Kísérletek a Keresztény Demokrata Néppárt politikai elismertetésére 1945-ben

„Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé..."

Ismeretlen személy feljegyzése a katolikus politikai helyzetről és a Keresztény Demokrata Néppárt belső viszonyairól

1945. november

  

Katolikus politika 1945. november elején

 

A katolikus politikai szervezkedést Pálffy József Demokrata Néppártja kezdte 1945 tavaszán, Debrecenben. Az előkészületekben részt vett Barankovics István is, aki akkoriban rendszeres fizetést húzott Pálffy Józseftől, bizonyos értesülések szerint 2000 P-t, ami akkor szép pénz volt. Ezen havidíjért Barankovicsnak el kellett látnia a szellemi előkészületeket. Közben azonban Barankovics és Pálffy közt személyi ellentétek merültek fel, s Barankovics elérte, hogy ne Pálffy, de az ő Demokrata Néppártját ismerje el a budapesti, illetve Országos Nemzeti Bizottság stb. Beadványában utalt rá, hogy Pálffy József kisajátította és ellopta az ő szellemi tulajdonát jelentő pártprogramot. De a pártprogramot még Debrecenben készítette el, az előbb említett díjazás fejében. Pálffy demokratikus érzületű fiatal arisztokrata volt, Barankovics azonban jobbra szorította, s miközben Pálffy kritikával fordult a rendszer felé, Barankovics egyre több megértéssel szólt a demokráciáról. Katolikus programja és magánakciója kezdettől fogva számított a demokratikus pártok rokonszenvére. Pálffynál kifogásolta, hogy nem eléggé pozitív magatartása a Szovjetunió iránt. Ugyanekkor Barankovics Pálffy ellen mindenkor a demokrácia igényeit hangoztatta, mondván, hogy a grófoknak vissza kell vonulniok. Ebben a stádiumban a Barankovics-féle berzenkedést és szervezkedést a KALOT támogatta, melyet - ugyebár - a legjobb akarattal sem mondhatunk demokratikus alakulatnak. Emlékezetesek a KALOT és 

