Roald Amundsen csapata először éri el a Déli-sarkot.Tovább
Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjának megünneplése
Rákosi elvtárs 60. születésnapján egész népünk meg van győződve arról, hogy Rákosi elvtárs vezetésével hazánk végre a helyes útra tért. Arra az útra, amely nem más népek elnyomása és leigázása felé mutat, hanem amely a szabad és a szabadságukért s a békéért és demokráciáért küzdő népekkel együttműködve hivatott biztosítani hazánk további felemelkedését még fényesebbé, még dicsőbbé tenni a világban a magyar nevet! Ez az út, amelyen Rákosi elvtárs vezet bennünket – Sztálin útja! Gerő Ernő ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Rákosi Mátyást 60. születésnapján.
Gerő Ernő beszéde 1952. március 8-án az Operaházban tartott ünnepségen Rákosi elvtárs 60. születésnapjára
Rákosi elvtárs 60. születésnapja, amelyet most ünnepelünk, egész népünk bensőséges, meghitt ünnepe. De nemcsak a mi népünk ünnepe ez a nap. Népünkkel együtt ünnepel országunk határain túl is az egyszerű emberek sokasága, mert a mi drága Rákosi Mátyásunkat, aki nemcsak a magyar nép ügyéért harcol, hanem az általános emberi haladás, a demokrácia, a szocializmus, a béke magasztos ügyéért is, milliók és milliók ismerik és tisztelik az egész világon.
Pártunkkal, a Magyar Dolgozók Pártjával, munkásosztályunkkal, népünkkel osztoznak Rákosi elvtárs ünneplésében a kommunista- és a munkáspártok, amelyek harcos üdvözletüket és jókívánságaikat küldik Rákosi elvtársnak ezen az emlékezetes napon. Nagy megbecsülés számunkra, hogy meleg üdvözletét és jókívánságait küldi Rákosi elvtársunknak Lenin-Sztálin dicsőséges pártjának, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Vezetősége is, annak a pártnak a vezetősége, amelyet a mi pártunk mintaképének tekint, s amely elsőként ismertette meg Rákosi elvtársat a leninizmus igazságaival, Lenin-Sztálin győzedelmes tanításával!
Rákosi elvtárs 60. születésnapja új, széles népmozgalom forrása lett országunkban. Ez a mozgalom a dolgozó tömegek legmélyéről tört a felszínre, s magával ragadta országunk milliós tömegeit. Ebben a mozgalomban túláradó lelkesedéssel vesz részt mindenekelőtt a mi nagyszerű munkásosztályunk, amely az utóbbi hetek folyamán nemegyszer a tömeghősiesség példáit mutatta a termelésben felmerült akadályok sikeres leküzdésében s az elemekkel való eredményes harcban. Lelkesen kiveszi részét e mozgalomból munkásosztályunk mellett dolgozó parasztságunk és értelmiségünk is. Nők és férfiak, fiatalok és öregek egymással versengve igyekeztek az utóbbi hónapokban a legjobbat, a legszebbet, a legtökéletesebbet nyújtani, így akarták méltó módon megünnepelni Rákosi elvtárs 60. születésnapját.
Hogyan jött létre szinte elemi módon, hogyan tört elő a nép mélyéről ez a hatalmas mozgalom Rákosi elvtárs 60. születésnapja alkalmából? Mi a magyarázata annak, hogy ilyen mozgalom létrejöhetett és kifejlődhetett?
A magyarázta ennek, elvtársak az, hogy Rákosi elvtárs 60. születésnapján keresztül a szocializmus alapjait diadalmasan építő, a Szovjetunió vezette békeharcban az első sorokban küzdő magyar nép saját szabad életét, növekvő jólétét, saját kulturális felemelkedését, visszanyert és új, mélyebb tartalommal telített nemzeti függetlenségét ünnepli! Ünnepli 1848-49 beteljesedését és továbbfejlesztését! Ünnepli új életre kelt haladó hagyományainkat és az új alakban megvalósult 1919-et! Ünnepli az új magyar hazát, az új honfoglalást, ünnepli azt, hogy az ország gazdája lett, s hogy ezt a hazát most magának építi! Ünnepli a magyar nép és a kommunizmus s a béke hatalmas művét építő Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátságát, amelynek Rákosi elvtárs több mint három évtized óta következetes harcosa, amelyet fennen hirdetett Horthy vérbíróságai előtt, az akasztófa árnyékában is, s mely barátság eddigi sikereink és további győztes előrehaladásunk talpköve és záloga!
Rákosi elvtárs élete, harca, munkássága elválaszthatatlan a magyar kommunista párttól, amelynek alapítói között volt, amely őt magát is segített formálni, de amelyet ő kovácsolt az illegalitás súlyos viszonyai közepette egységes, harcképes, fegyelmezett, marxi-lenini párttá, s amely Rákosi elvtárs vezetésével lett munkásosztályunk, népünk elismert vezetője!
Rákosi elvtárs élete, harca, munkássága elválaszthatatlan a magyar munkásosztálytól, amelyet a kommunista párt élén ő vezetett harcba a nagytőkés-nagybirtokos fasiszta úri rend ellen, a munkásosztály jobboldali szociáldemokrata árulói ellen, a szégyenletes fasiszta háború ellen a nemzeti függetlenségért, demokráciáért, a háborúban leromlott ország újjáépítéséért; elválaszthatatlan a magyar munkásosztálytól, amely Rákosi elvtárs, a Magyar Kommunista Párt vezetésével számolta fel a három évtizeden át tartott szakadást soraiban, vívta ki saját politikai és szervezeti egységét, s ezzel szilárdan megalapozta országunkban a munkás-paraszt szövetséget és biztosította a dolgozó nép győzelmét!
Rákosi elvtárs élete, harca, munkássága elválaszthatatlan attól a forradalmi átalakulástól, melynek eredményeként országunk az imperialista érdekszférához tartozó tőkés országból népi demokratikus országgá, az elnyomás és a kizsákmányolás országából szabad, szocializmust építő országgá, mezőgazdasági országból ipari országgá változott!
Tiszteljük, becsüljük, szeretjük Rákosi elvtársat, mert egész népünk jól ismeri azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket pártunk, munkásosztályunk, országunk az ő bölcs vezetésével ért el.
Tiszteljük, becsüljük, szeretjük Rákosi elvtársat, mert ő Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványa, és mert senki nem tett országunkban annyit, mint ő azért, hogy a magyar munkásosztály, a magyar nép Lenin-Sztálin útját kövesse, hogy megvalósuljon és elmélyüljön népünk barátsága a nagy Szovjetunió népeivel!
Tiszteljük, becsüljük, szeretjük Rákosi elvtársat, mert minden becsületes magyar, hazánk minden igazi fia érzi, tudja: Rákosi és a párt - egy! Rákosi és a magyar munkásosztály - egy! Rákosi és a magyar nép - egy!
Pártunk, munkásosztályunk, népünk szerencséje, hogy az 1919. évi szocialista forradalom veresége után, az ellenforradalom véres esztendeiben és a második világháború idején, melyben Magyarország az akkori uralkodó osztályok bűnéből a német fasiszta imperializmus csatlósaként vett részt, olyan kipróbált, messzire tekintő, bátor vezetője támadt, mint Rákosi elvtárs!
Pártunk, munkásosztályunk, népünk szerencséje, hogy hazánknak a dicsőséges szovjet hadsereg által történt felszabadítása után olyan tapasztalt kommunista politikus és olyan kimagasló államférfi került a magyar politikai élet vezető helyére, mint Rákosi elvtárs, aki közvetlenül nagy tanítómestereinktől, Lenintől és Sztálintól tanulta az osztályharc taktikáját és sztratégiáját [!], s aki képesnek mutatkozott az ország felszabadításával előállott kedvező helyzetet munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, népünk, nemzeti függetlenségünk érdekében nagy taktikai és sztratégiai [!] művészettel felhasználni, s ily módon a felszabadító Szovjetunió, a nagy Sztálin adta történelmi lehetőséget a kommunista párt segítségével történelmi valósággá változtatni.
Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy nemegyszer voltak olyan történelmi helyzetek, amelyekben lehetséges volt a munkásosztály, a nép győzelme, de a győzelem elmaradt, mert ahhoz, hogy a győzelem megvalósuljon, nem volt meg a munkásosztály, a nép harcának vezetésére alkalmas forradalmi párt, és mert hiányzott a milliós tömegek irányítására képes hadvezér.
Mi elmondhatjuk, s ezt a tények kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy ilyen, a kedvező történelmi helyzet megragadására képes pártot, - amely az előtte tornyosuló nehézségek ellenére meg tudta nyerni a dolgozók többségének bizalmát, amely maga mellé tudta állítani ezt a többséget és képes volt kivívni a győzelmet népünk ellenségeink [!], - ilyen pártot országunkban Rákosi elvtárs vezetésével létrehoztunk. És kétségtelen az is, hogy a párt, az osztály élén a milliós tömegeket győzelemre vezetni képes hadvezér is támadt országunkban: Rákosi elvtárs!
A felszabadulást követő években, amikor hazánk súlyos gazdasági nehézségekkel, fenyegető éhínséggel, szörnyű pénzromlással küszködött, a tőkések, a nagybirtokosok, a belső reakciósok és idegen imperialista gazdáik mindent elkövettek, hogy mesterségesen fokozzák népünk szenvedéseit és nélkülözéseit, megkíséreljék megakadályozni talpra állásunkat. Azért tették ezt, mert így reméltek ismét jármot tenni népünk nyakára, megfosztani népünket visszaszerzett nemzeti függetlenségétől, kezükbe kaparintani gyárainkat, olajunkat, alumíniumunkat, vasutunkat, postánkat, amelyeket a mi munkásaink és mérnökeink építettek, visszavenni a dolgozó parasztoktól a földet, amelyet a felszabadító Szovjetunió segítségével a kommunista párt harcolt ki nekik, s amelyet a magyar parasztok évszázadokon keresztül vérükkel és verejtékükkel termékenyítettek meg. Az amerikai, az angol és egyéb imperialisták bízvást remélték, hogy a nemzeti ügy elárulásában oly tapasztalt magyar nagytőkések és nagybirtokosok, valamint szociáldemokrata és kisgazdapárti cinkosaik segítségével sikerülni fog megvetni lábukat hazánkban, hazánkat gyarmatukká tenni, Magyarországot „Nyugat előretolt bástyájává" átváltoztatni, azaz éket verni a népi demokrácia országainak egységes, erős falába.
Hát nem sikerült nekik! Nem sikerült azért, mert - a Szovjetunió segítségére támaszkodva - a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság millióinak harcát szervező és vezető kommunista párt élén Rákosi elvtárs keresztülhúzta az idegen imperialisták és itthoni zsoldosaik számításait! Mert Rákosi elvtárs ezzel barátnak és ellenségnek a gyakorlatban bizonyította be, hogy Lenin-Sztálin tanítása a munkásosztály, a dolgozó nép győzelmének a tudománya!
A győzelmes fordulat után, amelyet Rákosi elvtárs vezetésével valósítottunk meg országunkban, az idegen imperialisták és itthoni zsoldosaik újból és újból megkísérelték megdönteni a nép hatalmát, helyreállítani hazánkban a kizsákmányolók uralmát és Magyarországot a béke, a demokrácia, a szocializmus bástyájából az általuk előkészített imperialista háború támaszpontjává tenni. Ezért szerveztek az imperialisták újabb és újabb összeesküvéseket népi demokráciánk ellen, ezért uszították ránk Titó-Rankovics-féle láncos kutyájukat a pártunkba beépített álnok Rajkkal egyetemben, ezért próbálták felvonultatni népünk ellen a különféle Mindszentiket és mozgósítani baloldalinak álcázott „szocialista" kémeiket.
Az imperialist
áknak mindezen kísérletei azonban kudarccal végződtek, mint ahogy kudarccal fog végződni minden más hasonló kísérlet is! Kudarccal végződtek és kudarc vár minden hasonló próbálkozásra azért, mert új, szabad életét olyan öntudatos, egységes nép védelmezi, amilyen még soha nem volt a mi népünk! Mert népünk, munkásosztályunk, pártunk élén résen áll győzelmeink szervezője: Rákosi elvtárs.
Mi tette képessé Rákosi elvtársat arra, hogy győzelemre vezesse népünket, hogy szétzúzza az ellenség galád mesterkedéseit, hogy a kivívott győzelmet megszilárdítsa és újabb sikerekkel és eredményekkel tetézze?
Képessé tette őt mindenekelőtt az, hogy Rákosi elvtárs korunk legnagyobb lángelméihez, a munkásosztály, a népek legkiemelkedőbb vezetőihez, Leninhez és Sztálinhoz járt iskolába, akiknek nevéhez a bolsevik párt létrehozása, a cári önkényuralom megdöntése, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a világtörténelem eddig ismert legdöntőbb fordulata fűződik. Képessé tette és teszi őt erre a nagy és megtisztelő szerepre az, hogy Rákosi elvtárs Sztálin elvtárs tanítványa, aki győzelemre vitte a szocializmus ügyét a Szovjetunióban, leterítette az emberi civilizációt fenyegető fasiszta fenevadat, megmentette az emberiséget a barbárságba való süllyedéstől, diadalmasan vezeti a kommunizmus építését és százmilliók élén halad az imperialista háborús gyújtogatók ellen, a tartós békéért folytatott nagyszerű küzdelemben! Képessé tette és teszi az, hogy Rákosi elvtárs ahhoz a kommunista, bolsevik gárdához tartozik, amelyet Lenin és Sztálin edzettek keménnyé és rugalmassá!
Nagy tudása, tehetsége, gazdag nemzetközi tapasztalata mellett Rákosi elvtárs azért válhatott pártunk, munkásosztályunk, népünk hivatott vezetőjévé, mert évtizedeken keresztül kifejlesztette magában azokat a tulajdonságokat, amelyek a lenini-sztálini ivású bolsevik pártvezetőt, politikust, államférfit jellemzik. Ezek mindenekelőtt: törhetetlen hűség népéhez és a munkásosztályhoz, a munkásosztály forradalmi pártjához! Megingathatatlan bizalom a nemzetközi munkásosztály, az emberi haladás, a népek szabadságában és függetlenségének legszilárdabb és legbiztosabb védelmezőjében, a Szovjetunióban! Elvhűség, következetes elvi szilárdság! Derűlátás a legnehezebb helyzetekben, súlyos vereségek, a legnagyobb nehézségek idején is, és józanság a nagy sikerek és győzelem alkalmával. Egészséges, mélyen emberi humor, amely - tudjuk - sokszor segített át bennünket nehéz helyzeteken, s adott erőt a nehézségek leküzdéséhez. A dolgozó tömegekkel, a munkásosztállyal, a néppel való legszorosabb összeforrottság. Éberség az ellenséggel szemben és kérlelhetetlen keménység, amikor le kell sújtani rá. Következetesség és szívósság a hibák és a hiányosságok feltárásában, a bírálatban s az erőfeszítésben a feltárt hibák kijavítására. Nagy képesség arra, hogy a lényegeset megkülönböztesse a lényegtelentől, s a párt, a munkásosztály, a nép figyelmét és erőfeszítéseit mindig a legdöntőbb kérdésre irányítsa, amelynek megoldása egész fejlődésünket előrelendíti. Nagyfokú közvetlenség, melynek eredménye, hogy Rákosi elvtárs rögtön megtalálja a kapcsolatot a munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel, akikhez szól, akikkel beszél. Egyszerű, közérthető, népi kifejezésmód és forma a beszédben és az írásban, mely a legnehezebb kérdéseket is a legszélesebb tömegek számára teszi hozzáférhetővé. A mondanivaló mélysége és nagy jelentősége mellett, ez is magyarázata annak, hogy Rákosi elvtárs beszédei, írásai, különféle megnyilvánulásai a legszélesebb dolgozó tömegekre gyakorolnak hatást. Gondoljunk a Rákosi-perre vagy az 1946. május 9-i beszédre, amelyben Rákosi elvtárs a jó pénzt jelentette be, vagy akár a legutóbbi, 1951. november 30-i nagy beszédére, amelyben a jegyrendszer megszüntetését indokolta meg. Nem egyszerűen beszédek ezek, hanem mérföldkövek országunk fejlődésében!
Mindezek mellett - s ez is a sztálini vágású bolsevik vezető egyik legfontosabb tulajdonsága - minden sablon, minden sematizmus kérlelhetetlen ellensége. Senki nem küzdött és nem küzd például következetesebben országunkban a Szovjetunió gazdag tapasztalatainak alkalmazásáért, mint Rákosi elvtárs. Ugyanakkor azonban Rákosi elvtárs óva int bennünket attól, hogy ezeket a tapasztalatokat mechanikusan alkalmazzuk, óva int olyan alkalmazástól, amely nem számol a mi konkrét magyarországi viszonyainkkal és konkrét helyzetünkkel. Rákosi elvtárs, mint igazi bolsevik vezető, mindig a konkrét gyakorlatot, a tényleges helyzetet tanulmányozza, elemzi és nem fél levonni a tanulságokat a tényleges helyzetből akkor sem, ha ezek a tanulságok ellentétesek elterjedt, begyökeresedett véleményekkel, ha a helyesen levont tanulságok és következtetések esetleg az első pillanatban képtelennek látszanak, éppen mert nem sablonosak, mert szokatlanok.
Mindez, elvtársak, azt jelenti, hogy Rákosi elvtárs a marxizmus-leninizmus tanítását a mi viszonyainkra alkotó módon alkalmazza. Ebben segítségére van az is, hogy népünk múltját és jelenét, népgazdaságunk legkülönfélébb területeit, iparunkat és mezőgazdaságunkat, hazánk földrajzát, kultúráját, történelmét, egyszóval országunkat nagyszerűen ismeri. És Rákosi elvtárs szüntelenül arra figyelmeztet bennünket, hogy alaposan ismerjük meg a területet, amelyen dolgozunk, hogy ideje marxista-leninista szakembereivé válni annak a területnek, ahová bennünket pártunk, államunk állított, hogy nem lehet „általánosságban" vezetni, hanem csakis az a vezetés lehet eredményes, amely a tapasztalat, a konkrét helyzet alapos ismeretére épül.
De Rákosi elvtárs nemcsak arra tanít bennünket, hogy alaposan ismerjük meg a terepet, melyen mozgunk, hanem arra is, hogy ismerjük meg az embereket, törődjünk az emberekkel, neveljük az embereket, akikre a feladatot rábízzuk. És ezen a téren is, Rákosi elvtárs jár elöl jó példával. Hála Rákosi elvtárs munkásságának s szerető gondoskodásának a káderek iránt, kikovácsolódott országunkban is az a vezető gárda, amelyre Rákosi elvtárs bizton támaszkodhat, és amely képes megvalósítani elgondolásait!
Elvtársak! Munkásosztályunk, népünk nagy utat tett meg pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével.
Megszüntettük országunkban a holnapi naptól való rettegést, az örökös létbizonytalanságot, a munkanélküliséget, amelytől oly sokat szenvedtek munkások és értelmiségiek, s amely most is súlyos teherként nehezedik a tőkés országok dolgozóira!
Felszámoltuk a hírhedt „hárommillió koldus" Magyarországát, a föld azé lett, aki megműveli a falut közelebb hoztuk a városhoz és hozzásegítettük, hogy elinduljon a szocializmus útján!
A gyárak, a bányák, a közlekedési eszközök, a bankok, a tőkés háztulajdon a nép államának tulajdonává lett, megvalósítottuk a hároméves tervet és sikerrel teljesítettük új, felemelt ötéves népgazdasági tervünket, s ipari termelésünk a háború előttinek két és félszeresére emelkedett!
Országunk ipari ország, népünk tanuló, olvasó, művelődő nép lett, mely feltartóztathatatlanul tör előre a kultúrforradalom meredeken felfelé ívelő útján!
Burzsoá nemzetből, mely csak a kizsákmányoló, kiváltságos kisebbség számára jelentett jólétet és jogokat, az egész dolgozó népet magában foglaló, mindinkább szocialista nemzetté válunk!
Tagjává lettünk a békének, demokráciáért, szocializmusért küzdő népek nagy családjának, annak a hatalmas tábornak, amelynek élén a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió jár, s amelynek zászlaját a győzelmet jelentő Sztálin viszi előre!
Rákosi elvtárs 60. születésnapján egész népünk meg van győződve arról, hogy Rákosi elvtárs vezetésével hazánk végre a helyes útra tért. Arra az útra, amely nem más népek elnyomása és leigázása felé mutat, hanem amely a szabad és a szabadságukért s a békéért és demokráciáért küzdő népekkel együttműködve hivatott biztosítani hazánk további felemelkedését még fényesebbé, még dicsőbbé tenni a világban a magyar nevet! Ez az út, amelyen Rákosi elvtárs vezet bennünket - Sztálin útja!
Kívánjuk pártunknak, magyar népünknek, hogy még sok-sok esztendőn keresztül vezesse ezen az úton a mi szeretett, Rákosi elvtársunk!
MOL M-KS 276. f. 66. cs. 137. ő. e. (Magyar Országos Levéltár MDP Gerő Ernő titkári iratai.) Gépelt, eredeti tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 14.
Népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas...Tovább
Adolf Hitler utasítja a Wehrmacht főparancsnokságát, hogy kezdje meg a Norvégia elleni invázió előzetes tervezését (Weserübung hadművelet...Tovább
Magyarországgal együtt Albánia, Ausztria, Bulgária, Finnország, Írország, Jordánia, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Nepál, Olaszország,...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő