A szegedi MKP székházban a KISZ megtartja nyilvános alakuló ülését.Tovább
Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése
Az állampárt egyházpolitikájának végnapjai
"Kérésemre, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója megküldte a Szabad Európa Rádió 1989. február 8-i híradását, mely szerint Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter Londonban, ahol a kelet-európai egyházak helyzetét kutató intézetben tartott előadást, bejelentette az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését, és úgy minősítette a hivatalunkat, mint korábban azt a szocialista Magyarországgal ellenséges erők tették."
Az ÁEH megszüntetése
igazságügy-miniszter 1989. február 8-án Londonban a Kelet-Európai egyházak helyzetét kutató intézetben egy egyházakkal kapcsolatos konferencián tartott előadásában kifejtette, hogy az ÁEH megszüntetését tervezik, mert a jogi és politikai rendszer reformja szükségessé teszi az egyházak ellenőrzésére, tevékenységük korlátozására létrehozott intézmény felszámolását. (Lásd a 2. dokumentumot!) Előadásában síkra szállt az állam és az egyházak viszonyában az alkotmány és az összes törvény előírásainak szigorú betartásáért. Elmondta, hogy az ezektől eltérő eddigi gyakorlatot a budapesti kormány meg akarja szüntetni. A konferencián elhangzottakról a Szabad Európa Rádió A SZER-től és az MTI-től kapott információkra alapozva Miklós Imre az ÁEH elnöke finom hangvételű, de határozott levelet írt február 14-én Németh Miklós miniszterelnöknek, melyben felhívta a kormányfő figyelmét, hogy „Egyre inkább dezorganizálódik és demoralizálódik a hivatal.” (Lásd a 3. dokumentumot!) Miklós Imre a korábbi gyakorlathoz hasonlóan most is tájékoztatást kért felettesétől, Németh Miklóstól, hogy miként álljon a felvetett kérdéshez, miszerint megszűnik a Hivatal és miként tevékenykedjen. A miniszterelnöki válasz elmaradt, azonban a gyors politikai döntések, események utat mutattak a Hivatalt vezető elnöknek.
Egy nappal Miklós Imre Németh Miklósnak küldött levele után, az ÁEH elnöke elküldte Andics Jenőnek, az MSZMP KB Társadalompolitikai Osztály vezetőjének az MSZMP KB Társadalompolitikai Bizottsága ülésére készített jelentését: „Jelentés a Politikai Bizottság 1983. február 15-i határozatának végrehajtásáról, az egyházpolitika helyzetéről és megújításának feladatairól” (Lásd a 4. dokumentumot!), valamint „a lelkiismereti szabadságról, a vallás szabad gyakorlásának jogáról és az egyházügyekről szóló törvény politikai irányelveiről” címmel, amelyeket a Társadalompolitikai Bizottság tárgyalt meg. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1989. április 5-én tárgyalta a Társadalompolitikai Osztály javaslatát. (Lásd az 5. dokumentumot!) A javaslat az egyházpolitika helyzetét és annak megújítási lehetőségeit tárgyalta, a következő szervezeti változásokat helyezve előtérbe: A kormány mellett alakuljon meg az Országos Egyházpolitikai Tanács, ami a társadalmi konzultáció és érdekegyeztetés legfőbb szerve legyen ajánlási joggal az egyházügyi kormányzás alkotmányos felügyeletét ellátó kormányfőhöz. Elnevezéseként a Minisztertanács Egyházügyi Titkársága javaslatot fogalmazták meg.
A Politikai Bizottság — április 5-ei határozatának megfelelően —1989. május 16-ai ülésén ismét napirendre tűzte az egyházpolitikai kérdéseket, bár ezúttal elsősorban az MSZMP egyházpolitikáját értékelték. Az anyag megfogalmazásai sok tekintetben a régi „bevált” gyakorlatot követik, bár a következtetések a teljes átalakulás igényét tükrözik. (Lásd a 7. dokumentumot!)
Időközben, 1989. április 17-én Miklós Imre kérte Németh Miklós miniszterelnököt, hogy mentse fel az ÁEH elnöki pozíciójából. Felmentését kérő levelét azonban Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának is eljuttatta. (Lásd a 6. dokumentumot!) A Minisztertanács 1989. április 30-ai hatállyal saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett felmentette Miklós Imrét az ÁEH elnöki pozíciójából. A Hivatalt Sarkadi Nagy Barna általános elnökhelyettes vezette Miklós Imre nyugdíjba vonulása után. A Minisztertanács Németh Miklós azt is megemlítette, hogy készül egy javaslat az ÁEH megszüntetéséről.
Sarkadi Nagy Barna 1989. május 18-án levélben fordult Nyers Rezső államminiszterhez, hogy támogassa javaslatát az egyházpolitika átalakításával kapcsolatban. (Lásd a 8. dokumentumot!) Nyers Rezső — Németh Miklós, Glatz Ferenc, Horváth István és Kárpáti Ferenc mellett — részt vett az ún. Kabinetülésen, amely 1989. május 23-án az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésére vonatkozó, Raft Miklós által előterjesztett javaslatot tárgyalta. Mivel Sarkadi Nagy Barna ezen a kabinetülésen nem vehetett részt, kérte Nyers Rezsőt, hogy képviselje Sarkadi véleményét.
A Minisztertanács Kabinetje elfogadta az előterjesztést, és döntött az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésre vonatkozó törvényerejű rendeletről. (Lásd a 9. dokumentumot!) Emellett javaslatot kellett készíteni a Minisztertanács részére az Országos Vallásügyi Tanács megalakítására. Eszerint az Egyházügyi Titkárságnak a miniszterelnök közvetlen felügyelete mellett működnie, A Minisztertanács 1989. június 26-ai ülésén elfogadta a Kabinetülés és 1989. június 30-ai hatállyal megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatalt, a 1092/1989. határozattal pedig felállította az Országos Vallásügyi Tanácsot. (Lásd a 11. dokumentumot!)Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 20.
1944
1956
Az ELTE jogi karán Hajnóczy kör, a Közgazdaságtudományi Egyetemen Széchenyi kör alakult. – Az egyetemek közös vitafórumaként létrejött a...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő