Egy gyárüzem leszerelésének kálváriája

„[...] gyártelepünkön az orosz katonaság a leszerelést változatlanul folytatja. Az említett három miniszter úr legmegértőbb támogatása sem érte el az orosz hatóságoknál, hogy a leszerelési munkát beszüntessék, ezért mély tisztelettel felvetjük az a gondolatot, hogy Miniszterelnök Úr magához Sztálin marsallhoz intézzen egy távirati kérést, hogy a május 1-i ünnepségekkel kapcsolatban, ha másként nem lehetséges, ajándékképen adja vissza az ország közgazdasága szempontjából oly mérhetetlen fontosságú kulcsjellegű gyárunkat hazánknak."

 Feljegyzés a Karajev őrnagy és Wagner főmérnök közötti megbeszélésről

Feljegyzés Karajeff őrnaggyal az orosz ellenőrző bizottságtól és Wagner iparügyi minisztériumi főmérnök úrral 1945. június 6-án gyárunkban folytatott megbeszélésről

Az Őrnagy úr kijelentette, hogy semminemű anyagot, sem szenet, sem gépet gyárunkból az oroszoknak elvinni nem szabad, kivéve, ha felmutatják a XI. kerületi Városparancsokság erre vonatkozó engedélyét. Az erre vonatkozó orosz intézkedés az orosz katonai alakulatoknak és a Városparancsnokságnak már kiment.

A Városparancsokság egy iratot fog nekünk átadni, amelyben a fentiek le lesznek fektetve, úgyhogy ha bármely orosz alakulat tőlünk valamit el akar vinni, úgy ezt az iratot kell felmutatni.

Az Őrnagy úr közölte, hogy a gyárunkból már elszállított anyagokat - így a gépeket sem - visszakapni nem fogjuk, és éppen így nem számíthatunk a leszerelt német gyárak gépberendezéséből való pótlásra sem. Ezzel szemben állítsuk össze minden olyan gép jegyzékét, melyeket Magyarországon beszerezni nem tudunk, s egy kérvénnyel együtt nyújtsuk be az Iparügyi Minisztériumhoz, melyben kérjük, hogy a gépeknek németországi gyárakból való beszerzését tegye lehetővé. E kérvény az Iparügyi Minisztérium megfelelő alátámasztással magához Silov [Vorosilov] marsallhoz továbbítja. A maga részéről ajánlja, hogy Svájcot és más beszerzési országokat is vegyünk figyelembe, mert Németországból nehézkes lesz a gépek behozatala.

Az Őrnagy úr arra kér, hogy amint lehet, Magyarországon rendeljük meg, és kilátásba helyezte támogatását oly gyáraknál, melyek orosz katonai parancsnokság alatt állnak, hogy géprendeléseink gyorsan vitelezhessenek ki.

A budafoki pincében megmaradt anyagokat, melyeket személyesen fog még ma megtekinteni, vissza fogjuk kapni és megígérte, hogy az erre vonatkozó intézkedést is kiadja az illetékes orosz parancsokságnak.

Közölte még, hogy az elvitt gépek be fognak számítani a jóvátételbe, úgyhogy azok értéke számunkra meg fog térülni. Az elvitt anyagokra nézve ez valószínűleg nem lehetséges.

Kifejezett kérésemre kijelentette az ?rnagy úr, nyugodtan hozhatunk be mindezek után úgy anyagot, mint gépeket a gyártelepre, mert az elvitelnek immár semmi veszélye nincsen, sőt felszólított, hogy a gyárat a legnagyobb energiával igyekezzünk ismét felépíteni és törekedjünk a termelést megkezdeni.

Budapest, 1945. június hó 6-án.

Jelzet: Magyar Országos Levéltár Z 478 146. tétel. 22. csomó


 

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő