön 1962. október 13-i rádióelőadása is, amit én is ismerek.

Egészen bizonyos tehát, hogy kommentárjaim igen széles körben ismertté válnak a százezres magyar emigráció tagjai között és felfokozott érdeklődéssel várják: lesz-e válasz és mi lesz abban?

Mellékelve megküldöm Önnek a Fáklyaláng legújabb számát, amely kis tanulmányomat tartalmazza. Amit annak végén kérek, hogy t. i. a mai magyar kormány, vagy a párt legfelsőbb szerve foglalkozzék azokkal olyan szellemben, ahogy én a brossurával tettem, azt igen komolyan értem és kérem. Nincs kérésemben sem félrevezetési szándék, sem a legkisebb hátsó gondolat. Ellenfélként állok szemben a mai magyar kormánnyal, de van egy pont, ahol találkozunk: mindkettőnknek, minden erőnk megfeszítésével keresnünk kell azt az utat, amelyen Magyarország mai zilált helyzetét rendezni lehet, mert Önök tudják otthon a legjobban, hogy ezen a téren feltétlenül kell tenni valamit.

Amint látja, én ráléptem az útra, amit rádióelőadása végén javasolt, még pedig igen komoly elhatározással. Ha Önöknél otthon van ember, aki partner akar lenni ehhez a gigászi feladathoz, én meg vagyok róla győződve, hogy a két vezető nagyhatalom igen komoly segítségét is meg tudjuk kapni a rendezést kereső tárgyalásokhoz. Mert - ezt meg én tudom - mindkettőnek nagyon fáj a seb, amit az 1956. évi magyar forradalom ejtett önérzetükön. Természetesen - ha otthon fel merik, és fel tudják venni a fonalalt - az út, amire rálépünk, borzasztóan küzdelmes és hosszú lesz, de megéri. Én az "A"-t kimondtam, hogy megjön-e rá visszhangként a "B" - ez most a nagy kérdés. És ez a történelmi próbatétele is mindkét oldalnak.

Kérem, ne feledjék el otthon, hogy most már igen sok szem figyeli, hogy mi lesz a folytatás. Nagy volna a csalódás, ha egyáltalában nem lenne folytatás. És ezt akartam: mindkét oldalt a nyilvánosság teljes ellenőrzése és ítélete alá akartam helyezni, mert ezt tartom egyedül becsületes útnak. A nyilvánosság ellenőrzése nemcsak súlyos terhet jelent, de megnyugtató biztosítékot is egyben.

Remélem, hogy a prostituált emigráció nem kövez meg, ha boldog újévet kívánok Önnek.

 Kitűnő tisztelettel:

Dr. Sulyok Dezső

Ezen a napon történt január 27.

1944

A szovjet Vörös Hadsereg áttöri Leningrád több mint 2 éve tartó német blokádját.Tovább

1945

A szovjet Vörös Hadsereg felszabadítja a birkenaui és auschwitzi koncentrációs táborokat.Tovább

1967

Több mint 60 ország képviselője aláírja az Atomcsend-EgyezménytTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő