Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése

Az állampárt egyházpolitikájának végnapjai

"Kérésemre, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója megküldte a Szabad Európa Rádió 1989. február 8-i híradását, mely szerint Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter Londonban, ahol a kelet-európai egyházak helyzetét kutató intézetben tartott előadást, bejelentette az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését, és úgy minősítette a hivatalunkat, mint korábban azt a szocialista Magyarországgal ellenséges erők tették."

  

4. Előterjesztés az MSZMP KB Társadalompolitikai Bizottsága ülésére az egyházpolitika helyzetéről és megújításának feladatairól

1989. február 15. 

[…]

 Javaslat az egyházügyi igazgatás központi és területi szervezetére 
 

      A. A lelkiismereti szabadságról, a vallás szabad gyakorlásáról és az egyházügyekről szóló törvény hívja életre az Országos Egyházpolitikai (egyházügyi) Tanácsot.

(Az elnevezés további konzultációk során módosítható).

A tanács a társadalmi konzultáció és érdekegyeztetés legfőbb szervként és fórumaként működne. Alapvető feladata a lelkiismereti szabadsággal, a vallás szabad gyakorlásával, valamint az egyházügyekkel kapcsolatban a társadalmat érintő kérdések megvitatása, az eltérő nézetek, érdekek kompromisszumos egyeztetése. A tanács konzultatív testület, amelynek ajánlási joga van az egyházügyi igazgatás alkotmányos felügyeletét – a törvény rendelkezései szerint – ellátó szerv /államfő, kormányfő/ felé. Tevékenységében az egyházak, politikai pártok (társadalmi szervezetek) képviselői és az állami egyházügyi szerv vezetője vesz részt.

B. Az egyházügyi irányítás szervezeti felépítése  „a” változat 
Az államfő mellett – a konzultatív, érdekegyeztető szervként – Országos Egyházpolitikai (Egyházügyi) Tanácsa működik. A tanács elnöke az államfő. Az állami egyházügyi szerv:

 –        önállóan, az államfőnek közvetlenül alárendelve működik;–        a köztársasági elnöki hivatalba tagozódva végzi munkáját.  „b” változat 
A kormányfő (államminiszter) mellett – konzultatív, érdekegyeztető szervként – Országos Egyházpolitikai (Egyházügyi) Tanács működik. A tanács elnöke a kormányfő. Az állami egyházügyi szerv:

 –        önálló államigazgatási szervként, a kormányfőnek (államminiszternek) közvetlenül alárendelve működik;–        a Minisztertanács hivatalába tagozódva a kormányfő felügyeletével végzi munkáját.  „c” változat 
A Kormányfő mellett – konzultatív, érdekegyeztető szervként – Országos Egyházpolitikai (Egyházügyi) Tanács működik. A tanács elnöke a kormányfő. Az állami egyházügyi szerv a Belügyminisztériumba (Belpolitikai és Államigazgatási Minisztériumba) tagozódva végzi munkáját – államtitkár (miniszterhelyettes) vezetésével.

 

(Véleményünk szerint politikai érdekeinknek megfelelő megoldás a kormányfő alárendeltségében működő önálló szerv, azaz a „b” változat.)

 

      C. A területi egyházpolitikai feladatokat a megyei (fővárosi) tanácsok szervezetében tevékenykedő megyei (fővárosi) egyházügyi titkárok végzik, a helyi sajátosságoknak megfelelő felügyeleti rendben. A megyei (fővárosi/ tanácsok – mint népképviseleti szervek mellett – alakuljanak konzultatív, érdekegyeztető szervként, megyei (fővárosi) egyházpolitikai (egyházügyi) tanácsok.

      D. Javasoljuk: 

Az Országgyűlés, mint népképviseleti és az államhatalom legfőbb szerve hozza létre Vallás – és Egyházügyi Bizottságát. A Bizottság alapvető feladata a vallás – és egyházpolitikával összefüggő kérdések megvitatása, az állami egyházügyi szerv ellenőrzése.

 

Budapest, 1989. február 15.

1.      A legfontosabb egyházi szertartásokon való részvétel adatai.
2.      A hitoktatás alakulása az 1980-as években.
3.      A lelkészképző intézmények hallgatóinak száma 1984–1989-es tanévekben.
4.      Az 1945-1986. között épített templomok, imaházak.
5.      Az egyházi műemlékvédelemhez nyújtott állami támogatás.
6.      Az egyházaknak nyújtott anyagi támogatás.
7.      Összehasonlító táblázat az egyházi könyvkiadás példányszámainak alakulásáról.
8.      Az egyházi sajtó adatai. 
 
Jelzet: Jelzet: MOL XIX–A–21–d 001/3/1989 (161. d.)  


 

Ezen a napon történt december 13.

1903

Megalakult Debrecenben a Bethlen Gábor Kör, amely az 1920-as évektől a Turullal „szemben álló egyetemi hallgatók gyűjtőhelye” lett.Tovább

1915

Az első világháború keleti frontján osztrák–magyar és német csapatok elfoglalják Grodno erődjétTovább

1937

A japán csapatok elfoglalják Nanjing (Nanking) kínai várost. Kezdetét veszi a hat hétig tartó mészárlás, amikor 25000 lakost ölnek megTovább

1941

Magyarország hadat üzen az Amerikai Egyesült ÁllamoknakTovább

1966

Az amerikai hadsereg megkezdi Hanoi bombázásátTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő