Hatvan éve csatolták el Oroszvárt, Horvátjárfalut és Dunacsúnyt

„Mi, Rajka és a többi érdekelt négy község lakossága a legnagyobb megütközéssel vettünk tudomásul a szlovákiai imperializmus követeléséről, amely éppen a mi mindig Magyarországhoz tartozó területünkre vonatkozik. Augusztus 11-én megtartott népgyűlésünkön a községek lakossága egyetemlegesen tiltakozott a minden jogalap nélküli és a népek békéjét a Duna medencében megzavarni akaró újabb kísérlet ellen és kéri, azt utasítsák el.”

A Független Kisgazda tudósítása az elcsatolásra ítélt öt település 1946. augusztus 13-i tiltakozó gyűléséről  

Öt dunamenti magyar község tiltakozik a csehszlovák kormány újabb területi követelései ellen

Bezenye, Rajka, Dunacsun, Oroszvár és Horvátjárfalu lakossága napok óta lázban ég. Amióta a mosonmagyaróvári járás öt községe tudomást szerzett a csehszlovák kormány Párisban bejelentett igényéről, hogy ezt a 16 km hosszú területsávot a pozsonyi csehszlovák hídfő kibővítésére Csehszlovákiához csatolják. Az öt község lakossága minden lehető módon kifejezésre juttatja, hogy tiltakozik a csehszlovákok követelése ellen. A községek lakossága a csehszlovák követelés hírére mindenek előtt kitűzte a magyar zászlót a házakra, mégpedig nemcsak a magyar lakosság, hanem az a néhány horvát család is, amely Bezenye és Horvátjárfalu községben él. A legutóbbi népösszeírás alkalmával a falvak lakosságának 98 százaléka magyarnak vallotta magát, míg a többi község, elsősorban Rajka és Oroszvár népe színmagyar. A lakosság magánbeszélgetésben is mindenütt felháborodott hangon tiltakozik a csehszlovák kormány igénye ellen, de a községek helyi kisgazdapárti szervezeteinek kezdeményezésére tömeggyűléseken is kifejezésre juttatta akaratát, hogy szembehelyezkedik a csehszlovákok akaratával és továbbra is Magyarországhoz kíván tartozni. A rajkai tömeggyűlés, melyre a helybeli és környékbeli lakosság nemzeti lobogók alatt vonult fel vasárnap délután: hatalmas tiltakozás volt a csehszlovák elcsatolási követelés ellen. Bartal Kálmán főjegyző a tiltakozó gyűlést azzal nyitotta meg, hogy nyilvánosan feltette a kérdést: Akartok-e csehek lenni? - mire a gyűlés résztvevői harsányan kiáltották: - Nem akarunk csehek lenni! Magyarok voltunk és magyarok maradunk! Magyarországhoz akarunk tartozni továbbra is.

Az egybegyűlt tömeg hasonló közbekiáltásokkal fejezte ki helyeslését a szónokok beszéde felett is. Elsőnek Loós János igazgatótanító, a Kisgazda Párt helyi szervezetének elnöke indokolta meg az öt község elutasító álláspontját a csehszlovákok követelésével. Loós János mindenek előtt kifejtette, hogy a magyar nép nem akarta a háborút és Németország erőszaka sodorta bele Magyarországot a háborúba. Most mégis bűnhődnie kell, pedig nem Magyarország volt a csatlósállamok főbűnöse. Emlékezett arra, hogy Románia teljes erejével vetette bele magát a németek háborújába, Besszarábiát és Odesszát akarta , a szlovákok haditényeit pedig számos esetben emelte ki a hadijelentés és Szlovákia volt az, amely elsőnek csatlakozott a német háborúba. Mégis bennünket fognak háborús főbűnösnek bélyegezni és most Csehszlovákia is erre akarja felépíteni követelését, amellyel újabb öt magyar községre jelentette be igényét.

A Független Kisgazda Párt rajkai szervezete nevében ünnepélyesen tiltakozom az emberi jogok és az igazság ilyen újabb lábbal tiprása ellen, - mondotta Loós János, - és kinyilvánítom Rajka község és a négy magyar község nevében, hogy továbbra is magyarok akarunk lenni és Magyarországhoz kívánunk tartozni. Szavaztassanak meg bennünket, hogy hol akarjuk felépíteni demokratikus jövőnket. (Közbekiáltások: szavaztassák meg Csallóközt is). Ha választanunk kell a csehszlovák jólét és a magyar koldussors között, akkor is magyarok maradunk (élénk helyeslő közbekiáltások). A tartós és maradandó béke érdekében kérjük a Kisgazda Párt országos Vezetőségét, tegyen meg mindent a kormánynál, hogy Rajka község és vele együtt az öt magyar község maradjon meg továbbra is magyarnak. Joós [Loós] János ezután javasolta, hogy az érdekelt községek lakossága küldjön tiltakozó táviratot a párisi békeértekezlethez és a magyar kormányhoz. A tömeggyűlés közönsége egyhangú lelkesedéssel fogadta el javaslatát. A táviratok, amelyeket a gyűlés megbízásából Loós János írt alá, a következő:

Békeértekezlet Páris. Mi, Rajka és a többi érdekelt négy község lakossága a legnagyobb megütközéssel vettünk tudomásul a szlovákiai imperializmus követeléséről, amely éppen a mi mindig Magyarországhoz tartozó területünkre vonatkozik. Augusztus 11-én megtartott népgyűlésünkön a községek lakossága egyetemlegesen tiltakozott a minden jogalap nélküli és a népek békéjét a Duna medencében megzavarni akaró újabb kísérlet ellen és kéri, azt utasítsák el.

Magyar kormány, Budapest. Mi, Rajka és a többi érdekelt négy község lakosság rajkai gyűlésünkről egyhangúlag törhetetlen és hűséges ragaszkodásunkról  biztosítjuk a magyar kormányt és kérjük, hogy kövessen el minden lehetőt, hogy továbbra is Magyarországhoz tartozhassunk.

Molnár Ferenc és Lázár Mihály kommunisták ugyancsak határozott hangon tiltakoztak a színmagyar községek elcsatolása ellen, Végül dr. Simon tanár, a Kisgazda Párt járási szervezetének elnöke azt fejtegette, hogy nem lehet szó a demokráciáról akkor, ha az egyik nép kap meg mindent, a másikat pedig koldussorsba szorítják le. Indítványozta, a pártok kiküldöttei fogalmazzanak meg tiltakozó nyilatkozatot, amelyet az öt minden lakosa írjon alá. Ebben a nyilatkozatban is tanúságot tesznek arról, hogy magyarok és azok is kívánnak maradni. Teszik ezt írásban azért, mert félő, hogy a csehszlovákok hamisított iratokkal fognak operálni. Az indítványt egyhangú lelkesedéssel fogadták és a gyűlés az igazságos béke követelésének hangoztatásával ért véget.

Ugyancsak vasárnap délután tartottak tiltakozó gyűlést Oroszváron is, amely hasonló szellemben folyt le.

Győr vármegye és város egyesített törvényhatósági bizottsága szombaton délelőtt rendkívüli közgyűlésen foglalt állást az igazságtalan béke ellen. Borbély Endre főispán, majd dr Velsz Aladár fejtették ki álláspontjukat az igazságos békéről és kimondták, hogy a város és a vármegye egyhangú tiltakozását a szlovák követelésekkel szemben nemcsak a magyar kormánnyal, hanem az Egyesült nemzetek minden képviselőjével és a sajtón át az egész világgal tudatják. Dr. Velsz kisgazdapárti javaslatára kimondották azt is, hogy az  elfogadott indítványt közlik a többi törvényhatóságokkal hasonló állásfoglalás céljából.

A győri törvényhatósági gyűlés kifejezte ugyanúgy a magyarság elkeseredett felháborodását a csehszlovák kormány újabb területi követelése felett, mint a rajkai és oroszvári tömeggyűlés, a Duna-medence tartós békéjének érdekei kívánják meg, hogy ez az elkeseredett tiltakozás a nagyhatalmak és a világ közvéleménye előtt meghallgatásra találjon.         

                                                                                              LUKOVICH JÓZSEF

Forrás: Független Kisgazda. I. évfolyam. 86. Szám. 1946. augusztus 20. 3. o.

Ezen a napon történt július 18.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő