Köpeczi Béla művelődési miniszter feljegyzése az írókkal folytatott beszélgetésekről

F e j e s Endre:

Az a véleménye, hogy meg kell szüntetni az Írószövetséget. Ő már újjáalakításával sem értett egyet. Csodálkozik azon, hogy eddig is megtűrtük tevékenységét. Az irodalom az íróasztaloknál dől el és nem a szövetségben. Az írók érdekeinek védelmét el tudják látni a különböző más szervezetek, az Irodalmi Alap vagy a Szerzői Jogvédő Hivatal. Ilyen célból sincs tehát szükség a szövetségre.

S z é c s i Margit:

Várható, hogy indulatos közgyűlés lesz, mert az írók elégedetlenek, különösen a Tiszatáj betiltása miatt. A Tiszatáj olyan folyóirat volt, amelyik tisztességesen dolgozott, ő maga is szívesen működött együtt a szerkesztőséggel. Nem minden folyóirattal hasonló a kapcsolata. Az írók egy csoportja a Tiszatájat tartotta saját orgánumának. Nagy Gáspár verse - véleménye szerint -

nem tudja, hogy miért keltett ilyen nagy felháborodást. Ő szolidáris mindazokkal az írókkal, akik valamilyen sérelmet szenvedtek el, s ezt a magatartást az íróktól nem is lehet rossznéven venni. Szerinte az Írószövetségre szükség van, s úgy véli, lehetne az egyetértésre és az együttműködésre törekedni az állami szervekkel. Arra nem volt hajlandó kitérni, hogy miért írta alá az 1956-tal kapcsolatos manifesztumot.

S z a b ó Magda:

Elítélte, hogy az Írószövetségben hosszú ideje csak politikai kérdésekkel foglalkoznak, de reménytelennek tartotta, hogy az elégedetlenkedőket meg lehetne győzni és valamilyen reális álláspontra kötelezni. Szerinte lehetetlen az Írószövetség megszüntetése. Törekedni kellene arra, hogy megfelelő vezetés alakuljon ki. Úgy véli, hogy Cseres Tibor vagy Száraz György alkalmas lenne arra, hogy az Írószövetséget igazi feladataihoz vezesse vissza és szembeszálljon a túlzókkal. A volt

készek segítséget nyújtani ahhoz az irodalompolitikához, amelyet folytatunk, de ez ma már csak morális segítség lehet, mert megöregedtek és nem tudják vállalni az aktív fellépést és munkát az Írószövetségben.

K e r e s z t u r y Dezső:

Az a véleménye, hogy bagatellizálni kell a vitákat és magát az Írószövetséget is. Feloszlatni nem szabad, mert azt politikailag kihasználnák ellenünk. Engedni kellene, hogy különböző társaságok alakuljanak, és ezekben lépjenek fel a politikai ellenzék képviselői. A vezetés támaszkodjék a kiemelkedő alkotókra, s hogy ezt megtehesse, hozzuk létre a Művészeti Akadémiát, ami segítene a művészetek közötti kapcsolatok fejlesztésében is, de főleg az érték kiválasztásában, és jó tanácsadó testület lehetne.
Ami magát a közgyűlést illeti, azt javasolja, hogy a párt és az állam képviseletében alacsonyabb szintű legyen a képviselet, a képviselők ne feltétlenül szólaljanak fel. A közgyűlés elnökeit - és mindenekelőtt Hubay Miklóst - kellene meggyőzni arról, hogy ha politikailag tűrhetetlen megnyilatkozások volnának, vonják meg a szót és utasítsák vissza az elfogadhatatlan kitételeket. Nyomatékosan kérte, hogy ne méretezzük túl sem a közgyűlés, sem pedig az Írószövetség jelentőségét. A széles közvéleményt nem érdekli, hogy mi történik az irodalmi berkekben. Ne tekintsük partnernek - ahogy mondta - „azt a csürhét", amely az írószövetségi közgyűlésen hangadó. Ha vitatkoznánk vele, felértékelnénk és a nyugati hírközlő szerveknek és kommentátoroknak is módot adnánk arra, hogy velünk vitatkozzanak, és hogy kimutassák, mennyire korlátozott a szabadság Magyarországon.

L a k a t o s Menyhért:

Elmondta, hogy nem ismeri közelebbről az Írószövetség tevékenységét, de amit tapasztalt, abból azt a következtetést vonja le, hogy egy klikk kezében van a vezetés, amely csak a saját érdekeit szolgálja. Ő az Írószövetségtől soha semmiféle segítséget nem kapott, nem is tudja, hogy mire jó. Először tagfelvételét visszautasították, aztán évek múlva Dobozy Imre bejelentette, hogy mégis felveszik a tagok sorába. Ő a szövetségben semmiféle tevékenységet nem fejtett ki. Ismerve az írók körében kialakult hangulatot, feltételezi, hogy a közgyűlésen éles megnyilvánulások lesznek felelőtlen emberek köréből. A maga részéről ettől a felelőtlenségtől elhatárolja magát.

S o m l y ó György:

Az Írószövetséget sokra nem becsüli, de az a véleménye, hogy léte a szocialista rendszer egyik jellegzetessége, ezért nem tudja elképzelni, hogy meg lehetne szüntetni. A megszüntetése viharokat váltana ki itthon és külföldön is. Nyugaton úgy értelmeznék, mint a magyar politika megmerevedését. Különben ő a Tiszatáj vagy a Csurka ügyében hozott intézkedésekkel sem ért egyet. Az igazi gondok szerinte elvi természetűek, az '56-os ellenforradalom hivatalos megítélése és az Erdély kérdésében tanúsított álláspont a vezetés részéről, hogy ti. nem teszi szóvá nyilvánosan a romániai magyarság elnyomását. Ezek az igazi okai az írók körében jelentkező ellenzéki érzületnek. - A közgyűlést ilyen körülmények között a politikával való szembenállás fogja jellemezni. Ő ezt a magatartást helyteleníti, de a maga részéről az ilyen fajta megnyilvánulásokkal szembefordulni - az említett elvi okok miatt - nem tud. A végső következtetése az, hogy az Írószövetséget fenn kell tartani és meg kell találni valami közös platformot, hogy a politika is tegyen engedményeket.

Budapest, 1986. november 13.

                                                                                                          Köpeczi Béla

MOL XIX-J-9-b-Min. 2870-1986. 166. d.