 közeli kapcsolatai, a KALOT és Kovrig Béla is intim viszonyban voltak, a KALOT-fiatalokat vezetőik elvitték  altábornagy meglátogatására a , intim összeköttetést tartottak fenn , stb. Most Pálffy ellen a KALOT vezetői, élükön a népvezéri képességeket eláruló Ugrin József titkárral, úgy léptek fel, mint akik a grófokkal szemben a demokráciát képviselik, az igazi magyar népi gondolatot. Kifogásolták, hogy Pálffy egyre szorosabb összeköttetésbe került az  és az emerikánásokkal,  prof[esszor]ral, stb. A Pálffy elleni hangulatot egy  nevű fiatal pap mozgatta, aki úton útfélen, teremben és utcákon véresen és mosdatlanul szidalmazta Pálffyt, a Kossuth Lajos utcában egyszer a Pálffy mellett állást foglaló  udvari lakájnak és tányérnyalónak nevezte szemtől-szembe, stb. Igen lelkes és közeli híve Barankovics Istvánnak, és jelenleg egyik vezetője a KALOT-nak. Volt valami szerepe benne, hogy a KALOT felől elmúlt a betiltás azonnali fenyegetése, rongyos reverendában állandóan talpalt a ministriumokban [!], gyakran látták, mondják,  is, akivel Barankovics is egyre szorosabbra szőtte a szálakat, egyéniségük számos oldala (nagyotmondás, [popup title="grandománia" format="Default click" activate="click" close text="Grandomania [lat.] jelentése: nagyzási mánia."], stb.) különben is rokon, kiváló partnerek: egymást jól tartják nagyzolásaikkal...  nem vesz részt ezekben a kis veszekedésekben, bár rokonszenvei Pálffy mellé állítanák. Mindent megtesz Barankovics ellen. Jelenleg bizonyára mindkettőjüknek kellemetlen, hogy Mindszenty prímás  ügyében vallott állásfoglalásuk közös frontra állította őket... Barankovics közben elérte, hogy a Tildy Zoltán segítségével elismert Demokrata Néppárt Hazánk  lapengedélyt kapjon. A lap szerkesztője Barankovics mellett . Barankovics a lapban a demokratikus hangszerelést vezette be, érthető okokból. Azonban, a különben nem elmésség híján összeállított lapot, mely bírja [popup title="Kerkai [Jenő]" format="Default click" activate="click" close text="A közölt szövegben eredetileg helytelenül minden alkalommal Kerkaynak írva."] és  jezsuita atyák áldását, s lényét különben is igen jellemző lustasággal és lazasággal vezeti, a lap pontatlanul jelenik meg, s az atyák előtt Barankovics a papi- és nyomdai nehézségekkel mentegetőzik. De ugyanúgy ellazsálta azelőtt  ügyét is. A lényét úgy jellemző lustaságot viszont szép és nagy mondásokkal kendőzi, s most már egészen a demokrácia heroldjává szegődik. Ennek magyarázata, hogy Mindszenty hercegprímás magához kérette, nem sokkal azután, hogy Pálffyék kizárták, és ő ellennyilatkozatokban hadakozott a Pálffy-csoport ellen. Mindszentyről azelőtt az a hír járta, hogy P. Kerkai J[enő] igen nagy befolyással van rá; Kerkai hatására vállalta a Demokrata Néppárt ügyeinek gondozását és figyelését. Utóbb Kerkai és Pálffy Barankovics hatására összevesztek, és ekkor Kerkai igyekezett a prímást Barankovics ellen hangolni. Kerkai Barankovics hatására utalt Pálffy rendezetlen családi ügyeire, feleségétől való különélésére, Zichy Luca (Hoffer Cunoné) grófnővel való viszonyára, arra, hogy Pálffy, Pálffy 18 éves fia, Zichy Luca és Zichy Luca öccse, a fiatal Z[ichy] Zsigmond gróf egy lakásban laknak, stb. Tegyük hozzá, hogy az atyák akkoriban nem voltak oly kényesek, mikor a most így megtámadott, gyönyörű szép, de hideg Zichy Luca rejtegette a nyilas és német időkben - éppen az említett atyák kifejezett kérésére - Varga Bélát. Szóval Pálffy szerelmi ügyeit a prímásnál ki akarta játszani Barankovics, ez azonban nem sikerült, mert Pálffy ügyesebb volt: egyfelől megnyerte magának a prímást, másfelől meg bírja a jezsuita provinciális,  rokonszenvét. P. Borbély proviniciálisi minőségben többször megrótta a Barankovics hatása alatt álló Kerkai és Jánosi magatartását, azonban hiába, Kerkai ki is jelentette, hogy a provinciális nem ért [a] politikához és ő bizony nem hallgat rá. Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé... A Hazánk a hercegprímás irányában ezért nem tett rövid fennállása után egyetlen nyelvmozdulatot sem. Különben Barankovics most nagyon érdekesen vélekedik  személye kérdésében. Mindjárt meglátjuk, hogy került Rassay a katolikus politikába! Itt még jegyezzük meg, hogy Barankovics azelőtt Rassaynak feltétlen csodálója volt, ez még a  idejéből datálódik, mikor Barankovics szélső konzervatív irányban vezette a , és kissé különös vallomásokat tett a . Nos, Barankovics azt tartja, hogy a prímásnak, aki pásztorlevelével akkora vihart idézett fel, igazi súgója: Rassay... A prímáshoz legközelebb állanak: , akinek jelenlétében fogadja az embereket (ami igen furcsa), pl.  is, aki a prímás [popup title="gesztiójáról" format="Default click" activate="click" close text="Gesztió [lat.] jelentése: igazgatás, vezetés, esetleg pénzkezelés."] elég szomorú véleményt táplál, továbbá intim hívei  volt miniszterelnök és , azon kívül:  pápai kamarás. Barankovics úgy tudja, hogy Esterházynak és Czettlernek valójában Rassay adja a prímás számára a tanácsokat, hiszen annak idején is Rassay írta Esterházy megnyilatkozásait a Keresztény Pártban és  idejében szó volt róla, hogy Rassay átveszi a Kereszténypárt irányítását... Rassay, folytatja a Barankovics, a közvetítő az Egyház és a világi nagybirtok, továbbá a nagytőke között. A prímás szerinte grófi mániában szenved, imádja az arisztokratákat, akik közül ifj. Pallavicini György áll hozzá a legközelebb, már legitimista okokból is. Itt tudni kell, hogy Pálffy pártjának egyik ülésén Pallavicini György rendkívül heves támadást intézett Barankovics ellen, akinek még legitimista idejéből egész múltját ismeri. Barankovics eleinte  gyermekeinek nevelője volt, pl. ő nevelte az ellenállási mozgalomban szépen szerepelt fiatal . Az Andrássy palotából azonban egy nap kitették, mert szemtelen értesüléseket terjesztett a hercegnő magánéletéről. Utóbb  intellektuális vezetője volt, azóta is kölcsönösen utálják egymást.  szólva: méltó egymáshoz a két parázna, Caesar és a fajtalan ... Pallavicini felszólalásában kifejtette, hogy Barankovics közönséges grófi lakáj, aki állandóan ledöfi hátulról gazdáit, egyszerre sznob és lázadó inas, aki hátsó lépcsőkön hord pletykákat stb. Ezen épületes megnyilatkozásra Barankovics válasza az volt, hogy találkozni szeretett volna Pallavicinivel, akitől érthetően kissé retteg, idegesíti az őrgróf birtokában lévő, sok róla szóló értesülés, mely gondosan kidolgozott emberi nagyságát kínosan érintheti. Barankovics jellemrajzát a prímás nyilván Pallavicinitől kapta, a prímásról sok mindent el lehet mondani, de a jellemerő hiányát nem, és ő maga is irtózik a változatos jellemű emberektől. Pallavicini különben nincsen sokban egy véleményem Pálffyval, akitől kissé eltávolodott, és a Kisgazdapárt felé orientálódik jelenleg, kitart a földreform helyessége mellett, stb. Barankovics egyébként Jánosi páter útján érintkezést tart  is és nagyon büszke Eckhardt Sándor barátságára. Eckhardtról említsük meg a következőt: E.-t a Kisgazdapárt jelölte, de Barankovics állítólag már rendelkezik a pártonkívüli Eckhardt, Bálint Sándor és a nyíregyházi iparos,  (gör[ög] kat[olikus]) levelével, melyben közlik a Kisgazdapárttal, köszönetük nyilvánítása mellett, hogy átlépnek a Demokrata Néppártba. Mi igaz ebből, jó ég tudja. Ily módon a Barankovics-féle Demokrata Néppárt parlamenti képviselethez jut. Ami továbbá a prímást illeti, Barankovics a Hazánkban tartózkodni fog a prímás bírálatától, de írni készül a földreform mellett. Jánosi páter, nemrég még prímásjelölt, teljes mellel kiáll a prímás tekintélye mellett, de nem helyesli a földkérdésben vallott álláspontját. A prímás pásztorlevelének hatása kissé idegesíti a KALOT vezetőket. Ugyanekkor Ugrin József, szintén Pálffy nagy ellensége, rendkívül lelkesedik a prímási pásztorlevélért. Jelenleg tehát a katolikus táborban nagyobb a zavar, mint valaha.

 

Jelzet: MNL OL XIX-I-1-v-3/a tétel-2-1945. - Az államhatalom felsőbb szervei, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Ortutay Gyula miniszter iratai. - Eredeti, géppel írt és kézzel javított, aláírás nélküli fogalmazvány.

Ezen a napon történt szeptember 20.

1929

Budapesten levetítik az első hangosfilmet („Az éneklő bolond”).Tovább

1956

Kétnapos tartózkodásra Budapestre érkezett Luther Evans, az UNESCO főigazgatója. A látogatás eredményeképpen Magyarország fokozatosan...Tovább

1990

Ratifikálják a két Németország újraegyesítését.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő