Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése

Az állampárt egyházpolitikájának végnapjai

"Kérésemre, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója megküldte a Szabad Európa Rádió 1989. február 8-i híradását, mely szerint Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter Londonban, ahol a kelet-európai egyházak helyzetét kutató intézetben tartott előadást, bejelentette az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését, és úgy minősítette a hivatalunkat, mint korábban azt a szocialista Magyarországgal ellenséges erők tették."

10. Sarkadi Nagy Barna feljegyzése Németh Miklós számára

1989. június 7. 

ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL

 

Feljegyzés

Németh Miklós elvtárs részére 

A Kormány június 5-i ülésén több javaslat elhangzott az állami egyházpolitika szervezetének ügyéről. Egyes miniszter elvtársak véleménye szerint csak a Művelődési Minisztérium keretei között és teljesen új apparátussal képelhető el a munka továbbvitele. Hivatkoztak egyházi személyek véleményére s.

 

Németh elvtárs összefoglalójában hangsúlyozta, hogy az előkészületeket a kabinet ülésen kialakított álláspont szerint kell végezni, azaz előterjesztést kell készíteni a miniszterelnök vezetésével működő Országos Vallásügyi Tanács, a kormány Egyházügyi Titkársága létrehozására és számba kell venni a Művelődési Minisztériumnak átadandó hatósági jogköröket. Ez a munka folyik.

A döntés előkészítés folyamatát ugyanakkor hangulati elemek is befolyásolják. Ezért fontosnak tartom, hogy Németh elvtárs szíves figyelmébe ajánljak néhány tényt.

 
1.) Az egyházi vezetők véleményének meghallgatása és figyelembe vétele kétségkívül fontos. E nélkül az ügyben nem szabad döntést hozni. Azonban két idetartozó kérdést is látnunk kell: a.) Mit tekintünk az egyházak véleményének? Úgy gondolom mindenképpen figyelnünk kell azokra a vezetőkre, akik a következő 5-10 évben funkcionálni fognak. (Az érvényes pápai kinevezések és a közelmúlt választási eredményei alapján ez a kör meghatározott.)
Természetesen szükség van a vezetéssel szembenálló körök véleményének meghallgatására is, de úgy, hogy lássuk, valójában mekkora befolyással rendelkeznek!

b.) Mérlegelni kell a kormány (az állam) érdekeit is. Az egyházi vezetők között ugyanis természetesen vannak olyanok, akiknek személyes érdeke is, hogy teljesen új, őket és korábbi tevékenységüket nem ismerő állami apparátussal dolgozzanak együtt. (Bár a mai Egyházügyi Hivatalban vannak olyanok, akiknek neve és munkája összefonódott egy letűnt politikával, jelen vannak azok is, akik kidolgozták a reform csomagtervet, a törvényjavaslatot, és akiknek szakértelmét kár volna nélkülözni. Őket becsülik az egyháziak is.)
Másrészt: a legharmonikusabb együttműködés esetén és demokratikus keretek között sem esnek egybe állandóan az állami és egyházi érdekek.

Döntéseinknek tehát nem lehet kizárólagos feltétele az egyházi körök véleménye (bár természetesen figyelnünk kell erre.)

Ezért nagyon fontos – miként az a legutóbbi megbeszélést végén elhangzott –, hogy Németh elvtárs a döntés előtt személyesen találkozzék és konzultáljon az egyházi vezetőkkel.
(A kormány tagjai közül többen rendszeresen kapcsolatokat tartanak fenn különböző egyházi körökkel.)

2.) A kormányzati munkát illetően olyan szervezeti megoldás kell, amely eleve lehetetlenné teszi az apparátus számára a hatósági jogkörök gyakorlását. Törekvéseink hitelességét is bizonyítaná a kormány mellett létrehozandó egyházügyi titkárságot. A hatósági jogkörökkel rendelkező minisztérium keretei közötti működés ennek ellenkezőjét tenné lehetővé.3.) Természetes, hogy az egyes tárcáknak foglalkozniuk kell a területekre eső egyházi tevékenység szakmai felügyeletével (pl. iskolák, egészségügyi – és szociális intézmények, műemlékvédelem, környezetvédelem, nemzetközi kapcsolatok), de éppen ezért nem rendelhető ez a munka csak egy tárcához. Ebben kiemelt szerep kell, hogy jusson a Művelődési Minisztériumnak.
Szükség van az állami munka összehangolására, tehát nem irányító, hanem koordináló és politizálni is képes központi szervre, valamint tárcaközi egyeztetésre.

4.) Az iskolák államosítása előtt ezernél több egyházi iskola működött az országban, tehát az oktatásügy volt az állam és az egyházak együttműködésének legfőbb területe. Ez igazolta a Vallás- és Közoktatási Minisztérium létét. Ma ez nem így van és a közeljövőben sem várható, még akkor sem, ha nőni foga az egyházi iskolák (ma tíz ilyen iskola működik) száma. (Az egészségügyi és szociális intézmények száma többszöröse az iskolákénak.)5.) Egy tárca keretei között az egyházak nem találnának olyan partnerekre, akik az adott minisztérium hatáskörén kívül eső ügyekről is tudnának tárgyalni. Ezért teljesen önálló kapcsolat rendszert építenének ki az államigazgatás minden ágával. Ez állami szempontból nem kívánatos. (Nem ellenőrizni és irányítani kell őket, ellenkezőleg: segíteni és koordinálni a kapcsolatokat, ugyanakkor egyértelműen képviselni az állami érdekeit.)
 
 
A miniszterelnök csak akkor kaphat hatékony segítséget az állami egyházpolitikai irányításhoz, ha közvetlenül támaszkodhat egy kis létszámú szakértői apparátusra.
 

Budapest, 1989. június 7.

 

Sarkadi Nagy Barna

Jelzet: MOL XIX–A–21–d 002/4–2/1989. (161. d.) 


 

Ezen a napon történt augusztus 09.

1914

Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább

1945

Az Egyesült Államok hadserege atombombát dob NagaszakiraTovább

1945

A Szovjetunió hadat üzen a Japán Birodalomnak és megkezdi Mandzsúria megszállását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő