Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább
Kísérletek a Keresztény Demokrata Néppárt politikai elismertetésére 1945-ben
„Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé..."
Ismeretlen személy feljegyzése a katolikus politikai helyzetről és a Keresztény Demokrata Néppárt belső viszonyairól
1945. november
Katolikus politika 1945. november elején
A katolikus politikai szervezkedést Pálffy József Demokrata Néppártja kezdte 1945 tavaszán, Debrecenben. Az előkészületekben részt vett Barankovics István is, aki akkoriban rendszeres fizetést húzott Pálffy Józseftől, bizonyos értesülések szerint 2000 P-t, ami akkor szép pénz volt. Ezen havidíjért Barankovicsnak el kellett látnia a szellemi előkészületeket. Közben azonban Barankovics és Pálffy közt személyi ellentétek merültek fel, s Barankovics elérte, hogy ne Pálffy, de az ő Demokrata Néppártját ismerje el a budapesti, illetve Országos Nemzeti Bizottság stb. Beadványában utalt rá, hogy Pálffy József kisajátította és ellopta az ő szellemi tulajdonát jelentő pártprogramot. De a pártprogramot még Debrecenben készítette el, az előbb említett díjazás fejében. Pálffy demokratikus érzületű fiatal arisztokrata volt, Barankovics azonban jobbra szorította, s miközben Pálffy kritikával fordult a rendszer felé, Barankovics egyre több megértéssel szólt a demokráciáról. Katolikus programja és magánakciója kezdettől fogva számított a demokratikus pártok rokonszenvére. Pálffynál kifogásolta, hogy nem eléggé pozitív magatartása a Szovjetunió iránt. Ugyanekkor Barankovics Pálffy ellen mindenkor a demokrácia igényeit hangoztatta, mondván, hogy a grófoknak vissza kell vonulniok. Ebben a stádiumban a Barankovics-féle berzenkedést és szervezkedést a KALOT támogatta, melyet - ugyebár - a legjobb akarattal sem mondhatunk demokratikus alakulatnak. Emlékezetesek a KALOT és
közeli kapcsolatai, a KALOT és Kovrig Béla is intim viszonyban voltak, a KALOT-fiatalokat vezetőik elvitték altábornagy meglátogatására a , intim összeköttetést tartottak fenn , stb. Most Pálffy ellen a KALOT vezetői, élükön a népvezéri képességeket eláruló Ugrin József titkárral, úgy léptek fel, mint akik a grófokkal szemben a demokráciát képviselik, az igazi magyar népi gondolatot. Kifogásolták, hogy Pálffy egyre szorosabb összeköttetésbe került az és az emerikánásokkal, prof[esszor]ral, stb. A Pálffy elleni hangulatot egy nevű fiatal pap mozgatta, aki úton útfélen, teremben és utcákon véresen és mosdatlanul szidalmazta Pálffyt, a Kossuth Lajos utcában egyszer a Pálffy mellett állást foglaló udvari lakájnak és tányérnyalónak nevezte szemtől-szembe, stb. Igen lelkes és közeli híve Barankovics Istvánnak, és jelenleg egyik vezetője a KALOT-nak. Volt valami szerepe benne, hogy a KALOT felől elmúlt a betiltás azonnali fenyegetése, rongyos reverendában állandóan talpalt a ministriumokban [!], gyakran látták, mondják, is, akivel Barankovics is egyre szorosabbra szőtte a szálakat, egyéniségük számos oldala (nagyotmondás, [popup title="grandománia" format="Default click" activate="click" close text="Grandomania [lat.] jelentése: nagyzási mánia."], stb.) különben is rokon, kiváló partnerek: egymást jól tartják nagyzolásaikkal... nem vesz részt ezekben a kis veszekedésekben, bár rokonszenvei Pálffy mellé állítanák. Mindent megtesz Barankovics ellen. Jelenleg bizonyára mindkettőjüknek kellemetlen, hogy Mindszenty prímás ügyében vallott állásfoglalásuk közös frontra állította őket... Barankovics közben elérte, hogy a Tildy Zoltán segítségével elismert Demokrata Néppárt Hazánk lapengedélyt kapjon. A lap szerkesztője Barankovics mellett . Barankovics a lapban a demokratikus hangszerelést vezette be, érthető okokból. Azonban, a különben nem elmésség híján összeállított lapot, mely bírja [popup title="Kerkai [Jenő]" format="Default click" activate="click" close text="A közölt szövegben eredetileg helytelenül minden alkalommal Kerkaynak írva."] és jezsuita atyák áldását, s lényét különben is igen jellemző lustasággal és lazasággal vezeti, a lap pontatlanul jelenik meg, s az atyák előtt Barankovics a papi- és nyomdai nehézségekkel mentegetőzik. De ugyanúgy ellazsálta azelőtt ügyét is. A lényét úgy jellemző lustaságot viszont szép és nagy mondásokkal kendőzi, s most már egészen a demokrácia heroldjává szegődik. Ennek magyarázata, hogy Mindszenty hercegprímás magához kérette, nem sokkal azután, hogy Pálffyék kizárták, és ő ellennyilatkozatokban hadakozott a Pálffy-csoport ellen. Mindszentyről azelőtt az a hír járta, hogy P. Kerkai J[enő] igen nagy befolyással van rá; Kerkai hatására vállalta a Demokrata Néppárt ügyeinek gondozását és figyelését. Utóbb Kerkai és Pálffy Barankovics hatására összevesztek, és ekkor Kerkai igyekezett a prímást Barankovics ellen hangolni. Kerkai Barankovics hatására utalt Pálffy rendezetlen családi ügyeire, feleségétől való különélésére, Zichy Luca (Hoffer Cunoné) grófnővel való viszonyára, arra, hogy Pálffy, Pálffy 18 éves fia, Zichy Luca és Zichy Luca öccse, a fiatal Z[ichy] Zsigmond gróf egy lakásban laknak, stb. Tegyük hozzá, hogy az atyák akkoriban nem voltak oly kényesek, mikor a most így megtámadott, gyönyörű szép, de hideg Zichy Luca rejtegette a nyilas és német időkben - éppen az említett atyák kifejezett kérésére - Varga Bélát. Szóval Pálffy szerelmi ügyeit a prímásnál ki akarta játszani Barankovics, ez azonban nem sikerült, mert Pálffy ügyesebb volt: egyfelől megnyerte magának a prímást, másfelől meg bírja a jezsuita provinciális, rokonszenvét. P. Borbély proviniciálisi minőségben többször megrótta a Barankovics hatása alatt álló Kerkai és Jánosi magatartását, azonban hiába, Kerkai ki is jelentette, hogy a provinciális nem ért [a] politikához és ő bizony nem hallgat rá. Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé... A Hazánk a hercegprímás irányában ezért nem tett rövid fennállása után egyetlen nyelvmozdulatot sem. Különben Barankovics most nagyon érdekesen vélekedik személye kérdésében. Mindjárt meglátjuk, hogy került Rassay a katolikus politikába! Itt még jegyezzük meg, hogy Barankovics azelőtt Rassaynak feltétlen csodálója volt, ez még a idejéből datálódik, mikor Barankovics szélső konzervatív irányban vezette a , és kissé különös vallomásokat tett a . Nos, Barankovics azt tartja, hogy a prímásnak, aki pásztorlevelével akkora vihart idézett fel, igazi súgója: Rassay... A prímáshoz legközelebb állanak: , akinek jelenlétében fogadja az embereket (ami igen furcsa), pl. is, aki a prímás [popup title="gesztiójáról" format="Default click" activate="click" close text="Gesztió [lat.] jelentése: igazgatás, vezetés, esetleg pénzkezelés."] elég szomorú véleményt táplál, továbbá intim hívei volt miniszterelnök és , azon kívül: pápai kamarás. Barankovics úgy tudja, hogy Esterházynak és Czettlernek valójában Rassay adja a prímás számára a tanácsokat, hiszen annak idején is Rassay írta Esterházy megnyilatkozásait a Keresztény Pártban és idejében szó volt róla, hogy Rassay átveszi a Kereszténypárt irányítását... Rassay, folytatja a Barankovics, a közvetítő az Egyház és a világi nagybirtok, továbbá a nagytőke között. A prímás szerinte grófi mániában szenved, imádja az arisztokratákat, akik közül ifj. Pallavicini György áll hozzá a legközelebb, már legitimista okokból is. Itt tudni kell, hogy Pálffy pártjának egyik ülésén Pallavicini György rendkívül heves támadást intézett Barankovics ellen, akinek még legitimista idejéből egész múltját ismeri. Barankovics eleinte gyermekeinek nevelője volt, pl. ő nevelte az ellenállási mozgalomban szépen szerepelt fiatal . Az Andrássy palotából azonban egy nap kitették, mert szemtelen értesüléseket terjesztett a hercegnő magánéletéről. Utóbb intellektuális vezetője volt, azóta is kölcsönösen utálják egymást. szólva: méltó egymáshoz a két parázna, Caesar és a fajtalan ... Pallavicini felszólalásában kifejtette, hogy Barankovics közönséges grófi lakáj, aki állandóan ledöfi hátulról gazdáit, egyszerre sznob és lázadó inas, aki hátsó lépcsőkön hord pletykákat stb. Ezen épületes megnyilatkozásra Barankovics válasza az volt, hogy találkozni szeretett volna Pallavicinivel, akitől érthetően kissé retteg, idegesíti az őrgróf birtokában lévő, sok róla szóló értesülés, mely gondosan kidolgozott emberi nagyságát kínosan érintheti. Barankovics jellemrajzát a prímás nyilván Pallavicinitől kapta, a prímásról sok mindent el lehet mondani, de a jellemerő hiányát nem, és ő maga is irtózik a változatos jellemű emberektől. Pallavicini különben nincsen sokban egy véleményem Pálffyval, akitől kissé eltávolodott, és a Kisgazdapárt felé orientálódik jelenleg, kitart a földreform helyessége mellett, stb. Barankovics egyébként Jánosi páter útján érintkezést tart is és nagyon büszke Eckhardt Sándor barátságára. Eckhardtról említsük meg a következőt: E.-t a Kisgazdapárt jelölte, de Barankovics állítólag már rendelkezik a pártonkívüli Eckhardt, Bálint Sándor és a nyíregyházi iparos, (gör[ög] kat[olikus]) levelével, melyben közlik a Kisgazdapárttal, köszönetük nyilvánítása mellett, hogy átlépnek a Demokrata Néppártba. Mi igaz ebből, jó ég tudja. Ily módon a Barankovics-féle Demokrata Néppárt parlamenti képviselethez jut. Ami továbbá a prímást illeti, Barankovics a Hazánkban tartózkodni fog a prímás bírálatától, de írni készül a földreform mellett. Jánosi páter, nemrég még prímásjelölt, teljes mellel kiáll a prímás tekintélye mellett, de nem helyesli a földkérdésben vallott álláspontját. A prímás pásztorlevelének hatása kissé idegesíti a KALOT vezetőket. Ugyanekkor Ugrin József, szintén Pálffy nagy ellensége, rendkívül lelkesedik a prímási pásztorlevélért. Jelenleg tehát a katolikus táborban nagyobb a zavar, mint valaha.
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-v-3/a tétel-2-1945. - Az államhatalom felsőbb szervei, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Ortutay Gyula miniszter iratai. - Eredeti, géppel írt és kézzel javított, aláírás nélküli fogalmazvány.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt szeptember 25.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet új számmal jelenik meg a szeptember beköszöntével. Ezúttal leginkább a hétköznapi küzdelmek világába kalauzolják el az olvasót a megjelent forrásismertetések. Legyen szó akár a saját megélhetésükön javítani kívánó fiumei tisztviselőkről, egy államfordulatot éppen átélt kárpátaljai lakosokról, vagy éppen az államhatalom restriktív intézkedései ellenére is működő római katolikus egyházról és annak tagjairól. S arra nézve is láthatunk egy esetet, hogy a hétköznapok újságolvasóinak és maguknak az újságíróknak köszönhetően hogyan válhatott valaki „sikertelen bűnözővé” száz évvel ezelőtt.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei tisztviselőinek és alkalmazottainak meglehetősen komplex világát mutatja be. Forrásismertetésében nagyrészt a mai Rijekában őrzött iratokra támaszkodva tárja az olvasók elé, hogy az említett állami tisztviselők és alkalmazottak milyen módon kívánták orvosolni – többek között kérvények megfogalmazásával – egzisztenciális nehézségeiket.
A dualizmus bő ötven événél sokkal rövidebb időszak, mindössze hét hónap változásainak eredményét ismerteti írásában Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet). Publikációjában két, 1939 októberében papírra vetett hangulatjelentést mutat be, amelyek az 1939 márciusának közepén ismét magyar uralom alá került Kárpátalja gazdasági, szociális és politikai viszonyairól, illetve a helyben tapasztalt helyzet változásáról adnak számot.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) friss forrásismertetésében a Zágon József és Kada Lajos közötti levelezésből mutat be újabb részleteket. Ezúttal Zágon Lajosnak a magyarországi katolikus egyház 1961-1971 közötti helyzetéről szerzett információit adta közre. A korabeli budapesti vezetés folytatta az 1940-es évek végén megkezdett egyházellenes politikáját, azonban tárgyalt tíz év mégsem tekinthető monoton időszaknak a magyarországi katolikus egyház szempontjából, mivel a Vatikán és a Magyar Népköztársaság 1964-ben megállapodást kötött egymással, valamint lezajlott a II. Vatikáni Zsinat magyar püspökök részvételével.
Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) forrásismertetésének második részében a már megismert „Kloroformos Bandi” ékszerrablási ügyének magyarországi tárgyalása kerül a reflektorfénybe, valamint az, hogy éppen a „kloroformos” jelző miként bélyegezte meg Faragó Andrást, és hogy ebben mekkora szerepe volt a korabeli sajtófogyasztásnak.
Idei negyedik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Továbbra is él ugyanakkor felhívásunk korábbi és leendő szerzőink felé: az ArchívNet szerkesztősége várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. szeptember 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő