Az 1980-1981-es lengyel válság és Magyarország visszaemlékezések alapján

„1980. augusztus 20. körül érkeztek az első hírek a lengyelországi eseményekről, arról, ami Gdanskban történik, és nagy szenzációnak számított, hogy megérkeztek Gdanskba a sziléziaiak. Ezzel Szilézia is csatlakozott a tengerparti sztrájkhullámhoz, és akkor lehetett érezni, hogy áttörés készül. S valóban, a hónap végére a lengyel pártvezetők megegyezésre kényszerültek egy olyan fiatalemberrel, akit a világ addig tulajdonképpen nem ismert - Lech Walesával.”

Az MSZMP KB levele a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, 1981. szeptember 17.
[részlet]

Tisztelt elvtársak!

A magyar kommunisták, dolgozó népünk nagy figyelemmel követi a Lengyel Népköztársaságban több mint egy éve zajló rendkívüli eseményeket. [] A jogos várakozással és reményekkel szemben az azóta eltelt időszak eseményei azt bizonyítják, hogy nem a szocializmus hívei, hanem az ellenségei lendültek támadásba, és nyílt konfrontációra, a hatalom megragadására törekednek. Ezt a tényt megállapították és elismerték Önök, a lengyel párt és állam felelős vezetői és az ország, a nép sorsáért aggódó más tényezők is.

A magyar és a lengyel népet, pártjainkat összekötő hagyományos barátság, közös szocialista céljaink, de országaink békéjének és biztonságának megőrzéséért vállalt közös felelősségünk is arra indít bennünket, hogy a jelenlegi rendkívül kiélezett helyzetben ismételten kifejezzük Önöknek aggodalmainkat. Erre késztet bennünket az is, hogy számunkra is mind nehezebbé válik népünk őszinte aggodalmát, de esetenként már a türelmetlenségét is kifejező kérdések megválaszolása, amelyeknek visszatérően az a lényege, hogy merre tart Lengyelország, meddig folytatódik a szocialista rendszer felszámolására irányuló törekvések és akciók veszélyes eszkalációja, mit tesznek a lengyel kommunisták, a szocializmus lengyel hívei, mikor lépnek a határozott cselekvés útjára a lengyel dolgozó nép valódi érdekeinek, népeink közös érdekeinek védelmében. []

A magyar nép nagyra becsüli keserves tapasztalatok árán és fáradságos munkával megszerzett szocialista vívmányait. A Szolidaritás hangadói hiú reményeket táplálnak. A durva provokációt, a belügyeinkbe való nyílt beavatkozási kísérletet a magyar dolgozók a leghatározottabban visszautasítják.

Pártunk, népünk számára nagyobb gondot jelent, hogy az ellenforradalmi erők tevékenysége Lengyelországban ma már nemcsak a lengyel munkásosztály, a lengyel nép létfontosságú nemzeti érdekei ellen irányul, hanem baráti kapcsolataink, sokoldalú együttműködésünk, szövetségi rendszerünk gyengítésével is próbálkozik, s további térnyerésük már a szocialista országok közösségének biztonságát is érintené. Elemi érdekünk, minden európai nép érdeke, hogy Lengyelország ne a nemzetközi feszültség növekedésének egyik forrása, hanem a jövőben is stabilizáló tényező legyen Európában. []

A szocializmus lengyelországi hívei a néphatalom megvédéséért vívott küzdelmükben - a szocializmus, a haladás nemzetközi erőinek a sorában - szilárdan támaszkodhatnak a magyar kommunisták, a magyar nép testvéri, internacionalista támogatására.

az MSZMP Központi Bizottsága megbízásából

Kádár János s.k.
első titkár

Berecz János
1981-ben már eltértünk attól a szokástól, hogy egy szocialista országról csak azt adjuk, amit az adott ország hivatalos szervei vagy sajtója megír, tehát amit kiad a PAP lengyel hírügynökség vagy megírnak a lengyel lapok. Ez még 1980-ban úgy-ahogy tartotta magát, de mivel a válság nem enyhült, sőt élesedett, emlékezetem szerint a magyar belpolitika feloldotta azt az álláspontot, hogy csak hivatalos véleményt lehet közölni. Odafigyeltek arra, hogy a Szolidaritásról nálunk ne írjanak jót. Annál több szólt a lengyel kormány erőfeszítéseiről, a válság közvetlen gazdasági hatásairól, az életszínvonal drasztikus csökkenéséről és a hosszú sorokról. Azt kellett bemutatni a magyar közvéleménynek, hogy ide vezet az, ha egy szocializmust építő országban felbomlik a rend, és válság keletkezik.

Pozsgay Imre
Emlékszem, míg 1970-ben a gdanski, tengermelléki eseményekről csak a PAP hírügynökség információi alapján volt szabad tájékoztatókat kiadni még az MTI-nek is, addig 1980-ban már nyugati hírforrásokat is igénybe vettek, de sajátos beállításban. A cél az volt - a lóláb eléggé kilógott -, hogy a magyarokat el kell tántorítani a lengyelektől, lefokozni, meggyalázni mindazt, ami ott történik. A nagy baráti gőzök ellenére nálunk kabarészintre süllyesztették le a lengyelek bemutatását, dologtalan, naplopó, csencselő nép, körülbelül ez volt ennek a lényege. Egymás után születtek a rossz viccek, amelyek a politikailag táplált propaganda szempontjait sugallták. Mindezt meglehetősen ügyesen tették, mivel nem annak közvetlen helytelenítésére hívtak fel, ami ott történik, hanem igyekeztek oldalról alávágni, a becsületét kikezdeni az egésznek, a hitelét lerontani. Ebben elég eredményes volt a magyar propaganda, tudnillik a lakosság tapasztalataira támaszkodhatott. S a lakosságnak milyen tapasztalata volt? Azt látták, hogy a földönfutóvá vált lengyelek ezrei fordulnak meg nálunk, s a babos kendőtől a halkonzervig mindent árulnak. Ebből a szemszögből láttatták Lengyelországot, és óva intettek: "Egy ilyen országgal van dolgunk, vigyázzatok!" Megítélésem szerint ez volt a propaganda lényege akkor.

Berecz János
A lengyelellenes propaganda sajátos dolog, mert minél többet írtunk arról, hogy nem dolgoznak, de azért seftelnek, ez önmagában lengyelellenes hangulatot keltett, s nem szolidaritást szült. Tehát az is, aki jóhiszeműen csinálta, s az is, aki rosszhiszeműen írt ezekről a dolgokról, egyértelműen olyan hangulatot teremtett az országban, hogy mi itt kínlódunk, dolgozunk, megpróbáljuk megvédeni az életszínvonalat, őrizzük az árainkat, és eközben a lengyelek nagy felfordulást csinálnak. Nem dolgoznak, de enni kell nekik, ki fogja ezt a számlát kiegyenlíteni? Majd a Szovjetunió, Magyarország, Csehszlovákia, az NDK, ki más fizetné ezt? Ilyen szempontból valóban volt lengyelellenes hangulat, üzletekben, piacokon kisebb konfliktusok is voltak, amikről aztán értesítést is kaptunk.

Pozsgay Imre
Ehhez még annyit, hogy a lengyeleket becsmérlő propaganda ellen nyíltan is felléptem. Felidéztem, hogy ilyen kétszínű játékban volt már része Magyarországnak, hiszen 1849-ben, a tavaszi hadjárat idején Windischgräz a magyar vidéket röpcédulákkal szórta meg - ez a módszer már akkor is létezett -, amiben arra hívta fel a magyar parasztokat, hogy "itt a tavasz, szántsatok, vessetek, ez a dolgotok, nem pedig háborúzni!". Bécsben meg olyan röpcédulákat adott ki, hogy "ezek a rohadt, munkakerülő, naplopó magyarok megint alá akarják ásni a rendet", és így tovább. Nos, ez ment itt is 1980-81-ben.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő