9. A Minisztertanács Kabinetülésének előterjesztése és határozata

Németh Miklós

Nyers Rezső

Glatz Ferenc

dr. Horváth István

Kárpáti Ferenc

A tárgyalt témák:

[…]

Előadó: dr. Raft Miklós

A Minisztertanács Kabinetje az előterjesztett javaslatokkal egyetértett és a következő állásfoglalást hozza:

a.) Az Állami Egyházügyi Hivatallal kapcsolatban. – El kell készíteni az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésére vonatkozó törvényerejű rendelet tervezetét és az be kell nyújtani az Elnöki Tanács júniusi ülésére. – Javaslatot kell készíteni a Minisztertanács részére, a Minisztertanács elnökének vezetésével létrehozandó „Országos Vallásügyi Tanács’ megalakítására. – Az Állami Egyházügyi Hivatal által ellátott tevékenység mintegy 90%-a megszüntethető, illetőleg az egyházak autonómiájában feloldható. A megmaradó feladatköröket (például az egyházi támogatások felosztása, különböző alapítványok felügyelete, stb.) a Vallásügyi Tanács Titkársága teendőit is ellátó, a miniszterelnök közvetlen felügyelete alatt működő „Egyházügyi Titkárság” végezze. Át kell tekinteni, hogy maradnak-e egyedi hatósági döntési hatáskörök, amennyiben igen, meg kell vizsgálni ezeknek a Művelődési Minisztériumhoz való áttelepítése lehetőségeit. Rendező elvként kell alkalmazni, hogy az Egyházügyi Titkárság a Minisztertanácsra tartozó ügyek előkészítéseivel, egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozzék, az egyedi hatósági jogkörök pedig a művelődési miniszterhez kerüljenek. Az Egyházügyi Titkárság létszámát a kimutatható feladatokhoz mérten, legfeljebb 5-8 főben lehet meghatározni. ***
 

[…]

MINISZTERTANÁCS HIVATALÁNAK

ELNÖKE

00356/TÜK/1989

Szigorúan Titkos!

Készült:20 példányban

12. sz. példány

a Minisztertanács Kabinetje részére

az állami egyházügyi tevékenység, az ifjúsági és a sport ügyei igazgatásának korszerűsítésével kapcsolatos szervezeti intézkedésekre vonatkozó javaslatról

A közelmúlt kül- és belpolitikai eseményei, a társadalmi pluralizmus egyre erőteljesebb artikuláló igényei, a nyílt politizálási törekvések szükségessé teszik az állami egyházpolitika, s ezen belül az állami egyház igazgatási tevékenység felülvizsgálatát, s a megváltozott politikai helyzettel összhangot teremtő szervezeti és tartalmi reformját.

Szintén az előbb említett társadalmi folyamatok keretében, különösen az ifjúság köreiben egyre markánsabban fogalmazódtak meg azok a kritikus észrevételek, amelyek az állam, de elsősorban a kormány ifjúságpolitikáját, az ifjúság érdekében tett intézkedéseket, illetve ezek hiányát kifogásolják, de egyre figyelemre méltóbbak a sportigazgatásra vonatkozó hasonló megnyilvánulások is. E „kívülről érkező” bíráló gondolatok lényegében alátámasztják a kormányzati korszerűsítés munkálatainak korábbi megállapítását, mely szerint az Állami Ifjúsági és Sporthivatal nem képes, illetve nem alkalmas feladatai ellátására.

Mindezek a körülmények indokolják, hogy e két terület központi igazgatásának, korszerűsítését a harmadik szakaszból kiemelve, már az idén végrehajtsuk, annál is inkább, mert az érintett területek határozottan elkülöníthetők a harmadik szakasz gerincét képező funkcionális igazgatási körtől. A döntés halogatása ugyanakkor jelentős politikai veszteséget eredményezne.

A kormányzati irányítás átalakítása a korszerűsítés jegyében, s az ezt biztosítani hivatott meghatározott alapelvek alapján történik, melyek közül a jelenlegi kérdések tárgyilagos megítéléséhez az alábbiak kiemelése indokolt:

Az egyházakkal kapcsolatos jövőbeni állami befolyásolás szervezeti formáinak meghatározásánál abból kell ki indulnunk, hogy a politikai intézményrendszer átalakítása részeként szükségszerűen vetődik fel az állami egyházügyi tevékenység teljes reformja, melynek eredményeként meg kell teremteni az állami egyházpolitika nyilvánosságát. Az állam és az egyház kapcsolatának elsősorban a párbeszéden kell alapulnia, s az adminisztratív eszközöket a minimálisra kell csökkenteni. Mindezek a változások indokolják az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését, s az állami egyházügyi igazgatás új szervezeti kereteinek kialakítását.

A társadalmi konzultáció, az érdekegyeztetés, s az egyházakkal történő nyílt párbeszéd fórumaként célszerű létrehozni az „Országos Vallásügyi Tanácsot”. Ily módon is lehetővé kell tenni, hogy a magyarországi egyházak, felekezetek, és vallásos közösségek intézményes formában is felszínre juttathassák sajátos érdekeiket, azokat egymás előtt is ismertté tegyék, egyeztessék érvényesítésük érdekében hatást gyakorolhassanak az államhatalomra. A Tanács konzultatív testület, melynek vezetői és a Magyarországon törvényesen működő felekezetek felkért képviselői.

Eltérőek az álláspontok abban, hogy milyen szinten létesüljön a Tanács, illetve, hogy ki legyen annak elnöke. E téren a (leendő) köztársasági elnök, a Minisztertanács elnöke, valamint a társadalompolitikai feladatokat ellátó államminiszter egyaránt számításba jöhet. A jelenlegi állami, államigazgatási struktúránkra figyelemmel a Tanács a Minisztertanács elnöke, vagy az államminiszter mellett hozható létre. A testület funkciói azonban leginkább a társadalompolitikai feladatokat ellátó államminiszter profiljában állnak összhangban. E megoldás biztosítaná a magas szintű folyamatos állami részvételt, a megfogalmazott igények kormányzat irányába történő közvetítésért, s a kellő társadalmi presztízst is.

Az előzetes felmérések szerint az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésével egy időben államigazgatási hatáskörének mintegy 90%-a felszámolható. Más megfogalmazásban ez azt is jelenti, hogy a jövőben önálló egyházi szervezetre nincs szükség, de valamely központi rendszer részeként működnie kell olyan kis létszámú egységnek, amely egyház igazgatási és vallásügyi tárgyban államigazgatási hatásköröket gyakorol. Tekintettel a feladat jellegére ilyen egység csak miniszteri, vagy államtitkári szint mellett alakítható ki.

Az előbbiek fényében a következő megoldások képzelhetők el:

a.) A megmaradó egyház igazgatási feladatokat valamely meglévő minisztérium szervezeti keretében látják el. (Itt elsősorban a Művelődési Minisztérium, vagy esetleg a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium jöhet számításba.) E megoldás előnye, hogy az egyházi ügyek képviselete miniszteri szintre emelkedne, direkt kormányzati képviseletet nyerne, s figyelemmel az egyházak egyre fokozódó humánszolgáltatásaira, komplex jellegű igazgatási kapcsolatot, gördülékenyebb együttműködést eredményezne. Ugyanakkor elkerülnénk azt a veszélyt, hogy az ÁEH megszüntetését, s egy igazgatási feladatokat ellátó új szerv létrehozását a külvilág csupán a Hivatal más szervezetbe történő áttolásaként értékelje.
Hátránya ennek a megoldásnak, hogy az egyházügyek igazgatása az általános szakmai képzettségen túl olyan speciális ismereteket is igényel, melyekkel jelenleg egyik minisztérium sem rendelkezik.

b.) Másik lehetőség szerint a Minisztertanács hivatala keretein belül létrejönnek a Minisztertanács Egyházügyi Titkársága, mely ellátná az Országos Vallásügyi Tanács működésével kapcsolatos teendőket, továbbá az egyházügyi igazgatás mindazon „háttér-feladatait”, amelyek gyakorlása nem igényli az önálló központi államigazgatási szervi jogállást. Ebben az esetben a vallásigazgatással kapcsolatos valamennyi konkrét államigazgatási hatáskör a Minisztertanács Hivatala elnökének kellene gyakorolnia.
 

Hátránya e megoldásnak, hogy tovább tagolná a már amúgy is túlfeszített Minisztertanács Hivatala szervezeti kereteit, olyan profilidegen tevékenységet kívánna integrálni egy alapvetően törzskari szervezetbe, melynek ellátása idegen e szervtől, s lényegét illetően szakigazgatási tevékenységnek tekinthető. A Minisztertanács Hivatalának elsődleges feladata a kormány tisztségviselői munkájának a támogatása, s nem vállalhat fel konkrét szakigazgatási teendőket. Ezt támasztják alá a sajtóigazgatás eddigi tapasztalatai is. A Minisztertanács Hivatalát a jövőben is a tiszta törzskari szervezet irányába kívánatos fejleszteni, s minden ettől eltérő elképzelés ellentétes a szervezet alapfunkciójával, s a kormányzati irányítás korszerűsítésének elveivel is.

Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésének eredményeként az előzetes számítások szerint – a választott szervezeti megoldástól függően – kb. 30-35 státus megtakarítására nyílik lehetőség.

[…]

Budapest. 1989. május 11.

(dr. Raft Miklós)