Kilépések, visszalépések

Elolvastam, kik léptek ki. Akit ismerek, minősítem: Asperján György, fafejű örmény, E. Fehér Pál részeges, kellemetlen, öntelt alak, Fekete Sándor, a jakobinus kaméleon, nyalta már Ernest Kay seggit is, Földeák Jancsi szegény, jó fiú, Gyurkó László, a hajdani disszidens, a határőrök fogták el, amikor Nyugatra akart szökni, Juhász Ferenc kissé [...] Végh Antal, nem író [... ] Külön szólok a cseh cipőgyáros esetleges rokonáról, az iszákos vörösorrú Bata Imréről. Ő is nyalta Ernest Kay seggét. Remélem, nem szerkeszti tovább az Élet és Irodalmat, hiszen ez az újság „lenne” a Szövetségé.

Összefoglaló jelentés a Magyar Írók Szövetségének Választmányi Üléséről

1986. december 18.

A Választmány megválasztotta az Elnökséget és a tisztségviselőket.

A jelölő bizottság
 





elnöke: 
tagok: 



 

Fekete Gyula
Nemes Nagy Ágnes
Lakatos István
Mezei András
Zalán Tibor
Görömbei András 
Mészöly Miklós
 által összeállított javaslatból.

Elnök:   
Elnökhelyettesek:  
Főtitkár:         
Titkárok:        
Vidéki titkár:       
Ügyvezető titkár:     
Cseres Tibor
Fekete Gyula és Jókai Anna
Veres Miklós
Kalász Márton, Kovács István
Annus József
Garamvölgyi Károlyné

 

Az elnökség további tagjai:                   










Bárány Tamás
Bertha Bulcsu
Csoóri Sándor
Csurka István
Fodor András
Galgóczi Erzsébet 
Hernádi Gyula
Ilia Mihály
Mészöly Miklós
Sánta Ferenc
Simonffy András 

              

Elnökségi tagságra jelöltek voltak még:









Bodnár György
Czine Mihály
Hubay Miklós
Jovánovics Miklós
Mezei András 
Mocsár Gábor
Szakonyi Károly
Varga Domokos 
Vészi Endre
Zalán Tibor
    

 A szavazás megkezdése előtt Jovánovics, Bodnár, Hubay bejelentették, hogy nem kívánnak az elnökség tagjai lenni, ne is jelöljék őket.

A választmányi ülésen 62 szavazati joggal bíró tag vett részt, és hatvan érvényes szavazatot számlált össze a szavazatszedő bizottság, melynek tagjai voltak:
                                                Lázár Ervin
                                                Csiki László
                                                Serfőző Simon
                                                Szécsi Margit
                                                Nagy Gáspár

A választmányi ülés megnyitása után Fekete Gyula felolvasta Juhász Ferenc, Gyurkó László, Nemeskürty István és Szabó Magda leveleit, melyekben bejelentik, hogy kilépnek az Írószövetségből.

Csoóri kért szót s kifejtette, hogy sajnálja Juhász kilépését és a többiekét is, de sértő módon léptek ki, mert nem indokolták. Így nekik kell végiggondolni a történteket. Nem örül ennek, mert a közgyűlésen mindnyájan veszítettek, nem győzött senki, feszes helyzetbe kerültek. Tudatosítani kell, hogy miért léptek ki.

Ha a Tiszatáj esetében más lett volna az eljárás, akkor a közgyűlés is más lett volna. A politika lépéseire a titkosan megválasztott választmány volt a válasz.
Ilyen körülmények között kell nekikezdeni a munkának.
Fekete Gyula beszámolt a jelölő bizottság nehéz munkájáról, mert senki sem akar semmit vállalni. Hosszan kifejtette, hogy nekik nem a politika szabályai szerint előírt szavazási módszereket kell követni, mert azzal csak csapdába esnek és színek hiányoznak ezért a jelölőlistáról, mert sokan nem vállalták, vagy ha vállalták, akkor visszaléptek.
Olyanok kellenek, akik készek vállalni a szolgálatot az irodalom ügyéért. A Választmány most szavazza meg, hogy indoklás nélkül lemondhasson az, aki elfáradt.
Megszavazták.
Vidéki titkárnak ajánlotta - a szavazólapon ez nyitott volt - először Serfőző Simont, Bertók Lászlót, Annus Józsefet, vagy Varga Csabát a korábbi megoldással. Az első három nem vállalta, továbbá nem vállalta Baka István és Ószabó sem. Majd Annus elvállta.

Alapszabály kiegészítés és elfogadás simán lezajlott apróbb, közgyűlés által javasolt változtatásokkal. Nagyobb vita csak azon volt, hogy a bevezetőbe bekerüljön-e a magyar sorskérdések ügye, vagy ne.
Sánta ragaszkodott, hogy igen, Mocsári azzal érvelt, hogy milyen író az, akinek ezt le kell írni, ez természetes dolog.

Az Egyebek témában: Sánta felolvasott a Magyar Ifjúságból egy írást, mely egy verseskötetről szól /a Magvető adta ki/ és négy sort idézett, mely szerinte a magyarság megsértése. Kérte, hogy a Választmány kötelezze Jovánovicsot, vizsgálja ezt ki és a testület tiltakozzon a magyarság megsértése miatt. Utalt arra, hogy ő a közgyűlésen már megmondta, hogy magyar érdekektől idegenek irányítják a kultúrpolitikát.

Részben Jovánovics határozott elutasítása, részben Csoóri szavai hatására a Választmány leszavazta azzal a közhangulattal, hogy ne csinálják azt, amit a politika csinált a Tiszatáj esetében.

A választási eredmény után Tatay Sándor rövid, értelmetlen beszédet tartott, célja talán az lehetett, hogy a hatalom és az írók békülését szolgálja.

Cseres Tibor elnök bevezetőjében elmondta, hogy azért vállalta, mert hisz abban, hogy a magyar irodalom jó, a politika és az írók pedig összebékíthetők. Ezt tekinti fő feladatának.

Nem a magyar irodalom van csődben, hanem a politika és az irodalom kapcsolata, ezen kell segíteni.

Budapest, 1986. december 19.

                                                                                                          Baczoni Gábor
                                                                                                                      s.k.

MOL XIX-J-9-b-3214-1986. 159. d.

Ezen a napon történt november 29.

1985

Svédország és Magyarország eltörli a két ország közötti vízumkényszert.Tovább

1988

Szegeden az MSZMP-tagok kezdeményezik a párton belüli platformok, reformkörök megalakulását.Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő