Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése

Az állampárt egyházpolitikájának végnapjai

"Kérésemre, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója megküldte a Szabad Európa Rádió 1989. február 8-i híradását, mely szerint Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter Londonban, ahol a kelet-európai egyházak helyzetét kutató intézetben tartott előadást, bejelentette az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését, és úgy minősítette a hivatalunkat, mint korábban azt a szocialista Magyarországgal ellenséges erők tették."

Az ÁEH létrehozása, működése 

Jól mutatja a „klerikális reakció” jelentőségét, erejét, a helyzet komolyságát, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség Titkársága külön ülésen foglalkozott az aktuális egyházpolitikával, hiszen a több-kevesebb rendszerességgel hetente ülésező Titkárság

után 2 nappal külön összejövetelt szentelt az aktuális egyházi ügyek megtárgyalásának. Az említett ülésén az első és egyetlen napirendi pont – „Egyházpolitikánk kérdése” – előadója Révai József volt, feltételezhető, hogy a „Tervezet egyházpolitikánk módosításáról” című is ő készítette.

 

A Tervezet 2 és 3. oldalán az egyházpolitika módosításával kapcsolatban kész tényként közölte, hogy az Országgyűlés 1951 májusában törvényt fogad el az ÁEH

Feladatként fogalmazta meg, hogy ki kell dolgozni az ÁEH szervezeti és káderkérdéseit, vázolta a szerkezeti és a működési elképzeléseket.

A Titkárság május 4-i ülésén határoztak az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról, s arról, hogy az ÁEH felállításáról szóló törvény másnapján ki kell nevezni a Hivatal vezetőjét  

Az MDP KV Titkársága ülésével egy napon a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a Minisztertanács is tárgyalta a Törvényjavaslat tervezetet az Állami Egyházügyi Hivatal

. A Minisztertanács az előterjesztést elfogadta azzal, hogy a törvényjavaslatot olyan rendelkezéssel kellett kiegészíteni, amely szerint a Minisztertanács a Hivatal feletti felügyeleti jogát egy tagja útján gyakorolja. A Minisztertanács 1951. május 18-ai ülésén a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter előterjesztésére tárgyalták rendelettervezetet az ÁEH A különböző párt és állami döntéshozó körök – MDP KV Titkársága; VKM; Minisztertanács – javaslataiban annyi változás történt, hogy az ÁEH elnökének kinevezési jogköre az Elnöki Tanács kezébe került. A felállítandó Hivatalt ugyan a Minisztertanács felügyelete alá rendelték, Rákosi Mátyás javaslatára azonban ezt a jogot Darvas József közoktatásügyi miniszterre gyakorolhatta.

Az MDP KV Titkársága határozatának értelmében az Egyházügyi Hivatal felállításáról szóló, az Országgyűlés 37. ülésén beterjesztett május 18-án vita és hozzászólás nélkül egyhangúlag elfogadta az A törvényt másnap, május 19-én Az ÁEH első elnöke Kossa István lett. 

Az 1951. évi I. tc., illetve a végrehajtása tárgyában kiadott minisztertanácsi rendelet az ÁEH létrehozásának elsődleges céljául a vallásfelekezetekkel kötött egyezmények és megállapodások végrehajtását tekintette. Az ÁEH elé kitűzött célok, feladatok sok lehetőséget adtak az egyházak és felekezetek tevékenységének fokozatos korlátozására, háttérbe szorítására. Az 1951. évi I. törvénnyel létrehozott Állami Egyházügyi Hivatal az addigi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyházakkal kapcsolatos ügykörét vette át, az országban működő összes egyház és felekezet felügyeletét ellátta. Az 1956 előtti időszakban, különösen az ’56-os forradalom alatt és után elég negatívan ítélték meg az ÁEH működését. Az 1951–1956 közötti személyi és káder problémák, szakmai hibák, de sokkal inkább a munkatársak ’56-os forradalom alatti megnyilvánulásai – „parancsra cselekedtem” –, a korábbi tettektől való elhatárolódás olyan helyzetbe hozta a Hivatalt, hogy amúgy sem túl jó híre még tovább romlott. Ezt a helyzetet negatívan befolyásolta, hogy 1956. december 31-én, az Elnöki Tanács 33/1956. számú határozata értelmében megszűnt a

és a Művelődési Minisztérium egyik osztálya lett, Egyházügyi Hivatal néven, de lényegesen kevesebb önállósággal. Ugyan az MSZMP KB Politikai Bizottsága és a Minisztertanács 1959. május 28-ai ülésén hozott értelmében az Elnöki Tanács 25. számú 1959. június 2-től visszaállította az Egyházügyi Hivatal 1956 előtti státuszát és nevét, de az egyházpolitika végrehajtásában csak lassan, évek múlva vált meghatározóvá. A döntés értelmében az ÁEH felügyeleti szerve a Minisztertanács lett. A Hivatal elnöki tisztségéből leváltották és más funkcióba helyezték és helyére a Minisztertanács Titkárságának addigi vezetőjét ki.

 

A Hivatal működése, tevékenysége sok vitát, problémát vetett fel, de tény, hogy a kezdetektől a Hivatalban dolgozó és 1971-től elnökként, államtitkári rangban tevékenykedő

megteremtett egy olyan légkört egyház és állam között, ami mindkét fél vezetőinek megfelelő volt.

 

Miklós Imre

A ’80-as évek végére a Németh Miklós vezette kormány és kifejezetten a miniszterelnök a korábbiaktól eltérő egyházpolitikát, sokkal inkább saját személye által vezetett és irányított egyház és állam kapcsolatot kívánt megvalósítani, ezért 1989 júniusában sor került az ÁEH jogutód nélküli megszüntetésére.

Ezen a napon történt augusztus 09.

1914

Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább

1945

Az Egyesült Államok hadserege atombombát dob NagaszakiraTovább

1945

A Szovjetunió hadat üzen a Japán Birodalomnak és megkezdi Mandzsúria megszállását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő