Kísérletek a Keresztény Demokrata Néppárt politikai elismertetésére 1945-ben

„Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé..."

Ismeretlen személy feljegyzése a katolikus politikai helyzetről és a Keresztény Demokrata Néppárt belső viszonyairól

1945. november

  

Katolikus politika 1945. november elején

 

A katolikus politikai szervezkedést Pálffy József Demokrata Néppártja kezdte 1945 tavaszán, Debrecenben. Az előkészületekben részt vett Barankovics István is, aki akkoriban rendszeres fizetést húzott Pálffy Józseftől, bizonyos értesülések szerint 2000 P-t, ami akkor szép pénz volt. Ezen havidíjért Barankovicsnak el kellett látnia a szellemi előkészületeket. Közben azonban Barankovics és Pálffy közt személyi ellentétek merültek fel, s Barankovics elérte, hogy ne Pálffy, de az ő Demokrata Néppártját ismerje el a budapesti, illetve Országos Nemzeti Bizottság stb. Beadványában utalt rá, hogy Pálffy József kisajátította és ellopta az ő szellemi tulajdonát jelentő pártprogramot. De a pártprogramot még Debrecenben készítette el, az előbb említett díjazás fejében. Pálffy demokratikus érzületű fiatal arisztokrata volt, Barankovics azonban jobbra szorította, s miközben Pálffy kritikával fordult a rendszer felé, Barankovics egyre több megértéssel szólt a demokráciáról. Katolikus programja és magánakciója kezdettől fogva számított a demokratikus pártok rokonszenvére. Pálffynál kifogásolta, hogy nem eléggé pozitív magatartása a Szovjetunió iránt. Ugyanekkor Barankovics Pálffy ellen mindenkor a demokrácia igényeit hangoztatta, mondván, hogy a grófoknak vissza kell vonulniok. Ebben a stádiumban a Barankovics-féle berzenkedést és szervezkedést a KALOT támogatta, melyet - ugyebár - a legjobb akarattal sem mondhatunk demokratikus alakulatnak. Emlékezetesek a KALOT és 

 közeli kapcsolatai, a KALOT és Kovrig Béla is intim viszonyban voltak, a KALOT-fiatalokat vezetőik elvitték  altábornagy meglátogatására a , intim összeköttetést tartottak fenn , stb. Most Pálffy ellen a KALOT vezetői, élükön a népvezéri képességeket eláruló Ugrin József titkárral, úgy léptek fel, mint akik a grófokkal szemben a demokráciát képviselik, az igazi magyar népi gondolatot. Kifogásolták, hogy Pálffy egyre szorosabb összeköttetésbe került az  és az emerikánásokkal,  prof[esszor]ral, stb. A Pálffy elleni hangulatot egy  nevű fiatal pap mozgatta, aki úton útfélen, teremben és utcákon véresen és mosdatlanul szidalmazta Pálffyt, a Kossuth Lajos utcában egyszer a Pálffy mellett állást foglaló  udvari lakájnak és tányérnyalónak nevezte szemtől-szembe, stb. Igen lelkes és közeli híve Barankovics Istvánnak, és jelenleg egyik vezetője a KALOT-nak. Volt valami szerepe benne, hogy a KALOT felől elmúlt a betiltás azonnali fenyegetése, rongyos reverendában állandóan talpalt a ministriumokban [!], gyakran látták, mondják,  is, akivel Barankovics is egyre szorosabbra szőtte a szálakat, egyéniségük számos oldala (nagyotmondás, [popup title="grandománia" format="Default click" activate="click" close text="Grandomania [lat.] jelentése: nagyzási mánia."], stb.) különben is rokon, kiváló partnerek: egymást jól tartják nagyzolásaikkal...  nem vesz részt ezekben a kis veszekedésekben, bár rokonszenvei Pálffy mellé állítanák. Mindent megtesz Barankovics ellen. Jelenleg bizonyára mindkettőjüknek kellemetlen, hogy Mindszenty prímás  ügyében vallott állásfoglalásuk közös frontra állította őket... Barankovics közben elérte, hogy a Tildy Zoltán segítségével elismert Demokrata Néppárt Hazánk  lapengedélyt kapjon. A lap szerkesztője Barankovics mellett . Barankovics a lapban a demokratikus hangszerelést vezette be, érthető okokból. Azonban, a különben nem elmésség híján összeállított lapot, mely bírja [popup title="Kerkai [Jenő]" format="Default click" activate="click" close text="A közölt szövegben eredetileg helytelenül minden alkalommal Kerkaynak írva."] és  jezsuita atyák áldását, s lényét különben is igen jellemző lustasággal és lazasággal vezeti, a lap pontatlanul jelenik meg, s az atyák előtt Barankovics a papi- és nyomdai nehézségekkel mentegetőzik. De ugyanúgy ellazsálta azelőtt  ügyét is. A lényét úgy jellemző lustaságot viszont szép és nagy mondásokkal kendőzi, s most már egészen a demokrácia heroldjává szegődik. Ennek magyarázata, hogy Mindszenty hercegprímás magához kérette, nem sokkal azután, hogy Pálffyék kizárták, és ő ellennyilatkozatokban hadakozott a Pálffy-csoport ellen. Mindszentyről azelőtt az a hír járta, hogy P. Kerkai J[enő] igen nagy befolyással van rá; Kerkai hatására vállalta a Demokrata Néppárt ügyeinek gondozását és figyelését. Utóbb Kerkai és Pálffy Barankovics hatására összevesztek, és ekkor Kerkai igyekezett a prímást Barankovics ellen hangolni. Kerkai Barankovics hatására utalt Pálffy rendezetlen családi ügyeire, feleségétől való különélésére, Zichy Luca (Hoffer Cunoné) grófnővel való viszonyára, arra, hogy Pálffy, Pálffy 18 éves fia, Zichy Luca és Zichy Luca öccse, a fiatal Z[ichy] Zsigmond gróf egy lakásban laknak, stb. Tegyük hozzá, hogy az atyák akkoriban nem voltak oly kényesek, mikor a most így megtámadott, gyönyörű szép, de hideg Zichy Luca rejtegette a nyilas és német időkben - éppen az említett atyák kifejezett kérésére - Varga Bélát. Szóval Pálffy szerelmi ügyeit a prímásnál ki akarta játszani Barankovics, ez azonban nem sikerült, mert Pálffy ügyesebb volt: egyfelől megnyerte magának a prímást, másfelől meg bírja a jezsuita provinciális,  rokonszenvét. P. Borbély proviniciálisi minőségben többször megrótta a Barankovics hatása alatt álló Kerkai és Jánosi magatartását, azonban hiába, Kerkai ki is jelentette, hogy a provinciális nem ért [a] politikához és ő bizony nem hallgat rá. Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé... A Hazánk a hercegprímás irányában ezért nem tett rövid fennállása után egyetlen nyelvmozdulatot sem. Különben Barankovics most nagyon érdekesen vélekedik  személye kérdésében. Mindjárt meglátjuk, hogy került Rassay a katolikus politikába! Itt még jegyezzük meg, hogy Barankovics azelőtt Rassaynak feltétlen csodálója volt, ez még a  idejéből datálódik, mikor Barankovics szélső konzervatív irányban vezette a , és kissé különös vallomásokat tett a . Nos, Barankovics azt tartja, hogy a prímásnak, aki pásztorlevelével akkora vihart idézett fel, igazi súgója: Rassay... A prímáshoz legközelebb állanak: , akinek jelenlétében fogadja az embereket (ami igen furcsa), pl.  is, aki a prímás [popup title="gesztiójáról" format="Default click" activate="click" close text="Gesztió [lat.] jelentése: igazgatás, vezetés, esetleg pénzkezelés."] elég szomorú véleményt táplál, továbbá intim hívei  volt miniszterelnök és , azon kívül:  pápai kamarás. Barankovics úgy tudja, hogy Esterházynak és Czettlernek valójában Rassay adja a prímás számára a tanácsokat, hiszen annak idején is Rassay írta Esterházy megnyilatkozásait a Keresztény Pártban és  idejében szó volt róla, hogy Rassay átveszi a Kereszténypárt irányítását... Rassay, folytatja a Barankovics, a közvetítő az Egyház és a világi nagybirtok, továbbá a nagytőke között. A prímás szerinte grófi mániában szenved, imádja az arisztokratákat, akik közül ifj. Pallavicini György áll hozzá a legközelebb, már legitimista okokból is. Itt tudni kell, hogy Pálffy pártjának egyik ülésén Pallavicini György rendkívül heves támadást intézett Barankovics ellen, akinek még legitimista idejéből egész múltját ismeri. Barankovics eleinte  gyermekeinek nevelője volt, pl. ő nevelte az ellenállási mozgalomban szépen szerepelt fiatal . Az Andrássy palotából azonban egy nap kitették, mert szemtelen értesüléseket terjesztett a hercegnő magánéletéről. Utóbb  intellektuális vezetője volt, azóta is kölcsönösen utálják egymást.  szólva: méltó egymáshoz a két parázna, Caesar és a fajtalan ... Pallavicini felszólalásában kifejtette, hogy Barankovics közönséges grófi lakáj, aki állandóan ledöfi hátulról gazdáit, egyszerre sznob és lázadó inas, aki hátsó lépcsőkön hord pletykákat stb. Ezen épületes megnyilatkozásra Barankovics válasza az volt, hogy találkozni szeretett volna Pallavicinivel, akitől érthetően kissé retteg, idegesíti az őrgróf birtokában lévő, sok róla szóló értesülés, mely gondosan kidolgozott emberi nagyságát kínosan érintheti. Barankovics jellemrajzát a prímás nyilván Pallavicinitől kapta, a prímásról sok mindent el lehet mondani, de a jellemerő hiányát nem, és ő maga is irtózik a változatos jellemű emberektől. Pallavicini különben nincsen sokban egy véleményem Pálffyval, akitől kissé eltávolodott, és a Kisgazdapárt felé orientálódik jelenleg, kitart a földreform helyessége mellett, stb. Barankovics egyébként Jánosi páter útján érintkezést tart  is és nagyon büszke Eckhardt Sándor barátságára. Eckhardtról említsük meg a következőt: E.-t a Kisgazdapárt jelölte, de Barankovics állítólag már rendelkezik a pártonkívüli Eckhardt, Bálint Sándor és a nyíregyházi iparos,  (gör[ög] kat[olikus]) levelével, melyben közlik a Kisgazdapárttal, köszönetük nyilvánítása mellett, hogy átlépnek a Demokrata Néppártba. Mi igaz ebből, jó ég tudja. Ily módon a Barankovics-féle Demokrata Néppárt parlamenti képviselethez jut. Ami továbbá a prímást illeti, Barankovics a Hazánkban tartózkodni fog a prímás bírálatától, de írni készül a földreform mellett. Jánosi páter, nemrég még prímásjelölt, teljes mellel kiáll a prímás tekintélye mellett, de nem helyesli a földkérdésben vallott álláspontját. A prímás pásztorlevelének hatása kissé idegesíti a KALOT vezetőket. Ugyanekkor Ugrin József, szintén Pálffy nagy ellensége, rendkívül lelkesedik a prímási pásztorlevélért. Jelenleg tehát a katolikus táborban nagyobb a zavar, mint valaha.

 

Jelzet: MNL OL XIX-I-1-v-3/a tétel-2-1945. - Az államhatalom felsőbb szervei, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Ortutay Gyula miniszter iratai. - Eredeti, géppel írt és kézzel javított, aláírás nélküli fogalmazvány.

Ezen a napon történt december 05.

1917

Breszt-Litovszk-ban Szovjet-Oroszország fegyverszüneti szerződést köt a központi hatalmakkal (Németországgal és az Osztrák–Magyar...Tovább

1933

Az Egyesült Államokban véget ér az alkoholtilalom.Tovább

1941

A szovjet ellentámadás megindulásának napja Moszkvai csata, a német hadsereg első veresége a II. Világháborúban.Tovább

1952

Londonban a sajátos időjárási viszonyok és a levegő szennyezettsége miatt létrejövő szmog körülbelül 12000 ember halálát okozza.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.

Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.

Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.

Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.

Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő