Egy gyárüzem leszerelésének kálváriája

„[...] gyártelepünkön az orosz katonaság a leszerelést változatlanul folytatja. Az említett három miniszter úr legmegértőbb támogatása sem érte el az orosz hatóságoknál, hogy a leszerelési munkát beszüntessék, ezért mély tisztelettel felvetjük az a gondolatot, hogy Miniszterelnök Úr magához Sztálin marsallhoz intézzen egy távirati kérést, hogy a május 1-i ünnepségekkel kapcsolatban, ha másként nem lehetséges, ajándékképen adja vissza az ország közgazdasága szempontjából oly mérhetetlen fontosságú kulcsjellegű gyárunkat hazánknak."

Források

A gyár igazgatóságának és üzemi bizottságának levele Takács Ferenc iparügyi miniszterhez
1945. április 19.

T.
Iparügyi Miniszter Úrnak,
Budapest

Alulírott Felten és Guilleaume Kábel-, Sodrony- és Sodronykötélgyár Részvénytársaság igazgatósága és Üzemi bizottsága tisztelettel bejelenti, hogy folyó hó 18-án megjelent gyárunkban a XI., Budafoki út 60. szám alatt a Fegyverszüneti Bizottság orosz küldöttsége és kijelentette, hogy a magyar kormánnyal történt megegyezés alapján vállalatunkat, mint német vállalatot hadizsákmányként birtokba veszi, leszereli s a leszerelt gépeket és a gépek összes járulékait Oroszországba szállítja. Lefoglalja ezenkívül a gyár összes kész, félkész áruit és nyersanyagát. A gépek leszerelését folyó hó 19-én reggel megkezdi és folyó év május 5-éig be is akarja fejezni. A leszerelési munkát túlnyomórészt gyári alkalmazottainkkal akarja elvégeztetni. A leszerelést a mai napon már meg is kezdte.

Tisztelettel kérjük Miniszter Urat: szíveskedjék intézkedni, vagy közbenjárni, hogy a leszerelés azonnal megszüntessék, és hogy gyárunknak hadizsákmányként történő igénybevételétől az illetékes orosz hatóság véglegesen elálljon.

Kérésünk indoklásául legyen szabad a következőket felhozni.

  1. Büntetőjogi felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy vállalatunk nem tekinthető német vállalatnak. Belga és svájci alapítású és luxemburgi érdekeltségű, Részvényeink többsége ugyan német vállalatok kezében van, ezeknek a német vállalatoknak részvénytöbbsége viszont Aciéries Réunies de Burbach-Eich-Dudelange S.A., Luxemburg, Koenigsring 2. birtokában van. Mivel pedig az említett német vállalatok részvényeinek jelentős mennyisége a mi birtokunkban van, német részvénytöbbségről nem is lehet beszélni.
  2. Német befolyás gyárunkban sem a háború alatt, sem a háború előtt nem érvényesült. A vállalat vezetése kizárólag az igazgatóság kezében volt; az igazgatóságnak pedig mind a tagja született magyar.
  3. Németországi exportunk /szállításaink/ a háború előtt semmi sem volt, s a háború alatt forgalmunk 1%-át sem érte el.
  4. A német hadvezetőség mindenfajta kényszerítése ellenére megakadályoztuk úgy a vállalatunk gépberendezéseinek, mint munkásainak kitelepítését, valamint üzemünkben a legkisebb mértékben való rombolást és bénítást.
  5. Részvényeinknek egyharmad része a legjobb tudomásunk szerint magyar kezekben volt, mert a budapesti tőzsde forgalmában szerepelt.
  6. Német mentes működésünk és kapcsolataink bizonyságául szolgál az a körülmény is, hogy a háború előtt, sőt a háború első éveiben igen jelentős exportot bonyolítottunk le angol vagy domíniumi vállalatokkal a Dél-Afrikai Unióban, Levantéban stb. Tettük és tehettük ezt még akkor is amikor az összes angol és domíniumi vállalatok a német ipart a legteljesebb mértékben bojkottálták. Mi szállítottunk továbbá a kínai hadseregnek tábori telefonkábel szükséglete nagy részét Kínának Japán ellen folytatott háborúja első éveiben.
  7. Legyen szabad most rámutatnunk arra, hogy vállalatunknak leszerelése és megszüntetése következtében nemcsak az ország újjáépítésének munkája válnék teljesen lehetetlenné, hanem hosszú évekig talán évtizedekig megbénulna teljesen a magyarországi ipari és kereskedelmi élet, mivel más működő kábel-, sodrony- és sodronykötélgyár számottevő teljesítőképességgel az ország területén nem maradt.
    1. Ha mi nem tudjuk ellátni a bányaüzemeket bányakötéllel és kábelekkel, a szénbányászat megakad; szén hiányában az elektromos erőművek nem tudnának áramot termelni. Ugyanez vonatkoztatható a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság olajtermelő telepeire is.
    2. Mivel ólomkábeleket kizárólag csak mi gyárthatunk, mivel tudomásunk szerint a Magyar Siemens Művek elkobzása és leszerelése már befejezett ténynek tekinthető, - ólom és egyéb kábelek, valamint vezetékanyagok hiányában az ország elektromos ellátásának egésze lehetetlenné válnék.
    3. A mi általunk gyártott kábelek és vezetékanyagok nélkül nem indulhat meg a posta távíró és távbeszélő üzeme.
    4. A mi kábeleink és vezetékeink szükségesek feltétlenül ahhoz, hogy a közlekedés úgy országos, mint városi vonatkozásban megindulhasson.
    5. Hogy a víz és gázszolgáltatás úgy Budapesten, mint az ország bármely más városában megindulhasson, ehhez feltétlenül szükségesek a mi kábeleink.
    6. Mivel országunkban az ipar, főleg a gyáripar legnagyobbrészt elektromos áramerővel dolgozik, - vállalatunk megszűnése esetében az áramszolgáltatás lehetetlenülése következtében megszünne minden nagyobbmérvű ipari élet és foglalkoztatottság.
    7. Köteleink nélkül nem építhető fel az új rádió leadóállomás; kábeleink és egyéb gyártmányaink nélkül pedig nem indulhat meg a rádiógyártás.
    8. A kábeleken, vezetékanyagokon és köteleken kívül számos más olyan cikket is gyártunk, melyek főleg a hadiiparban nélkülözhetetlenek.

Összefoglalva a fent felsorolt indokokat, - nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük újból, hogy vállalatunk semmiképpen sem tekinthető német vállalatnak, és hogy ennek megszüntetése következtében sem az újjáépítés nem indulhat meg, sem a további ipari és kereskedelmi élet el nem képzelhető. Tisztelettel kérjük, tehát ismételten Miniszter Urat, hogy vállalatunk leszerelését és elvitelét legsürgősebben megakadályozni szíveskedjék.

Budapest, 1945. évi április hó 19-én.

A FELTEN ÉS GUILLEAUME KÁBEL-, SODRONY- ÉS SODRONYKÖTÉL RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

Jelzet: Magyar Országos Levéltár Z 477 9. tétel. 1. csomó - A dokumentumot az üzemi bizottság pecsétjével, valamint az igazgatók és az üzemi bizottság tagjainak aláírásával látták el.

Ezen a napon történt június 12.

1948

A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt kongresszusain kimondják a két párt egyesülését: létrejön a Magyar Dolgozók Pártja (...Tovább

1948

A Magyar Dolgozók Pártja I. kongresszusa Budapesten elfogadja a párt programját, leszögezi, hogy a párt ideoológiai alapja a marxizmus–...Tovább

1964

Halálra ítélik Nelson Mandelát, dél-afrikai emberjogi harcost, a későbbi államfőt.Tovább

1999

A KFOR (Kosovo International Security Force) első egységei megérkeznek Koszovóba.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő